Könyvkritika – Arany János: Toldi (2018)
2018. október 17. írta: Fejes Valentin

Könyvkritika – Arany János: Toldi (2018)

Avagy kiből lesz a bajnokverő?

„Ég a napmelegtől a kopár szík sarja…” – így kezdődik Arany János 1846-ban befejezett elbeszélő költeménye, a Toldi, mely egy csapásra hírnevet szerzett hazánk neves költőjének. Műve a mai napig hatalmas népszerűségnek örvend, egyes sorait sokan kívülről fújhatják. Legutóbb a Scolar Kiadó jelentette meg különleges kötetét, ami tizenkét éneken keresztül mutatja be számunkra a kortalan történetet.

_scolar_arany_janos_toldi_borito.jpg

Toldi Lőrinc, az ország néhai vitéze feleségét és két fiát hagyja magára. Az özvegyasszony a fiatal legénnyel, Miklóssal együtt tengetik szürke hétköznapjaikat Nagyfaluban, birtokukon mezei munkával múlatva az időt. A hatalmas erejű ifjú azonban nem ilyen életről álmodozik: atyjához hasonlóan ő is derék vitézzé szeretne válni, kinek hőstetteit messze földön énekli majd meg az utókor. Unalmas életében a király udvarában tevékenykedő, kígyólelkű báty, György hazatérése okoz később nagy felfordulást és egyben gyökeres változást. A búslakodó óriást álnok testvére mihaszna katonái addig hergelik, míg az megunva a piszkálódást felkap egy malomkövet, majd közéjük dobja a nehéz tárgyat. A véres tragédiává fajult esetet követően a gyilkossá vált Miklósnak menekülnie kell felbőszült bátyja haragjától, ezzel pedig kezdetét veszi élete legnagyobb kalandja. Titokban abban reménykedik, hogy megbocsátásban részesülhet az uralkodótól, ha legyőzi a kihívó nélkül maradt Mikolát, a csehek veretlen bajnokát…

domjan_jozsef_munka_kozben_domjanart.jpg„Ha a sztorit már jól ismerjük, akkor mégis mi teheti annyira egyedivé ezt a kiadványt?” – tehetik fel most néhányan a kérdést. Egyrészt limitált példányszámban készült, mindössze 1500 darab kerül belőle forgalomba, másfelől a könyvet a világszerte elismert Domján József (lásd jobbra) képei színesítik. Művészünk 1907-ben látta meg a napvilágot Budapesten, és bár jobbára grafikusként, valamint festőként tartják nyilván, tehetsége a színes fametszetek terén mutatkozott meg leginkább. Élete során nemcsak az öreg kontinens országaiban tett látogatást, megfordult a messzi Kínában is – hosszú utazásának állomásain újabb ismeretekkel lett gazdagabb, az ellesett technikai fogásokat mindig kamatoztatta. Az ’56-os forradalom híre Svájcban érte, haza nem költözött, helyette az Egyesült Államokba emigrált. Gyökereit ennek ellenére sosem feledte: sajátos, a magyar hagyományokból rengeteget merítő stílusát itt ugyancsak megőrizte. 1992-ben hunyt el, ám munkássága gondoskodott halhatatlanná tételéről. Nevével a New York-i Metropolitan, a londoni Victoria and Albert Museum mellett a Magyar Nemzeti Galéria kiállításain egyaránt találkozhatunk.

vadmadar-tojassal_eh-szomjat_elverven_domjan_jozsef_fametszete_domjanart.jpg

„Vadmadár-tojással éh-szomját elvervén…” – Domján József fametszeteinek egyike (kép forrása: domjanart.hu)

A Kossuth-díjas alkotó munkái kétségkívül sokat emeltek az egyébként is remekbe szabott klasszikuson. Nagyszalonta szülöttének szívét minden bizonnyal boldogság járná át, mert ilyen igényes formában láthatná viszont munkájának gyümölcsét.

10/10

A könyvet a Scolar Kiadó jóvoltából olvashattam el.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr814298299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Doktor Toekfey 2018.11.30. 03:05:13

Ezt a Toldi című dolgot én már olvastam. Igaz, jó régen. Ahogy emlékszem, nekem bejött.