Könyvkritika: Neal Stephenson – Nicole Galland: A D.O.D.O. felemelkedése és bukása (2018)
2018. szeptember 15. írta: P.A. Doorman

Könyvkritika: Neal Stephenson – Nicole Galland: A D.O.D.O. felemelkedése és bukása (2018)

A mágiához Schrödinger macskáján át vezet az út!

covers_484570.jpg

Biztos vagyok benne, hogy a különböző fétisek száma szinte megszámlálhatatlanul van jelen ebben a szép nagyvilágban. Ehhez a számhoz tett hozzá egy újabb darabot Neal Stephenson és Nicole Galland A D.O.D.O felemelkedése és bukása című művével. Biztosra veszem, hogy a szerzőpáros a könyvben tekintélyes mennyiségű mozaikszó készletével a fétis képzeletbeli szintjére emelte az akroníma képzést. Kétségtelen, hogy jelen kiadás egyik legnagyobb eszköze a nagybetűs „betű pornó”, de természetes akad itt más is. Egy igazi hibridről van szó, amely sikeresen egyensúlyoz a sci-fi és a fantasy határmezsgyéjén. A történet hangulata egészen egyedi, gyakorlatilag egy fiatal nyelvész hölgy emlékirata. A szövegben számos helyen találunk javításokat, áthúzásokat, mintha valóban egy kézzel írott naplót olvasnánk. Ilyen megoldással még nem találkoztam, így ezzel a kis semmiséggel az első pár oldal után sikerült felkelteni az érdeklődésemet. Olyannyira beszippantott a D.O.D.O világa, hogy az igazat megvallva még álmodtam is a történettel. Ezt könyvnek utoljára kamaszkoromban sikerült elérnie, nevezetesen a sokat emlegetett Harry Potter kötetek kapcsán voltak roxfortos álmaim. Visszatérve a könyvre, amikor szenvedélybetegekkel dolgoztam, ők hivatkoztak szenvedélyük tárgyára, mint valami olyan dologra, amin napokon át képesek „kattogni”. Akkor még nem értettem, mire gondolnak, ez a könyv volt az, ami megértette velem ezt a hasonlatot. Úgyhogy figyelem, ez a történet függőséget okozhat!!!

Dr. Melisande Stokes, egy nyelvészeti tanszék vendégelőadója, egy nap összetalálkozik az egyetem folyosóján Tristan Lyons őrnaggyal, aki egy hosszas beszélgetés után kihagyhatatlan ajánlattal áll elő. A fiatal nyelvésznek semmi mást nem kellene tennie, mint régi iratokat fordítania a legkülönfélébb, sok esetben rég kihalt nyelvekről. Természetesen mindent a legnagyobb titokban, hiszen a munkáltatója egy titkos kormányzati csoport lenne. A fiatal nyelvész doktor nem hagyja ki élete lehetőségét, és igent mond a jóképű és titokzatos tisztnek. A titkos szervezet, név szerint a D.O.D.O pénzforrásai szinte kiapadhatatlannak tűnnek, úgy látszik, nem létezik olyan akadály, amely megállítaná a szervezetet, hogy elérje célját, ami nem más, mint hogy kiderítse, mi történt a mágia egész világot behálózó jelenségével 1851-ben. A nagy kérdés az, hogy miért nem tud senki sem varázsolni az említett időpont óta. A kutatás és a fordítási munkák közben előkerül egy magyar származású exboszorkány,  és egy meg nem értett fizikus. Hamar kiderül, hogy a mágia egy bonyolult átvetésnek nevezett bűbájjal még időutazásra is használható. A mágia titkának megfejtésében nagy szerep jut Schrödinger gondolatkísérletének azzal a bizonyos macskával, és az események már robognak is tovább az 1640-es évekbe egy értékes zsoltároskönyv felé.

