Könyvkritika - Szurovecz Kitti: A kisemmizett angyal (2018)
2018. október 08. írta: Nagy Judit Áfonya

Könyvkritika - Szurovecz Kitti: A kisemmizett angyal (2018)

A város másik oldalán

Az újságírói múlt jó szolgálatot tesz Szurovecz Kittinek abban, hogyan tenyereljen bele a nem hétköznapi, de mindenképp megosztó témákba. Legutóbbi könyve, A sokszívű is tabudöntögetőre sikerült, de ha azt szókimondónak, esetleg szexuálisan bizarrnak találták, akkor A kisemmizett angyal nem az ő könyvük. Mert mindenképp erős kritikai visszhangot fog kiváltani, az biztos! 

1529191.jpg

A témaválasztás tehát ez esetben: a (gyermek)prostitúció. Vannak előképei a világirodalomban (pl. a Fanny Hill John Clelandtól) már annak, hogy nehéz sorsú gyereklányok pénzért és megélhetésért áruba bocsátják a testüket, ezek többsége szintén az életből merített, de fiktív történet. a gyerekelrablás, raboskodás történet már annál inkább sajtóvisszhangot keltő történet, elég csak Natascha Kampusch-ra gondolni, aki könyvet is írt emlékeiből 3096 nap címmel. Szurovecz Kitti tulajdonképpen prevenciós céllal megírt könyve gyakorlatilag e kettő ötvözete. Különlegessége pedig abban rejlik, hogy nincs (vagy nem tudok) jelenleg olyan kortárs magyar kötetről, ami hasonló témát boncolgatna: Pannát, a tizenhat éves lányt elrabolják, majd bezárják, hogy később prostitúcióra kényszerítsék. Rabságában osztozik "lakótársa", a szegény sorból származó, hasonló korú Mia, aki már egy éve dolgozik "a placcon" minden este, leszámítva a menstruáció rövid napjait. Mindez történik a rossz hírű nyolcadik kerületben, Budapesten. Hogy mit sikerült ebből kihozni? 

Első eredményként muszáj kiemelni, hogy ha a jövőben beszélni fognak róla, sőt, kutatni és nyomozni kezdenek a könyvben illusztrált élethelyzetek után, abban nagy része lesz ennek a történetnek. A történet utóhatása nem maradhat el egy magát egészségesnek tartó társadalomban, ez biztos. Jelentősége abban rejlik, ami egyben a gyengesége is, mégpedig a különböző karakterek azonos(nak szánt) sorsában, amelynek üzenete kristálytiszta, világos bárki számára: akárhol, akárkivel  megtörténhet. Hiába fikció a két lány különös élethelyzetben szövődött barátságának története, az ihletet adó, bizonyíthatóan létező jelenség nem oldódik meg akkor sem, amikor mi a végére érünk és becsukjuk a könyvet! Ahogy az egyik szereplő is fejtegeti: ma Magyarországon kialakult egy joghézag, amely sajnos lehetővé teszi, hogy a járőrök fiatalkorú lányokat büntessenek meg "strihelésért" anélkül, hogy belenéznének a személyi igazolványukba, és kimentenék őket a futtatóik karmai közül. Ennek ellenpontjaként az is felmerül egy párbeszéd során, hogy Svédországban nem az üzletszerűen kéjelgő lányt, hanem a szolgáltatásait igénybe vevő kuncsaftot bírságolják meg, így próbálva mintegy elsorvasztani az üzletágat. Ma Magyarországon olyan rettenetes állapotok uralkodnak a legtöbb gyermekotthonban, hogy a tanárok tudtával, de legjobb esetben is nihilizmusa mellett kegyetlenkednek az idősebb lakók a fiatalabbakkal vagy az újonnan érkezőkkel. Már amikor van hely, mert a zsúfoltság problémáját még politikai nézetektől függetlenül egy kormánynak sem sikerült felelősen megoldania. A történetbe beleírt, és a szereplők párbeszédeiben elhelyezett információk tehát világosan körülírják, hogy milyen problémákkal kell szembesülnünk akkor, ha nem a félrenézés taktikáját választjuk. 

statements_1167855.jpg

Ugyanakkor a két főszereplő sematikussága némileg enyhíti is a könyv egyébként zseniális történetvezetését. Az, hogy Panna a Rózsadombon él, hosszú szőke hajú, kék szemű és vékony, ellenben a nyírségi faluból származó Emília sötét hajú, barna szemű, kövérkés és cigány, túl éles kontrasztot rajzol ki kettejük között. Mintha szükségszerű lenne, hogy a szegény sorból származó lány önmaga hajtja igába a fejét, a gazdag szülők naiv gyerekét viszont akarata ellenére kell belekényszeríteni a szolgaságba. A könyv üzenete az, hogy bárkivel megtörténhet, mégis kimarad egy elég széles társadalmi réteg a két végpont között, a rájuk leső veszélyekről pedig semmit nem tudunk meg. Mia alakjához a szerző megpróbált felhasználni tájnyelvi kifejezéseket is, hogy még jobban érzékeltesse a lányok közötti különbséget, azonban a sok "oszt'" és "mán" szó használata nem elég ehhez. Úgy pedig végképp nem, hogy Miát a szabad idejében regényolvasó, önmagát fejlesztő egyéniséggé tette, aki a kedvenc könyvét rabsága idején már legalább 50-szer olvasta saját bevallása szerint, és kínosan próbál ügyelni arra, hogy elhagyja a tájszólását. Ez a regény teljes hossza alatt nem sikerül neki. 

Ugyanakkor fontos mellékes üzenete még a könyvnek az elfogadás, az integráció. Szurovecz Kitti szakadékot teremtett Panna szülei között is, hogy még érzékletesebben mutathassa be az előítéletekkel bőven rendelkező, Mia ellen áskálódó anyát, és az elfogadó, gyakorlatias szemléletű apát. Ők a mai társadalom két fő típusa, minden további variáció rajtuk alapszik. Annak, hogy a szerző a két lány között előbb barátságot, majd testvériességet teremtett, nyilván szintén üzenetértéke van, és a megrázó részletek és sztereotip, de ijesztő negatív karakterek ellenére érdemes fiatalok, fiatal felnőttek kezébe adni A kisemmizett angyalt. Többet tanulhatnak belőle emberségről és megelőzésről, mint amit bármely száraz és unalmas iskolai felvilágosító óra jelenleg adni tud a témában. 

8/10

A kötetet az Athenaeum Kiadó jóvoltából olvashattam el. 

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr3014280591

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.