Könyvkritika - Pfliegel Dóra: Feleséged története (2018)
2018. október 03. írta: Nagy Judit Áfonya

Könyvkritika - Pfliegel Dóra: Feleséged története (2018)

Szerelemtől a lelki harmóniáig: egy házasság története

Különösen fontos könyvet írt meg Pfliegel Dóra arról, miként éli meg egy nő a szerelmet, az anyaságot, és a mind monotonabbá váló szürke hétköznapok taposómalmát, miközben a lelke még kívánná azokat a kalandokat, amelyeket a házasság és a gyereknevelés csapdája már teljesen kizárt a nő életteréből. A legfontosabb és egyben leginkább elemzésre váró mozzanat az, hogy megértsük nemünktől függetlenül, hogy ha az egyik fél fuldoklik a számára teherként megélt kapcsolatban, ott nincs helye vádaskodásnak, bűntudatnak, árulásnak. Mert ami a világ szemében súlyos vétség, az valójában maga a feloldozás és egy lélek menedéke.

1535489.jpg

Megtapasztalja ezt a regénybeli főhős, Dédé is, miközben átéli a nők elkerülhetetlen metamorfózisát. Fiatal diáklányból lett feleség, majd kétszeres anya, a ház úrnője, az otthon stabil pontja, megunt feleség, elhanyagolt házastárs, hogy aztán titkos szeretővé, újra élő, lélegző lélekké, elvált nővé fejlődjék. Talán túlzás a „fejlődés” szóval illetni ezeket a más állapotokat, változásokat szemléltető eseményeket, de a főhős érzelmi íve, az, ahogyan megéli a mélységeket és a csúcspontokat, sokkal inkább emlékeztet egy öntudatos lény születésére, semmint egy hanyatló kapcsolat tragédiájára.

Mert Dédé története nem tragédia, még ha a hullámvölgyek el is ragadják olykor. A legtöbb házasságban megvillannak azok a gondok, amelyek Dédé és Máté kapcsolatát is jellemzik. Aztán bekövetkezik az első félrelépés, amit vagy diszkréten kezel az adott fél, vagy válóperes papírokkal végződik a megismételt affér. A nők, akik válaszút elé kerülnek, mind attól félnek, mint Pfliegel Dóra hősnője: ha a titkos viszony csak fellobbanás, „akkor megégeti magát és a seb egy életen át gyógyul majd a lélek finom hártyáján. […] Ez most csak az ő története lesz.” (72. o.)

statements_1160041.jpg

Az egész szöveg, az egymásból fakadó sorsfordulók koherenciája magával ragadó. Finom selyem, melyen átsejlik az összes ki nem mondott érzelem, akár „a pecsét a válási papírokon”. Lágy szentimentalizmussal megírt kemény történet, ami nyomot hagy az olvasás után. „Mindenki azzal akar együtt lenni, akit legjobban szeret. Én speciel saját magammal.” (147.o.) - mondja Dédé húga, Dorogi N., akinek nevében Pfliegel Dóra ezzel meg is fogalmazta a mindenre megadható, egyetemes választ: legyen akár a legideálisabb házasság, akár a legidillibb család mellettünk, mélyen belül mindannyian önzők vagyunk, mert csak akkor lehet teljes életet élni, ha ott vagyunk, ahol lennünk kell, ha azt az életet éljük, amit élni akarok, és azok vagyunk, akik lenni akarunk. Minden más csak felszínes negédeskedés, sokkal kártékonyabb hazugság, mint bevallani, hogy nem vagyunk elégedettek a jelenben elfoglalt pozíciónkkal. És ilyenkor lépni kell, ahogy Dédé is tette.

Szerelmesnek lenni egy titokba, megküzdeni a bennünk élő naivával, bevallani egy árulást, még ha valójában nem is a társunkat, hanem magunkat árultuk el… Ezek nem egy gyenge, hanem egy nagyon is erős nő bátorságpróbái. „Ha új életünk alapkövei a bűntudat és a szégyen, abból vajon mit lehet építeni?” – kérdezi Dédé, hogy aztán meg is adja a rögtönzött választ: „Egy komfort nélküli menedékházat.” (150. o.) Ebben a gondolatban benne van minden, ami a hűtlenségre adott lelki reakciókat feloldozza. Az életünk nem lehet pusztán menedékház. Legyen inkább bátor lépések sorozata. Erről, és egy házasság átalakulásáról, a más állapotok elfogadásáról szól ez a könyv, felborítva ezzel a megcsalásról és válásról máig kialakított tabukat.

