Könyvkritika - Joan Sales: Csalóka dicsőség (2018)
2018. szeptember 07. írta: Nagy Judit Áfonya

Könyvkritika - Joan Sales: Csalóka dicsőség (2018)

Katalónia bús emlékezete

Katalónia bús emlékezete – így is nevezhetném az egyik legfontosabb spanyol regényt, ami az általunk történelmileg kevéssé ismert (vagy oktatott) polgárháborút, rajta keresztül pedig az emberi kapcsolatokat vizsgálja.

37052801_300362217368548_8108753505860190208_n.jpg

A spanyol polgárháború megosztotta az országot, és 1936-os kitörése után a lakosságot politikai-ideológiai alapon szaggatta szét. A II. világháborút megelőző konfliktusban a nacionalista erők Francisco Franco tábornok vezetésével puccskísérletet hajtottak végre, amely részleges sikerrel végződött. A védők, a köztársaságpártiak elszántan harcoltak, de vesztettek. az eredmény mindkét oldalon rengeteg értelmetlen halál, hiszen az ellentétes nézeteket valló, vagy a nézetekkel csak gyanítható polgárokat kegyetlenül lemészárolták mindkét oldalon. Az 1939-es győzelem a jobboldali nacionalistáké lett, a köztársaságiakat elítélték és kivégezték, a demokratikus Spanyolország pedig megszűnt létezni. A diktatúra 1975-ig, Franco tábornok haláláig (ki)tartott.

Joan Sales csaknem 23 évig dolgozott a kéziraton, mire végre a szöveg elérte mai formáját, ez pedig meg is látszik a rendkívül részletgazdag alkotáson. Monumentális nagyregény, ami a Franco-éra alatt csak cenzúrázott verziójában jelenhetett meg, hiszen a történet nem a polgárháború győzteseit méltatja, sőt, inkább háborúellenes, mint háborús regény. A háború, egyáltalán a fegyveres konfliktusok kritikája, amely furcsa önkritikába csap át, hiszen a diktatúra ellenzői sokkal felkészültebbek a békében, mint harcos időkben. És hogy miért a cenzúra? Többek között az olyan sorokért, amelyekben Sales így nyilatkozik meg szereplőjén keresztül: „Mire volt jó annyi év pacifista és antimilitarista propaganda, ha a döntő pillanatban hagytuk magunkat belerángatnia háborúba? Semmi másra, mint hogy a fronton lévő szegény katonáink most iszonyatos körülmények között harcoljanak; mindent most kellett rögtönözni, még a hadsereg eszméjét is, hiszen annyi év háborúellenes propaganda teljességgel szétzúzta a katalán nép háborúról alkotott elképzelését. Ha nem kéne viselnünk a pacifizmus összes következményét, bűn lenne pacifistának lennünk: akkor csak egy olyan véres katasztrófát készítettünk elő, mint amilyet most élnek át a harcosaink, akiket – ne legyenek illúzióid – senki nem készített fel a háborúra” (275-276.o.).

Mégse higgye azt senki, hogy ez egy harcokkal és vérrel tűzdelt háborús regény. Érzékletes fejtegetéseiben, elmélkedéseiben sokkal inkább vizsgálja a nyomasztó időkben kialakuló emberi kapcsolatokat, viszonyrendszereket, a mészárlás és a kegyetlen politikai üldözések csupán a háttérben zajlanak, átadva a korhangulatot és mindazt, ami ezeket követi. A történelem árnyékában teljesen más megítélés alá esik élet és halál, viszonyok és érzések. Az egyszerű emberek számára értelmetlen ellenségeskedés és háború bekúszik a mindennapokba, feszültté, zavarodottá teszi az egyént, ennek pedig nem használnak a mindennapos, burkolt vagy épp nem is annyira burkolt fenyegetések, a vesztes oldalra mért szitkok: „Átkozott polgárság, meglakolsz még bűneidért!” (239.o.) És végül elhitetik, hogy mindez egy magasabb cél érdekében történik, ettől lesz a dicsőség tompa fénnyel ragyogó, amolyan csalóka. Az ideológia lehetővé teszi a régi sérelmek előcitálását, ahogy az ilyenkor lenni szokott, az emberből előbújik az állat, és büntetlenül tombol, mert haragját elmossa a háború, a szemtanúkat a halál, a vért az idő.

bild.jpg

A regény három fő részre oszlik, amelyben levelezések rajzolják elénk két férfi (Juli és Lluís), valamint egy nő (Trini) történetét. Az első harmad magával ragadja a figyelmet, a második fenntartja, a harmadik pedig porba dönti az olvasót, ugyanakkor a harmadik rész már sokkal inkább filozofikus prédikáció, nem is levelezés. Naplószerűen elrendezett fejezetekből áll a történet vége, amiket Cruells szeminarista narrál. Ez egy hosszas visszaemlékezés, rajta keresztül pedig Sales már inkább elhelyezni kívánja szövegét a nagy művek között. A tempó megváltozik, mintha a szerző leült volna merengeni az elmúlt végnapokon, mondandója már nem lenne sürgető. Ha a regényt egy nagy egészként vizsgáljuk, akkor hullámzó és érzékeny, akárcsak a kor, melyben fogant.

A Csalóka dicsőség önmagában egy külön világ, aprólékossága, kidolgozottsága rendkívüli figyelmet követel, hosszas olvasási időt és hatalmas koncentrációt. Nehéz szöveg, nehezen emészthető tartalommal. Ha rokonítani kellene, akkor Umberto Eco hasonlóan részletgazdag alkotása, A rózsa neve jut eszembe, illetve Vaszilij Grosszmann Élet és sors c. háborús nagykönyve. Olyan történetek sorába tartozik, amelyekben könnyű eltévedni, kimerülni.

8/10

A könyvet a Jelenkor Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr914220805

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.