Könyvkritika – Ronil Caine: Rémteremtő (2018)
2018. november 02. írta: Fejes Valentin

Könyvkritika – Ronil Caine: Rémteremtő (2018)

Nemeszisz eljött közénk, és dühösebb, mint valaha

Ronil Caine, alias Zelnik Péter Zénó két éve megjelent első regénye, a Lilian vethette el a fiatal tehetség hírnevének magvait a hazai tudományos-fantasztikum berkein belül. Legújabb alkotása, a Rémteremtő valószínűleg szintén nagyobb visszhangot fog kelteni, mivel abban képzeletünk testet öltött, zabolátlan szüleményeinek veszélyeit tárja elénk egy fokozott tempót diktáló, vérre menő macska-egér játék köntösében.

ronil_caine_remteremto_borito.jpg

Valamikor a nem túl távoli jövőben járunk, az Egyesült Államokban. A kivételes lángelme hírében álló Tadashi Ayden társaival áttörő jelentőségű felfedezésükről tesznek bejelentést a nyilvánosság előtt: új találmányuknak köszönhetően immár három dimenzióban tudják kivetíteni gondolataink tárgyát. A tudós tehetséges fia, Daisuke és barátja, Arthur Carvell Reed azonban még ennél is merészebb álmot dédelgetnek. Amennyiben minden az elképzeléseiknek megfelelően alakul, akkor továbbfejlesztett berendezésükkel minden korábbi eredményt túlszárnyalhatnak.

Ezalatt egy különös szerzet üti fel a fejét, majd különös kegyetlenséggel végez egymás után a legelvetemültebb gazemberekkel – eleinte csupán Chicago utcáit tisztítja meg a mocsoktól, később viszont az ország más pontjain ugyancsak felfedezni vélik. Míg sokan fékeveszett démonnak hiszik, addig mások úgy gondolják, maga a bosszúállás angyala jött el a gyarló lelkekért. Lassacskán eluralkodik a káosz, Calvin Rainey nyomozó mégis képes megőrizni hidegvérét. Állandóan racionálisan gondolkodóként szkeptikusan fogadja a rémhíreket, csapatával kezd alaposabban utánajárni a dolgoknak. A gyorsan gyarapodó gyilkosságok körülményeinek kivizsgálása közben egyre inkább érlelődik benne a gyanú, hogy a természetfelettinek tűnő teremtmény talán nagyon is evilági, sőt, számos tekintetben pontosan úgy viselkedik, mint egy ember…

alfred_rethel_nemeszisz_1837.jpg

Alfred Rethel 1837-ben elkészült festményén ilyennek képzelte el Nemesziszt (kép forrása: Wikimedia)

Bár egyes esetekben hamar kiderülhet számunkra, mi lesz a következő lépés a cselekményben, az író bőven tartogat váratlan fordulatokat tarsolyában. Mindenképp dicséretre méltó, hogy a tudományos hitelesség érdekében külföldi, valamint hazai szakértők véleményét egyaránt kikérte: Michio Kaku elméleti fizikus munkássága mellett Dr. Freund Tamás neurobiológus és Végh József kriminálpszichológus tanácsaira támaszkodott munkája során. A legbrutálisabb részletek kendőzetlenül kerültek közlésre, így a gyengébb idegzetűek kizárólag a saját felelősségükre forgassák a könyv lapjait, mivel némelyik jelenetnél könnyedén megbolydulhat a lelki békéjük. „Az elme szörnyetegei sokkal rosszabbak azoknál, amelyek valóban léteznek.” – Christopher Paolini gondolata valószínűleg a kelleténél többet árulhat el számunkra a horror- és sci-fi-elemekkel fűszerezett thrillerről.

Ha már az idézeteknél tartunk, muszáj megemlítenem szerzőnk a köszönetnyilvánítás végén tett ígéretét, miszerint „…izgalmas történetek jönnek még.”. Hajrá-hajrá! Én mindenképpen várni fogom őket.

10/10

A könyvet a Metropolis Media jóvoltából olvashattam el.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr8014334733

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.