Könyvkritika: Edward Rutherfurd: Ruszka (2018)
2019. január 25. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Edward Rutherfurd: Ruszka (2018)

Ebből a monumentális történelmi családregényből nagyon sok mindent megtudhatunk a nagy orosz lélekről

ruszka.jpg

Ebből a monumentális történelmi családregényből nagyon sok mindent megtudhatunk a nagy orosz lélekről. Amihez hozzátartozik a végtelen táj, az ortodox vallás és a cár. Na és persze eszméletlen mennyiségű vodka, hogy el lehessen viselni az elmaradottságot, a kilátástalanságot és a sok évszázados változatlanságot. Szerencsére a közelmúlt történelmére nem sok időt veszteget a szerző – azt úgyis mindenki ismeri -, annál többet tudhatunk meg az orosz állam megszületéséről, a cárok viselt dolgairól, a sok hamvába hullt reformkísérletről, amellyel meg akarták újítani ezt a hatalmas területen fekvő birodalmat, amely rettenetesen lomhán mozdult el a hagyományok talajától. Minél többet jártak a lakói külföldön, annál jobban látták, milyen gigászi erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy ezt az óriási lemaradásokkal küzdő országot felzárkóztassák saját korának fejlettebb államaihoz. A történet íve hatalmas, 180-tól 1937-ig tart, 860 oldalon keresztül ismerkedhetünk meg egy nemesi és egy paraszti család sok generációjának sorsán keresztül ennek az óriási, rejtélyekkel teli birodalomnak a  történetével, sok – sok érzelemmel, tragédiával, örömmel és bánattal találkozunk, miközben figyelemmel kísérhetjük, hogyan élték meg az emberek a rajtuk kegyetlenül átgázoló történelmet. Inkább minőségi lektűr, mint szépirodalom a végeredmény, de a maga műfajában kiemelkedő minőséget képvisel. Történelemrajongóként természetesen évekkel ezelőtt olvastam már ezt a regényt – nem véletlenül vagyok hatalmas rajongója a szerzőnek, több könyvét is olvastam már, és mindegyiket nagyon szerettem -, de teljesen más volt felnőtt fejjel újra találkozni a Bobrovokkal, a Romanovokkal, és a Szuvorinokkal, amíg régen az oroszok szenvedélyessége nyűgözött le, ma már inkább az emberi sorsokon volt a hangsúly és rányílt a szemem a nők finoman szólva is alávetett szerepére. A szerző remekül szövi a szövevényes történetet (jó, hogy a könyv elején ott a családfa, bele lehet bonyolódni néhány évszázad után, hogy ki kinek a kije), nagyon jól írta meg a karaktereket, és rendkívül érzékletesen festi le, hogy az egyes időszakokban hogyan változott az ország és a hétköznapok. Kár, hogy a vége egy kicsit összecsapott lett, de ennél több hibát nem nagyon felróni ennek a kiváló könyvnek, amely mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést, és rengeteg érdekes információt szerezhetünk általa Oroszországról.

A nagy orosz sztyeppén kezdődik a történet 180-ban, egy teljesen jelentéktelen kis faluban, Ruszkában. Egy szláv kisfiú véletlenül találkozik egy alán harcossal és ennek köszönhetően egy paraszti és nemesi család élete örökre összefonódik ezen a kis településen. Az évszázadok sodrában sok generáció élete szalad el előttünk, és közben megismerhetjük az orosz történelmet is.

