Könyvkritika: Michelle Obama: Így lettem (2018)
2018. december 17. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Michelle Obama: Így lettem (2018)

Sajnos nem akar elnök lenni, pedig már first lady-ként is történelmet írt

michelle_obama.jpg

Sajnos nem akar elnök lenni, pedig már first lady-ként is történelmet írt, a népszerűsége még ma is töretlen, mert úgy tudott laza és emberi maradni 8 éven keresztül a Fehér Házban, hogy maradéktalanul betöltötte protokolláris kötelességét férje, Barack Obama mellett. Sűrű volt a két elnöki ciklus, de még így is volt ideje arra, hogy saját projekteken dolgozzon, hiszen dolgozó nőként nem elégítette ki a bájos oldalborda szerepe, értelmes elfoglaltságot keresett és talált magának. A sportot és az egészséges életmódot népszerűsítette, és ehhez nem volt rest igénybe venni a médiát, ha kellett, TV-show-ban tornázott, de a Youtube-on is énekelt a jó ügy érdekében. Meg sem fordult a fejében, hogy háttérbe szorítsa a férjét, mindig ott volt mellette biztos háttérként, példásan nevelte a két lányát, mégsem adta fel az egyéniségét. Hosszú volt az út a chicagói tetőtéri lakástól a Fehér Házig, de ez az okos, ambiciózus hölgy egész életében kőkeményen tanult és dolgozott, és a rá irányuló hatalmas médiafigyelem mellett sem tudtunk meg róla sok mindent. Azonban most megírta az önéletrajzát, amelyben nincsenek szaftos pletykák, politika is csak alig (azért Donald Trump kapott egy-két erősebb megjegyzést), mégsem unalmas egyetlen pillanatra sem, mert egy nagyon példamutató életutat ismerhetünk meg belőle. Michelle Robinson édesapja scleroris multiplexben szenvedett, mégis becsülettel felnevelte a fiát és a lányát, és még megérhette, hogy mindketten diplomás emberek lettek, ami neki nagyon fontos volt, hiszen ő még nem tanulhatott. Michelle két jogi diplomát is szerzett, egy menő ügyvédi irodában dolgozott, minden adott volt, hogy beteljesítse saját és szülei álmát egy nyugodt, kényelmes életről. Azonban a munkahelyén összefutott Barack Obamával (ő volt a mentora a fiatalembernek), közbejött a szerelem, a tervek borultak, férjhez ment, gyerekei születtek, a vállalati világból átváltott a közszférába, ahol szép szakmai sikereket aratott és jól keresett. Azonban a férj politikusi ambíciói miatt végül kénytelen volt feladni a saját karrierjét, amit egyáltalán nem viselt jól, mégis meghozta ezt az áldozatot Barackért, aki így az USA első fekete elnöke lehetett  8 éven keresztül. Jól szerkesztett, olvasmányos stílusban megírt könyv, amelyből sok kis titkot megtudhatunk az Obama család mindennapjairól, de csak résnyire nyitotta ki az eddig gondosan óvott magánélet ajtaját Michelle, semmi eget verően újat nem osztott meg a közvéleménnyel, de nem is festett habos-babos képet a házasságáról, őszintén leírta, hogy volt idő, amikor tanácsadó segítségét kérték a kapcsolatuk megmentéséhez és sokat harcolt azért, hogy teherbe eshessen. Összességében egy Michelle-re jellemző közvetlen stílusban megírt életrajzot kapunk, amelyből jobban megismerhetjük az előző first ladyt, aki Barack Obama nélkül is érdekes és értékes személyiség.

A Robinson család Chicago nem éppen előkelő részén élt, de nem is voltak szegények, az apa, Fraser egész életében keményen dolgozott,  dacára annak, hogy mozgássérült volt, több, mint húsz éven át ellenőrizte a város víztisztító telepén a kazánok működését. Felesége, otthon maradt a gyerekekkel, Craig-gel és Michelle-el, csak akkor állt munkába, amikor gimnazisták lettek. Nem volt könnyű életük, de Michelle-nek és bátyjának boldog és kiegyensúlyozott gyermekkora volt, a szülők odafigyeltek rájuk, megkövetelték tőlük a teljesítményt, és hogy keményen dolgozzanak a céljaikért.

