2018 legjei a filmvilágban - G_Norton szerint
2019. január 05. írta: G_Norton

2018 legjei a filmvilágban - G_Norton szerint

Nekem ez az első toplistám, és be kell valljam: utálok toplistázni. Ez nem az EPL, ahol a filmeket így vagy úgy lehet sorolgatni, így a számozás inkább esztétikai jellegű. A számomra idei top, és nem annyira top, de mindenképp érdekes filmek közül hoztam 5-5 példát, amikkel szerzőtársaim nem foglalkoztak, vagy tudtam még hozzáfűzni valamit - így került csak említésre pl a Lady Bird, mert nem akartam én is leírni, hogy Saoirse Ronant legszívesebben megölelgetné az ember. Tehát akkor a legek:

1. Az első ember

(kritika)

firstman.jpg

Érdekes volt a világháló kommentjeit olvasni a filmről: volt aki uncsinak találta, más a még nagyobb pontosságot hiányolta, megint mások nem értették, hogy akkor miért nem dokumentumfilm, és hannigabi szerzőtárs gyűlöli valamiért (talán laposföld-hívő?), csak ezért is a listán a helye. Engem teljesen letaglózott, ahogy három tökéletes szegmenssel bemutatta a határok feszegetését, a korai űrkorszak romantikáját, a rémisztő életveszélyt, az elhivatottságot. Habár a dráma itt-ott billeg, Claire Foy ettől még fantasztikusat alakít. És Justin Hurwitz földöntúli zenéje tette számomra a holdraszállást olyan lenyűgöző élménnyé, hogy még másodjára is elmorzsoltam nem egy könnycseppet.

2. Napszállta

(kritika)

295356_1532521115_9707.jpg

Szerintem létezik a gyermeki rajongás, a felnőttkori szeretet, és az acquired taste egy film iránt. A Napszállta abszolút az utóbbi, legalábbis nehezen tudom elképzelni, hogy valaki megnézte, és szívből imádja (esetleg Kata a nyári kalapok miatt?). Nemes Jeles László konkrétan a középső ujját mutatta fel minden nézői elvárásnak, ami miatt minden plázamozizó csúnyán ráfázott, aki azért ment be a filmre, mert az előző, zsidós film is oszkárt nyert. Az ne legyen hátrány, hogy megdolgoztatja az agyat, vagy mert egyedi operatőri munka jellemzi. A film után mindenesetre egy nagyot beszélgettünk róla: számomra a Napszállta azt mutatta, hogy a két világháború közti időszakot jellemző fasiszta barbarizmus és oktalan gyűlölet gyökerei nem az első világégésben keresendők – a boldog békeidők emelkedettsége mindössze mítosz. És persze Jakab Juli.♥

3. Remélem legközelebb sikerül meghalnod:)

rlsm.jpg

Furcsa teaser, ígéretes és ma nagyon is releváns történet a cyberbullyingról, valamint egy olyan film, ami megközelíti az Öngyilkosok szobáját – ezt gondoltam előzetesen Schwechtje Mihály filmjéről. Ehhez képest megkaptam a cyberbullyinghoz vezető utat, fantasztikus fiatal szereplőket, és a rémítő, már tinédzserkorban létfontosságúvá váló imidzs menedzsélését, amit egy csalódásból dühbe átcsapó bosszú, és egy kompromittáló fotó pokollá változtat mindent. Remek őszt tudhatnak maguk mögött a magyar filmek, és ebben komoly része van ennek a RLSM:)-nak is.

4. Expedíció

(kritika)

annihilation.jpg

Alex Garland megint nagyon odatette magát ezzel a filmmel, amit moziban kellett volna megnéznük, ehelyett a profitorientált gyávaság, és a profitorientált terjesztésforradalom kettősének köszönhetően ez kimaradt. Így is lenyűgöző, szó szerint gyomorforgató, nyugtalanító látványvilágú scifi, aminek az utolsó félóráját egy levegővel néztem volna végig, ha képes vagyok rá. Nem nagyon lehet rá panasz.

5. Sztálin halála

(kritika)

sztalinhalala.jpg

Nálunk 2018-ban mutatták be, így pont befér a toplistámra. Másoknál nemigen szerepelt Armando Ianucci újabb politikai szatírája. Tűpontos bemutatása a Szovjetunió belső működésének, az ember hitetlenkedik és nevet az egész, az őrült, gyilkos, monumentális lánctalpas gépszörnyeteghez hasonló működési mechanizmuson, ami a veszteseket szép lassan halálra zúzza. És a film végén a csattanó: a kopaszodó fejtetőn túl, felsejlik egy (később legendássá váló) bozontos szemöldökpár...