A kötete hátlapján a kiadó logója alatt ez olvasható: „Minőségi könyvek igényes olvasóknak”. A jelen kiadást maximálisan megilleti ez a kis szlogen. Egy igazán prémiumkategóriás könyvet kapunk a pénzünkért, ami jó eséllyel még jó pár évig könyv lesz. A maga 614 oldalával igazán tekintélyes példánynak tűnik, egyediségén csak még nagyobbat dob a kötet tördelése, ami egyáltalán nem hétköznapi. Ne egy összefüggő leíró szövegre készüljön az, aki nekilát elolvasni ezt a könyvet. Engem egy kicsit Stephen King Carrie című művére emlékeztet. A leíró részek közé számtalan más stílusú és nyelvezetű dokumentum került. Jegyzőkönyvek, szakmai anyagok, interjú részletek, chat beszélgetések színesítik a kiadványt, ami eleinte, úgy a kétszázadik oldalig nagyon zavart, kellett egy kis idő, míg megszoktam, hogy nem egy hagyományos könyvvel, pláne nem egy szokványos történettel van dolgom. Valahogy aztán mégis hozzászoktam a különböző korokban és stílusokban megírt részekhez.

Külön érdemes szót ejteni a műfordítóról, név szerint Kodaj Dánielről! Bevallom őszintén, nem szoktam különösebben foglalkozni azzal, hogy az éppen olvasott könyvet ki fordította, de a D.O.D.O esetében kivételt kellett tennem. Igaz, rutinos fordítóról van szó, több kötetben is benne van a munkája, de jelen kötet kapcsán mindenképpen jár neki egy tiszteletteljes főhajtás. Az időutazó dodónauták története olyan nyelvi bravúrokkal van teletűzdelve, mint a már említett mozaikszavak és még vagy egy sereg szakkifejezés, amiket az érdeklődő természetesen egy remek szószedet formájában megtalál a könyv végén. Igaz, ezt csak azután ajánlom elolvasni, hogy a történet végére ért a kedves olvasó, mert erősen spoilerveszélyes övezet a könyv végén található névjegyzék és szószedet.

A regény szereplői igazán szerethetőkké válnak, már az első oldalakon kialakul ez a kötődés, hála Stokes kisasszony közvetlen stílusának. A két legerősebb karakter az események alatt végig a már említett hölgy, és Tristan, a céltudatos katona. Kettejük között már az első beszélgetés alatt érződik valami vibrálás. Az olvasó hamar azon kaphatja magát, hogy azon szurkol, hogy a két említett egyén végre egymásba szeressen, és elcsattanjon az a bizonyos első csók. Én úgy a könyv fele környékén már nagyon untam, hogy úgy kerülgették egymás, mint Schrödinger macskája a forró kását. Szívem szerint a háromszázadik oldal fele lekevertem volna egy büdös nagy maflást Tristan Lyonsnak, hogy csókolja már meg Stokes-ot. Azt, hogy mi lesz a dolog végkifejlete szerelem téren, meghagyom az olvasónak.

Szereplők terén ott van még Dr. Frank Oda, a meg nem értett feltaláló, aki élete nagy lehetőségét kapja a D.O.D.O-tól, és mondhatni tudományos téren beteljesítheti önmagát. De természetesen nem minden úgy fog történni, ahogyan az öreg fizikus elképzelte. Felesége, Rebecca East-Oda, egy igazi mintafeleség, aki mindenben támogatja férjét, de az események folyásában nem egyszer ő rántja vissza a józanság és a relativitás talajára az öreg Oda Szenszejt. Semmiképpen sem hagyhatom ki a történet kulcsfiguráját, Kárpáthy Erzsébetet, egy magyar származású exboszorkányt, vagy ahogyan a D.O.D.O. központban mondani szokás, MÜON (Multiverzumjáró Ügynököket Orientáló Navigátor). Erzsébet egy igen ellentmondásos figura, akit én személy szerint hol imádtam, hol gyűlöltem. Ő annak a munkahelyi kollégának az irodalmi reinkarnációja, akit egyik nap kenyérre lehet kenni, másnap pedig az ember torkának ugrik a legapróbb probléma kapcsán is. Az exboszorka magyarsága igazán megdobogtatta a szívemet, több alkalommal is vicces szituációkat eredményezett Kárpáthy kisasszony származása. Érdekes, hogy több magyar szó is előkerül a könyvben, vicces volt olvasni azokat a párbeszédeket, amikor az amerikai kollégák próbálkoztak kiejteni a sorsmángorló szót.

