Micsoda csapat! / A League of Their Own (1992)
2018. december 30. írta: FilmBaráth

Micsoda csapat! / A League of Their Own (1992)

Kevés a jó sportfilm, a csajosabb még inkább, meg kell hát becsülni ezt a nem éppen mostanában készült vígjátékot

micsoda_csapat.jpg

Kevés a jó sportfilm, a csajosabb még inkább, meg kell hát becsülni ezt a nem éppen mostanában készült vígjátékot, amelyből még a hozzám hasonló anti-baseball mániások is megérthetik, mi az a hazafutás, és közben még remekül is szórakozhatnak. Mindeközben nincs hiány drámai pillanatokban sem, amelyek igazi mélységet tudnak adni ennek az első látásra könnyed vígjátéknak, amelynek az igazi erőssége a színészgárda. Tom Hanks (még innen az Oscar-esőn), Geena Davis (aki annak a kornak a sztárja volt, gondoljuk csak a Thelma és Louise-ra vagy az Utánunk a tűzözön-re), a sikerei csúcsán lévő,botrányhős Madonna (hol volt még akkor az Evita), Lori Petty (akiről mostanában nem sokat hallani, de akkoriban ismert színésznő volt) és Rosie O'Donnell beleadott apait-anyait, hogy ez a film még ennyi idő is megmaradjon a néző emlékezetében. Szomorú apropója volt az újrázásnak, hiszen nemrégiben hunyt el a film rendezője, Penny Marshall, aki nemcsak vígjátékban volt jó, hanem drámában is, az Ébredések Robert de Niro-val és Robin Williams-szel tinikorom egyik nagy kedvence volt, azonban még ennél is jobban kedveltem ezt a kedves alkotást, és ez a véleményem felnőtt fejjel sem változott, kár, hogy olyan kevés szó esik erről a remek darabról, ha valaki még nem látta, nagyon sürgősen pótolja, tényleg érdemes rászánni az időt. Tom Hanks eszméletlen jó az alkoholista edző szerepében, aki először tudomást sem vesz a lányokról, hogy aztán lassan, de biztosan megtanulja becsülni őket, miközben Geena Davis-szel az élen mindent megtesznek, hogy megnyerjék a bajnokságot. Habár a műfaji kliséktől ez az alkotás sem mentes (látszólag esélytelen a csapat, aztán persze szárnyakat kapnak és egészen a döntőig menetelnek, hogy ott aztán az utolsó percig ne dőljön el, hogy nyernek-e vagy sem), mégis annyi lélekkel sikerült megtölteni a történetet, hogy ki tud emelkedni az átlagdarabok közül. Egy remek vígjáték, ennyi és nem több, mégis kár lenne kihagyni az életünkből.

A második világháború idején a baseball sztárok is bevonultak a hadseregbe, így hirtelen elfogytak a játékosok, azonban a sportág vezetői úgy döntöttek, nem állnak le a meccsek a háború végéig, hanem bevonják a hölgyeket is a buliba. Elkezdik keresni a tehetségeket, így kerül a képbe Dottie (Geena Davis), aki eredetileg nem tervezi otthagyni a tejgazdaságot, ahol dolgozik, azonban a húga, Kit (Lori Petty) kérésére mégis belevág a kalandba. Nagyon jó csapat jön össze, amely még úgy is képes sorra nyerni a meccseket, hogy edzőjük, Jimmy Dugan (Tom Hanks) egyáltalán nem törődik velük...

"Kinyalhatjátok a seggemet, ti hülye állatok, de azt is csak akkor, ha megengedem". Akkora duma volt ez a bemutató idején, hogy természetesen együtt mondtam most is Józsa Imrével, pedig alapjáraton jól nevelt úrilány vagyok, de hát a nosztalgia az nosztalgia. Tom Hanks első találkozása a hölgyekkel felejthetetlen (totál részegen esik be az öltözőbe, elintézi a folyó ügyeit, majd egyetlen szó nélkül ott hagyja őket, mindezt egy meccs előtt), emberünk már olyan régen játszik drámákban, hogy időnként jó rácsodálkozni arra, vígjátékban is milyen jó volt egykoron. Az arcjátéka simán zseniális, a kedvenc jelenetem az, amikor éppen nagyon le akar tolni egy finom lelkű játékost, és beledöglik ugyan, de mégis mosolyog és biztatja. Aztán persze idővel rájön, hogy milyen jó kis csapatot alkotnak a lányok, a piáról is lemond, és úgy irányítja őket, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Azt ugyan továbbra is képtelen vagyok megérteni, hogy mit jelentenek a különféle jelek, amelyekkel az edző instruálja a játékosokat, de mindegy is, itt a hangulat a lényeg, nem a baseball szabályok ismerete.