További toplistások: Lady Bird, Ruben Brandt, a gyűjtő, Egy nap, Három óriásplakát Ebbing határában, Nyughatatlan özvegyek, First Reformed, A néma forradalom, Csuklyások – BlacKkKlansman, Örökség, Sosem voltál itt

És az 5 ha nem is a legjobb, de mindenképp 2018 egy-egy érdekesebb filmje, amik kiemelést érdemelnek:

 1. Upgrade

upgrade.jpg

Amíg a Mission: Impossible – Utóhatás megcsinálta a tökéletes blockbuster akciófilmet 200 millió dollárból, addig az Upgrade-nek a töredékéből (5 millióból!!) sikerült valami hasonlót csinálni. A szimpla bosszútörténetnek tűnő sztori váratanul vicces pillanatai, egy eléggé váratlan „wow!”-befejezése, no meg Logan Marshall-Green elképesztően jó arc-test játéka és a koreográfiák miatt ajánlott megnézni.

 2. Sorry To Bother You

sorrytobotheryou.jpg

Az év olyan filmje, ahol a néző sodródik az árral, majd a végén újra elhangzik: „hát ez meg mi a f*szom volt?” Egy mindenképpen érdekes kapitalizmus-kritika, amit az olyan elborult elemek fűszerezik meg, mint hogy a telefonos eladó szó szerint bezuhan a felhívott egyén életébe, a vécében nyihog valami, és ahhoz hogy sikeres légy, meg kell találnod a belső, fehérek által is áhított fehér hangot.

 3. Chappaquiddick

chappaquiddick.jpg

1969 nyarán, amikor egy ország szorított az Apollo-11 küldetés sikeréért, a család fekete (vagy ha nem is fekete, de talán a legbutább) báránya, a népszerű Ted Kennedy (Jason Clarke) egy óriási hülyeséget követ el: autóbalesetet szenved éjszaka, kocsija elmerül a sekély vízben, ő pedig csak reggel értesíti a hatóságokat, hogy mi történt. Ami miatt a vele utazó lány, Mary Jo Kopechne meghalt, pedig megmenthették volna. Ezt, és az utána az incidenst elsimításának folyamatát mutatja be Ted tévés bejelentkezéséig John Curran rendező (Színes fátyol, Stone), a tőle megszokott visszafogottsággal, állásfoglalás nélkül. Méltatlanul feledtük el 2018-ban, pedig a szereplőgárda remek (Clarke-on kívül még Kate Mara, Bruce Dern, Clancy Brown), emlékezetes momentumokban sem szűkölködik, és még a politikusok is rászálltak mindkét oldalról.

 4. Húzós éjszaka az El Royale-ban

(kritika)

elroyale.jpg

Egy héttel a bemutató előtt tudtam csak a film létezéséről, és rögtön a megnézendők közé került. Sajnos egy picit  hosszabb lett az indokoltnál, de el kell ismerni, hogy a cselekményvezetés a zene + setting remek, Jon Hamm kiváló, Jeff Bridges az Jeff fuckin’ Bridges („shit happens, get the whiskey”), Cynthia Erivót (Nyughatatlan özvegyek) hallgattam volna még egy darabig, és igen, Chris Hemsworth is kapott egy jó szerepet. Ha nagyon kell hívószó: Tarantino film, de Tarantino nélkül.

 5. Keresés

searching_1.jpg

Meglepően személyes családi szál, izgalmas és jó forgatókönyv, a megvalósítás egyedi és érdekes, annak ellenére, hogy a film több pontján igazából szükség nincs arra, hogy kamerán, vagy laptopképernyőn keresztül lássunk valamit a vásznon. A sikere miatt arra is fel kell készülnünk, hogy a következő években ömleni fog ránk a jól-rosszul sikerült kisköltségvetésű képernyőfilmek garmadája, ugyanúgy Timur Bekmabetov producerkedése mellett.

További említésre méltó filmek: Mute, Mission Impossible – Utóhatás, Solo: Egy Star Wars-történet, Én, Tonya, Tomb Raider, A katasztrófaművész

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr7214536696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kristóf Hidvégi 2019.01.06. 20:48:18

2018 legszomorúbb filmes híre, hogy a Smoking Barrels konyvesblog lett. :(
süti beállítások módosítása