Könyvkritika: Kai Meyer: A sötétség oldalai (2018)
2018. december 28. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Kai Meyer: A sötétség oldalai (2018)

Barátaim! Könyvmolyok! El sem tudjátok képzelni, mire képes a könyvmágia, ha rossz célokra használják!

a_sotetseg_oldalai.jpg

Barátaim! Könyvmolyok! El sem tudjátok képzelni, mire képes a könyvmágia, ha rossz célokra használják! Kai Meyer sorozatában megvalósult a betűk szerelmeseinek álma: a könyvek birodalma, amelyet elvileg azért alapított Severin Siebenstern - némi időutazós hatásra, részletek ez az előző részben - , hogy minden könyvmoly boldogan éljen benne. Aztán persze a dolgok félrecsúsztak, megindult a harc a hatalomért, a gondosan lefektetett alapelvek sérülni kezdtek, megjelentek a könyvönkívüliek, akiket gettóba kényszerítettek a könyvmágusok, és persze elkezdtek fellázadni az elnyomás ellen.  Az ellenállás azonban még gyenge lábakon áll, Furia Faerfax még csak egy fiatal lány, akinek nagyon sokat kell még tanulnia a könyvmágiáról, hogy  tényleges esélye legyen felvenni a kesztyűt az Akadémiával (így hívják a könyvek birodalmában az államot). A második felvonásban jelentősen emelkedik a tét, egyre jobban belelátunk a birodalom feslett ügyeibe, ősrégi titkokat és meglepő összefüggéseket ismerhetünk meg, és az is körvonalazódni látszik, hogy miért lehet Furia a megoldás kulcsa. A kalandok még fantasztikusabbak, a könyvmágia egyre félelmetesebben erősebb, régi barátokat veszítünk el, és újak érkeznek, időnként a legváratlanabb helyekről. A helyzet egyre bonyolultabb, Furia tudtán kívül a nagypolitika kellős közepébe kerül, immár a birodalmat irányító három nagy családot is eléri a változás szele, és főhősünkkel együtt eljuthatunk az állam szívébe, a Szentélybe is, hogy ott aztán tényleg elszabaduljon a könyvmágikus pokol. Letehetetlen alkotás, fordulatos, akciódús, miközben a karaktereket sem hanyagolja el a szerző, és persze a könyvek világa fantasztikus. Az egyetlen probléma az, hogy kicsit lassan indulnak be az események, az első néhány tíz oldal dögunalom, de utána olyan sebességgel indul be a történet, hogy én a végéig le sem tudtam tenni, egy szuszra tettem magamévá a több, mint 400 oldalas darabot, amely természetesen a legizgalmasabb részénél szakadt félbe, így most kaparom a falat, amíg jön a következő felvonás (jelenleg az ötödik részénél tart a sorozat, szóval messze vagyunk még a végétől szerencsére).

Furia Faerfax-re súlyos gondok nehezednek. Elvesztette a szüleit, oda kell figyelnie az öccsére, Pip-re, szorgalmasan tanulnia kell a könyvmágiát miközben a családi rezidencián vert tanyát az ellenállás, amelynek vezetője, Ariel aggódik a testi épségéért, ezért egy könyvönkívüli testőrt ad mellé. Furia barátaival arra készül, hogy Marduktól ellopja a Szentélyhez vezető térképet, azonban villámgyorsan ennél sokkal nagyobb horderejű kalandokba keverednek...