 Értékelés: 10/10, mely elkerülhetetlen szubjektivitást és női együttérzést tartalmaz. 

 A regényt az Athenaeum Kiadó jóvoltából olvashattam el.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr6514268365

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

J N 2018.10.03. 07:50:54

Kíváncsi lennék Babicky Tibor verziójára is a dolgokról, de régi kapcsolatban élőként bizony átérzem a problémát. :)

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2018.10.10. 11:10:57

Ha valaki a házasságot és a gyerekvállalást csapdaként éli meg, és komolyan gondolja azt, hogy „„Mindenki azzal akar együtt lenni, akit legjobban szeret. Én speciel saját magammal”, akkor annak ezért annak el kéne gondolkodnia azon, hogy párja vajon nem ezt az életfilozófiát érezte-e meg rajta, amikor elkezdett kifelé tekingetni a házasságból. A házassághoz két ember kell. Sőt a megromlásához is.

Chrystal71 2019.03.22. 10:16:08

A könyv valójában nem magáról a házasság átalakulásáról szólt szerintem, hanem az eltávolodáson, majd a természetszerűen bekövetkező megcsaláson (és annak testi-lelki következményein) keresztül teszi láthatóvá azt, ami a házasságok nagyon nagy többségében sajnos bekövetkezik. Rávilágít jól arra, hogy a nagy szerelem kevés ahhoz, hogy két ember egy életen át tudjon egy úton haladni. Megmutatja , hogy a házasságok jó részében a kényelmetlen beszélgetések nem következnek be, a vágyak, hiányok nem kerülnek kommunikálásra, a fizikai eltávolodás lelki eltávolodást is eredményez, és két egymást valaha szerető ember szinte vadidegenné is válhat egymás szemében. Azonosulni a főhőssel nyilván az tud, aki valamilyen szinten érintett volt, kérdés, ki hogyan került ki egy ilyen helyzetből, ez egy lehetséges út. Sajnos gyakoribb, mint az, hogy két ember között kommunikáció indulna meg. Az is jól átjön ebből a könyvből, hogy mi nők sokkal hamarabb adjuk fel, ha nem találjuk Önmagunkat, ha kényelmetlenné válik egy kapcsolat, akkor igen, elindulunk, és megkeressük, bármi áron. Míg a férfi elvan a langyos vízben is, vagy esetleg lelkiismeretfurdalás nélkül és "diszkréten" megoldja a hiányait, a biztosat sosem adná fel. A gyerekek ebben a történetben "idegesítő" feszültségforrások, ez kissé ronthat a szereplők megítélésén, de bármilyen pejoratív a megfogalmazás velük kapcsolatban, aki nevelt gyereket, nyilván imádta őket akkor is, amikor a világ túlsó oldalára kívánta volna a porontyait, ez itt sincs másképp. Kissé persze a történetben ki van élezve ez a dolog, de az, hogy egy nő, és jórészt a nő az, aki "mindent" feláldoz a gyereknevelés oltárán (főleg egy láthatóan lusta pasas oldalán) az szintén egy általános jelenség, ami sajnos visszaüt, és sokszor ilyen formában. Az alkohol is előkerül, finoman van a történetbe burkolva, de láthatóan mutatja azt a jelenséget, ahogy az alkohol (vagy máshol más drogok) függőségek lassan bekúsznak a családok életébe, előszőr még örömforrásként, majd feszültségoldószerként használva.
A könyvvel egyetlen bajom van, a maga 200 oldalával egy hosszabb blogként megírva is elegendő lenne, nem drága könyvformában regényként, de a témaválasztás aktuális, az érzelmek átérezhetőek, mondom, főleg annak, aki valamilyen szinten már érintett volt.
süti beállítások módosítása