Michelle Robinson kőkeményen tanult, aminek meg is lett az eredménye, egy jól fizető állás egy menő ügyvédi irodánál, széles baráti kör és nyugis élet. Azonban a fiatal lány mégsem érezte úgy, hogy tényleg boldog lenne, és akkor tudatosult benne, hogy őt elsősorban nem a pénz érdekli, hanem az, hogy értelmes és hasznos dolgokkal foglalkozzon, amikor munkaügyben találkozott a tőle teljesen különböző Barack Obamával. A Hawaion született férfi, akinek édesapja fekete, édesanyja fehér volt és kimondottan szabad szellem -  a fiát igazából a nagymamája nevelte fel, mert ő Indonéziában alapított új családot -,  és akkor az apai ághoz tartozó, Kenyában élő családtagokat nem is említettük. A nem éppen hétköznapi háttérrel rendelkező fiatal férfi a nyugalmával és széles körű tájékozottságával nyűgözte le a fiatal lányt, valamint azzal, hogy megvolt a véleménye a világ dolgairól és tenni akart azért, hogy a dolgok jobban működjenek Amerikában. Lehetett volna menő ügyvéd, de ő inkább a tanítást választotta, miközben felesége immár az állami szférában építgette tovább a karrierjét, és a két lány is megszületett. Aztán a politika közbeszólt, a férj előbb szenátor lett, amit egy ciklus után csúnyán elbukott, hogy a hibákból tanulva ismét bekerüljön a szenátusba. A többi, ahogyan mondani szokták, már történelem, így a kis család hamarosan a Fehér Házban találta magát.

Michelle mindenféle kendőzés nélkül leírja, hogy egyáltalán nem volt fáklyásmenet végigcsinálni a küzdelmet az elnöki székért (a politika mocsok dolog, meg kellett keményíteni a lelkét a feleségnek a kampány során, nem volt könnyű civilként megállnia a helyét egy teljesen új közegben), de az igazán nehéz döntés az volt, hogy támogassa a férjét a politikusi karrierjében, miközben lemond a sajátjáról, amelyért annyit küzdött. A Fehér Házban ismét ki kellett találnia saját magát, hiszen a hagyományos first lady szerepkör neki kevés volt, szüksége volt olyan projektekre, amelyektől hasznosnak érzi magát, szerencsére sikerült megtalálnia ezeket, így  meg tudta őrizni saját magát, a házassága harmonikus tudott maradni, miközben próbált viszonylag nyugodt gyerekkort biztosítani a lányainak, ami nem volt egyszerű ilyen extrém körülmények között, de végül szerencsére egyikük lelke sem sérült a Fehér Házban töltött évek során, kiegyensúlyozott emberek lettek belőlük.

Michelle Obama nem egy csacsogós típus, hanem egy komoly, felelősségteljes nő, akinek határozott véleménye és sziklaszilárd értékrendje van, a mai felszínes világban öröm olvasni egy ilyen értékes ember gondolatait, akire a történelem azt a szerepet osztotta, hogy az első fekete First Lady legyen. Igazi példakép ez az asszony, akire nagyon sok mindenért fel lehet nézni, de leginkább azért, mert ember tudott maradni, nem szédítette meg a pénz és a hatalom, méltó társa a férjének és gondos anyuka. A 8 éves őrület után ismét meg kell találnia a kis családnak a saját útját, de nem kell félteni Obamáékat, messze még a nyugdíj, biztosan tevékenyen fogják tölteni a továbbiakban is az életüket. A lányok felnőttek, annyi év után ismét több idejük lesz egymásra a férjével, akivel már eddig is igazi kaland volt az élete ennek az alapvetően konzervatív,  munkamániás hölgynek, aki egyetlen percre sem bánta meg, hogy a békés, kiszámítható, ámde unalmas élet helyett Barack Obamát választotta, akivel még ennyi év után is boldogan élnek együtt (nyilván megvoltak a maguk hullámvölgyeik, de erről okosan hallgat a könyvben, csak az igazán nagy krízisről beszél, amikor valóban felmerült bennük, hogy nem együtt folytatják, de megoldották). Michelle Obama egy nagyon különleges személyiség, érdemes megismerkedni vele közelebbről.

8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr7914483558

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.