Ha már a párbeszédeknél tartunk, az akronímákon kívül a kötet nagy erőssége a párbeszédek lendületessége, a már említett két főszereplő közti kommunikáció igazán sziporkázó, a poénok nagyon jól illenek a helyzetekhez, egyáltalán nem erőltetettek, Nem egy igazán természetes, csípőből tüzelős beszólást hallhatunk Melisandetől. Ott van például az az apróság, hogy a fiatal nyelvész sokáig azt sem tudja, mit jelent annak a szervezetnek a neve, ami elvileg és persze gyakorlatilag is a munkáltatója. Így kénytelen találgatni, és persze egy-két igazán érdekes és frappáns megoldás születik. Olyanok, mint Dolgos Dagadékok Osztálya, Dohos Dokumentumok Osztálya vagy éppen a Doromboló Dögök Osztálya. A szórakoztató könnyed párbeszédeket olykor komoly, mély morális értékeket feszegető társalgási témák ellensúlyozzák ki a történet pergős eseményei között. Egy emlékezetes jelenet: a D.O.D.O nagyfőnöke - az az igazi mindig mindenkinél okosabb főnök - egy 1200-as évekből származó norman harcossal sétál egy Walmart üzletben. Maga a jelenet igen abszurd, de pont ezért működik. A norman harcoson keresztül bizony elgondolkodhat az olvasó, hogy a jelenkor embere mennyire természetesnek veszi a 21. század kényelmét és találmányait. Elgondolkodtam az említett rész után, bizony egész életek kellettek ahhoz, hogy én mikrózott popcornt egyek a központi fűtéses lakásomban, miközben Blu-Ray lejátszón nézzem a legújabb Star Wars filmet. Számos kutató és feltaláló munkája vezetett ahhoz, hogy az én TV-men fénykardcsatát vívhasson apa és fia. Sajnos az emberek többsége nem is értékeli jelen korunk hétköznapi kényelmét, ami egy norman harcosnak bizony mennyei luxus. Viszont ha eltölthetnénk egy hetet az 1601-es év Londonjában, vagy az 1045-ös év Normandiájában, bizonyosan változna a hozzáállásunk.

A végére hagytam egy nagyon érdekes részt, ami számomra igazán meglepő és felemelő érzést produkált. Van az ember életében olyan, hogy találkozik egy gondolattal, véleménnyel, és azt azonnal teljesen magáénak érzi. Én így voltam egy párbeszéddel, ami Melisande és Tristan között zajlott már a történet vége felé, ami tekinthető egyfajta ars poetica-nak is. Ehhez persze hozzá tartozik az az apró részlet, hogy a D.O.D.O szerzőpárosa eljátszott azzal a gondolattal, hogy az idő nem csak egy vonalon folyik, hanem több szálon zajlanak ugyanazok az események, persze mindegyiken kicsit máshogy. Mellesleg ez a megközelítés ad egy remek magyarázatot a déjà vu élményre is. Visszatérve a költői/írói hitvallás D.O.D.O-sított változatára, a két főszereplő a szálak közti átfedésről beszélget, arról, hogy hogyan juthat át az információ egyik időszálról a másikra. Mert kétségtelen, hogy vannak események, amelyek nem történnek meg minden szálon, de mégis a későbbi legendák és történetek kapcsán kísérteties egyezéssel kerülnek elő más idősíkon. Itt jönnek képbe az írók, akik kreativitásukat használva akár varázsolhatnak is. Hiszen miért ne lehetne, hogy egy jól megírt történet egy másik valóságban (szálon) akár meg is történhetett, és a szerző különleges képessége révén nem csinált mást, mint leírta az ott történteket.

Mondanom sem kell, hogy ha lenne rá lehetőségem, felkeresném ezeket a bizonyos szálakat, de az is lehet, hogy nem tennék ilyet, mert elegendő nekem a kényelmes fotelem és az éppen aktuális könyvem ahhoz, hogy a mágia eme különleges módján átvessem magamat egy másik világba.

9,5/10

A könyvet az FUMAX Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr3814234193

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lebarmozott vidéki 2018.09.16. 13:08:38

"Carrie-ére "
Nesze neked, kultúrblog.

mestska · http://cities.blog.hu 2019.01.28. 17:35:23

nekem két dolog azért nem derült ki a könyvből:
a) ki volt a Fuggerek boszorkánya?
b) a Fuggerek szédítették Gráinnét vagy a közös érdek mentén haladtak előre?

P.A. Doorman 2019.01.28. 17:40:12

@mestska: Ez két nagyon jó kérdés. Reménykedjünk, hogy a szerzőpáros készít majd egy folytatást, amibe benne lesz a válasz. :)
süti beállítások módosítása