Könyvkritika – Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete (2017)
2018. november 30. írta: Fejes Valentin

Könyvkritika – Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete (2017)

Egy ismerősnek hitt világ rejtett csodái

Kisgyerekként gyakran látogattam el a szomszédos város könyvtárába, hogy aztán sorra falhassam a Mi Micsoda-sorozat kiadványait. Bár elsőre nem tűnt annyira érdekesnek számomra, mint mondjuk a dinoszauruszokkal vagy az ősemlősökkel foglalkozók, Vitus B. Dröscher Ahogy az állatok látnak, hallanak és éreznek című munkája valamiért megfogott. Kikölcsönzését azóta sem bántam meg, hiszen a viselkedéskutató egy rejtelmes, addig ismerősnek hitt világba engedett bepillantást. Hasonló jellegű mű megírására tett kísérletet évtizedekkel később Peter Wohlleben – a néhai erdőgazdálkodó újra tollat ragadott, s ezúttal a fauna néhány tagját vetette górcső alá. Ennek eredményeképpen született meg Az állatok érzelmi élete.

peter_wohlleben_az_allatok_erzelmi_elete_borito.jpg

A kötetben főképp a lombhullató erdők vagy örökzöld fenyvesek lakói mellett a háztáji jószágok kaptak helyet, ám pár alkalommal az író Földünk távolabbi, egzotikus vidékeire kalauzol el bennünket. Miről árulkodhat, ha a disznók hallgatnak a saját nevükre? Valóban felzaklatja-e az erdei egereket, mikor a nyest elragadja egyik-másik társukat? Miért tekinthetjük a dél-amerikai vérszopó denevéreket az önzetlenség mintaképeinek? Egyáltalán mit keres egy alapvetően állatokkal foglalkozó könyvben az a nyálkagomba-faj, amely idővel képes megtalálni a kiutat a labirintusból… mindezt úgy, hogy agya sincs? Ezekre és még megannyi, hasonlóan izgalmas kérdésre próbál elfogadható magyarázatot találni a szerző egyrészt a témákhoz kapcsolódó kísérletek eredményeire, másfelől pedig a korábban szerzett tapasztalataira támaszkodva.

Peter Wohlleben a szememben megint kitett magáért, A fák titkos élete után ismét örömmel olvastam közvetlen stílusában előadott ismeretterjesztő meséjének minden egyes sorát. Bár ezúttal is szükségesnek tartom megjegyezni, hogy kezeljük némi fenntartással kijelentéseit és ne feltétlen fogadjuk el azokat örök érvényű igazságokként, olvasás közben sokszor vetődött fel bennem egy gondolat: az általunk szőtt fátyol, ami elválasztja az emberek világát az állatokétól, a legfrissebb kutatási eredmények tükrében egyre inkább vékonyodni látszik.

10/10

A könyvet a Park Könyvkiadó jóvoltából olvashattam el.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr7614401766

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.