Dottie és a húga, Kit között zajlik az igazi konfliktus, hiszen a fiatalabb testvér a nővérét hibáztatja azért, mert nem ott tart az életében, ahol szeretne, holott ő nem tehet róla, hogy ő a tehetségesebb kettejük közül. Dottie-nak nehéz döntést kell hoznia, hiszen tudja, hogy húga sikerének az az ára, hogy az ő sportolói karrierje véget érjen. Ráadásul gyengéd szálak kezdenek szövődni köze és Jimmy között, azonban a férje hazatér a háborúból, és neki végig kell gondolnia, hogy mi a fontosabb a számára, a család vagy a baseball. A  csapattag lányokat egyáltalán senki sem veszi komolyan, el kell viselniük a sértő megjegyzéseit, és szexis ruhában kell játszaniuk, azonban ők összekapják magukat és bebizonyítják mindenkinek, hogy igenis tudnak olyan sportteljesítményt nyújtani, mint a férfiak. Aztán arra is rájönnek, hogy a népnek kell a show, ezért dögösre veszik a figurát a pályán, melynek eredményeként idővel hatalmas rajongótáboruk lesz, ráébrednek a saját erejükre, és mindenki rendbe teszi a saját kis életét a sportsikereknek és a támogató csapatnak köszönhetően.

micsoda_csapat2.jpg

Szóval egy jó kis csajos sportfilmről van szó, amelynek azonban megvannak a súlyosabb pillanatai is, hiszen háború van, és akkor is játszani kell, ha az egyik lánynak éppen a meccs előtt érkezik a hivatalos levél arról, hogy a férje hősi halált halt a hadszíntéren. A film végén is szembe kell nézniük a szereplőknek az elmúlással, hiszen amikor sok évvel később újra találkoznak, nincs már mindenki életben közülük, mégsem bús a történet végkicsengése, hanem nagyon is optimista, hiszen a sportnak köszönhetően igaz barátokat és életre szóló élményeket szerezhettek a csapat tagjai. Habár a hangsúly a főszereplőkön van, mégis mindegyik karakterre odafigyeltek az alkotók, így mindegyiküknek teljes gőzzel szurkolhatunk, hogy révbe érjenek és természetesen  a döntőben sem kérdés, hogy kinek drukkolunk teljes hangerővel.

Az egyre jobban üresedő látványfilmek korában igazi élmény egy ilyen jó kis vígjátékot látni, amelyben van szív, lélek, jó szöveg és a forgatókönyv sem éppen fércmunka, a színészi játék pedig osztályon felüli. Egyáltalán nem filmtörténelmi mérföldkőről van szó, azonban ez a mára már sajnos feledésbe merült alkotás igazi családi kikapcsolódást tud nyújtani, meg tudja melengetni a néző lelkét ezekben a hideg napokban, kell ennél több a töltekezéshez a karácsonyi szünetben?

8/10

A Micsoda csapat! teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr3314515562

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ver@s kan-tár 2018.12.31. 13:12:11

Maradéktalanul egyetértek, jól jellemezted, én például évente újra meg újra megnézem a legkisebb lányommal, aki még most is, tinédzserkét is imádja. Mert a maga nemében tényleg telitalálat. 9/10

Periodista 2018.12.31. 14:11:52

Minimum 80% -os film, de inkább 85. Nekem nagy kedvencem. Sokkal több rétege és mélysége van, mint ami első pillantásra látszik. Akárhány alkalommal néztem újra, az elmúlt 26 évben, mindig tetszett! A film ékes bizonyítéka annak, hogy a jó rendezők között bizony akadnak nők is. Penny Marshall a Reneszánsz emberrel (1994) és a Remény bajnokával (2005) is lenyűgözött!

Filmelemző. 2018.12.31. 16:23:14

@Periodista: Penny Marshall épp a napokban hunyt el, december 17-én, 75 éves korában!

Péntek Tünde 2019.01.02. 12:58:34

Köszönöm a cikket, azt hiszem, ideje is lenne újranéznem a filmet. :)