 "Furiának már hetek óta könyvillata volt: a legjobb úton haladt, hogy kiváló könyvmágussá váljon.". Ez aztán az igazi hájjal kenegetős kezdőmondat egy könyvmolynak, ugye? Tényleg kár, hogy lassacskán indul be a cselekmény, pedig szegény olvasó alig várja már, hogy belevesszen a könyvbirodalom történetébe, ami némi nyögvenyelés után szerencsére hamar megtörténik, innentől kezdve garantáltan elsüllyed az idő, csak a betűk és kalandok léteznek, semmi más. A szerző okosan építgeti a saját univerzumát, Furia szemén keresztül egyre mélyebben ismerjük meg ezt a varázslatosan romlott világot, amelyet jó szándékkal alapítottak, de mégis egy egyre sötétebb diktatúra felé halad. A könyvmágia erejét is egyre jobban megismerhetjük, félelmetes hatalom ez, ami rossz kezekben sajnos nagyon sok bajt tud okozni, és a java valószínűleg csak a következő részekben jön. Azonban a mágikus trükkök és halálos küzdelmek közben azt is megtudhatjuk, hogy a mágusok sem mindenhatók, az ő erejüknek is vannak gyengéik. Például ők sem égethetnek könyveket következmények nélkül, és ők is tudnak függők lenni, amelynek a vége a totális őrület. Azonban Iris még ezt is bevállalja, mert tudja, hogy Furia még túl fiatal és gyenge, az ellenállásnak szüksége van az ő erejére, amiért iszonyatos árat fog fizetni. Túl sokan halnak meg a jó ügyért, és valószínűleg még többen fognak a folytatásban, de a sok szomorúság mellett a remény is élni kezd egy szebb jövő iránt.

Furia-nak fogalma sincs, mekkora erő, hogy ő az utolsó Rosenkreutz könyvmágus (az öccse sajnos nem rendelkezik ezzel a képességgel), mert egy ősi család sarja, akit olyan jól elrejtettek a nyilvánosság elől, hogy senki sem tud arról, hogy a világon van. Fokozatosan derül ki, hogy milyen fontos ez, hiszen a birodalmat alapító néhány család tagjai különleges képességekkel rendelkeznek, és miután kitör közöttük a hatalmi harc, meglepő fordulatokat tartogat Furia jelenléte a mindent eldöntő leszámolás helyszínén. Izgalom és kaland a köbön, egyre sötétebb tónusokkal, ami egy iszonyatosan látványos és mellbevágó erejű végjátékhoz vezet, az utolsó oldalig pislogni sem mer az olvasó, nehogy lemaradjon valamiről. Muszáj figyelni, mert a legváratlanabb helyeken és időpontokban derül ki egy újabb infó, ami előreviszi a történetet, derül fény egy újabb titokra és bővül tovább az ismeretünk erről a rejtélyes és pokolian gyönyörű birodalomról, amelyben a rossz és a jó küzdelme egyre hevesebb lesz, és jelen pillanatban megjósolhatatlan, hogy ki fog nyerni.

A megoldás kulcsa minden valószínűség szerint Furia lesz, ő azonban még gyerek, fel kell nőnie, meg kell ismernie a mágikus képességeit (amelyekről már most látszik, hogy az átlagnál jóval erősebb, de egyelőre még nem tudja uralni, van még mit tanulnia ezen a téren is), remélem, megismeri a szerelmet is (nekem már van tippem a szerencsés  ifjúra az új karakterek közül, meglátjuk, mit hoznak a következő részek), fel kell dolgozni a veszteségeket, át kell látnia az egyre bonyolultabbá váló politikai viszonyokat, vagyis van még hová fejlődnie. A mellékszereplők sem unalmasak, őket is egyre jobban megismerhetjük, van itt ármány, szerelem, fantasztikus mágikus csaták, barátság, hatalomvágy, jól fűzött történet, minden adott egy színvonalas fantasy-sorozathoz, amelynek igazi különlegessége a könyvek világa. A sokszor drámai eseményeket jól oldja a humor, Furia lélekkönyve még mindig egy igazi egyéniség, ahogyan a barátai és ellenségei is, lesz még itt jó néhány nagy truváj, amíg eljutunk a végkifejlethez, addig is lehet teljes gőzzel szurkolni a jóknak, utálni a rosszakat, és ámulni-bámulni a könyvmágia szépségén és rútságán.

9/10

A könyvet a Maxim Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr6614512236

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.