Rettegett Iván rászolgált a nevére, hátborzongató élmény olvasni az őrült cár viselt dolgairól, érdekes szembesülni azzal, mekkora megrázkódtatást okozott Nagy Péter az orosz embereknek a reformjaival, mennyire felpezsdült az élet Nagy Katalin felvilágosult uralkodása idején, és milyen események vezettek odáig, hogy II. Miklós cárnak le kellett mondania. Közvetlen közelről nézhetjük végig a nagy októberi szocialista forradalmat, ami hangyányit másként nézett ki a valóságban, mint ahogyan anno az iskolában tanultuk. Miközben végigszáguldunk a történelmen, olyan legendákkal találkozunk, mint pl. Puskin, felépítjük Szentpétervárt, a Kremlt, Moszkvát, ámuldozunk a bojárok bizánci stílusú ruhakölteményein, amelyek visszaköszöntek a parasztok által viselt öltözékeken is, az arany Kijev végtelen gazdagságán és az ezzel együtt jelen lévő vidéki szegénységen. Szembesülhetünk az oroszok legnagyobb tragédiájával: a gazdaság a földművelésen alapult, de a földek minősége rendkívül gyenge volt, a technikai fejlődés a nullához konvergált, a parasztok teljes elnyomásban éltek, és minden megoldást a cártól vártak. A nemesek kizárólag a szabadságukhoz ragaszkodó, büszke kozákoktól féltek (aki szeretné tudni, hogy miért, az nézze meg a Tűzzel-vassal című filmet), hogy aztán a XIX. században szárba szökkenjen a forradalmi eszme, de még nagyon hosszú út vezetett a Romanovok tragikus bukásáig. Oroszországban egyetlen napig létezett a demokrácia, ezt a különös népet mindig nagyon erős szálak fűzték a cárhoz, ragaszkodtak a hagyományokhoz, a vallásukhoz, hogy aztán a XX. század teljesen felforgassa addigi életüket.

Dübörgő érzelmek, nagy szerelmek, családi örömök és tragédiák sorjáznak a szemünk előtt, generációkon átívelő konfliktusok terhelik a főszereplő családok életét, a naiv fiatalok mindig hisznek abban, hogy Oroszország megreformálható, hogy aztán néhány évtizeddel később belenyugodjanak, hogy mégsem. A lomhán vánszorgó évszázadok után Nagy Katalin idején elkezdtek felgyorsulni az események, de aztán megint jött a kiábrándulás. A sokáig várt jobbágyfelszabadítás is felemásra sikeredett, a nemesek és a parasztok sem jártak jobban, a helyzet egyre rosszabb lett, az éhínségek, az egyre gyarapodó problémák vezettek odáig, hogy a cári rendszer végül összeomlott. Azonban a történelem csak háttér az izgalmas családregényhez, minden korszakban van kiért drukkolni, van kit utálni, és persze mindvégig ott van Ruszka falucska, amely egymagában képviseli az orosz vidéket, a maga változatlanságával és otthonosságával.

Szomorú szembesülni azzal, hogy mennyire nem számítottak az érzelmek, kevés volt a szerelmi házasság, a nemeseknek a vagyon számított, a parasztoknak pedig az, hogy legyen valaki, akivel végig tudják csinálni a rájuk váró, végtelen munkával töltött évtizedeket. Ettől függetlenül persze mindenki igyekezett megtalálni a maga kis boldogságát, volt, akinek sikerült, volt, akinek nem. A parasztok zsigerből utálták a nemeseket, akik lassan, de biztosan csúsztak lefelé az évszázadok során, hogy aztán a XX. század lavinái maguk alá temessék őket. A férfiak élete sem volt könnyű ebben a rideg társadalomban, de a nők élete aztán igazán keserves volt, társadalmi helyzettől a függetlenül. A családon belüli erőszak hétköznapi dolognak számított, a férfiak keze hamar eljárt, az asszonyoknak nem nagyon volt kihez fordulni a problémáikkal, a romantika csak az ifjúság kiváltsága volt, az idősebb korosztály hamar megkérgesítette a lelkét a túlélés érdekében. Katartikus erejű alkotás, amelyet nem csak a történelem szerelmeseinek ajánlok, hanem mindenkinek, akit érdekel az orosz lélek és ennek a hatalmas birodalomnak a sorsa.

9/10

A könyvet az Alexandra Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr1514584592

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.