Könyvkritika: Milly Johnson: Délutáni tea a Napraforgó Kávéházban (2018)
2018. augusztus 31. írta: Kata SWL

Könyvkritika: Milly Johnson: Délutáni tea a Napraforgó Kávéházban (2018)

Hiszen ezek a nők mi is lehetnénk...

Kezdjük az elején: valamiért a romantikus regényeket egy olyan sztereotípia övezi, hogy az ilyen műfajú írások csak ponyvák lehetnek. Habár ezt határozottan cáfolom, az biztos, hogy nagyon sok romantikus könyvtől vártam, hogy tökéletes nyári olvasmánnyá kiálthassam ki. A hetekben olvasottak között találtam sok bájos és aranyos történetet, de Milly Johnson regényétől kaptam meg azt, amit a többiben kerestem. Röviden: úgy kellett ez a könyv nekem, mint egy falat kenyér. 

covers_498800.jpg

Johnsontól olvastam már korábban, de csak annyi élt az emlékezetemben, hogy sokszor nevettem a könyvein. A Délutáni tea a Napraforgó Kávéházban kapcsán egy lassabb folyású, de aranyos, az álló vizet nem éppen felkavaró történetre számítottam. De a cím és a borító ne tévesszen meg senkit, ez a könyv letehetetlen. Nem csöpög a romantikától, a sok szál között csak itt-ott bújik csak meg egy kis csillámpor, leginkább az Elvált nők klubjára emlékeztet szabad szájú stílusával és hatalmas szívével. A történet szerint Connie élete fenekestül felfordul, amikor megtudja, hogy férje, Jimmy Diamond, akivel huszonnégy éve él őszintének hitt házasságban, azt tervezi, elhagyja őt a szemtelenül fiatal és szőke titkárnőjéért. Maradék önbecsülésének megmentésére bosszút forral. Célja eléréséhez szüksége van férjével közösen alapított takarítócégük, a Diamond Shine alkalmazottainak segítségére, akikről Napraforgó kávéházbeli találkozóik során kiderül, hogy egytől egyig csupa szív lányok és asszonyok, és a takarítás mellett szoros barátság is összeköti őket. Vajon képesek lesznek a Napraforgó Kávéház hölgyvendégei arra, hogy minden foltot eltüntető tisztítószereikkel megszabadítsák Connie-t a sérelmeitől és a fájdalmától? 

Connie szálához hozzátartozik még Della, Jimmy irodavezetőjének története is, emellett a takarítók közül Cheryl életét ismerhetjük még meg fejezetről fejezetre. Mindhármójuk élete gyökeresen változik meg a regény első oldalain: "Ha Jimmy most is igent mond, ez a történet sosem születik meg; az élet tovább csordogált volna a megszokott kerékvágásban, ahogy hosszú évek óta tette - egy asszony tovább élte volna boldogtalan mindennapjait egy nem létező viszony fojtogató rabságában, egy másik asszonyon pedig jelentős túlsúly keletkezett volna az elfogyasztott trüffelmennyiség miatt. Jimmy Diamond azonban nemet mondott." A kezdeti unszimpátia ellenére már a regény felére az olvasó szívéhez nőnek a karakterek, nemcsak a 3 nő, de a mellékszereplők is nagyon hitelesek és árnyaltak. Johnson mindig megmutatja az érem másik oldalát is, a főszereplők múltjának bemutatásával néha személyiségüket, néha döntéseik okát mutatja be, amely még inkább hozzátesz ahhoz, hogy minél őszintébbek és hitelesebbek legyenek a szemünkben, egyúttal elvetve  a regény elején keletkezett előítéleteinket is. Hiszen ezek a nők mi is lehetnénk...

Ebben rejlik a regény egyik nagy erénye: nagyon könnyű azonosulni a szereplőkkel, akiket könnyen meg is szerettet az írónő velünk; a fejezetek között pedig nincs üresjárat, mindegyik hozzátesz a történethez és fenntartja az érdeklődést, vagy fokozza az izgalmat, így aztán alig várjuk, hogy újra a kezünkbe vehessük a könyvet. Sajnos nagyon kevés mű kapcsán tapasztalom mostanában az imént említett izgatott várakozást, azt az igazi örömet, amit az olvasás okozni tud. Milly Johnson új írása ezért is lett a tökéletes nyári könyv számomra: könnyed, de szókimondó; megnevetett, ugyanakkor rengeteg érzelmet képes előhozni az olvasójából, aki eleinte hol szkeptikus, hol sajnálkozik, majd egyre inkább szorít a karakterekért. A történet és a cselekmény pörgése, információgazdasága miatt nemcsak letehetetlen a könyv, hanem tipikusan az a mű, amelynek a világába el lehet menekülni, ha nem szeretnénk a saját gondjainkon rágódni.

Habár Milly Johnsont mindig is jó írónak tartottam, az új könyvével nálam a nyár legnagyobb pozitív csalódása lett. Bátran ajánlom minden nőnek, azoknak is, akik nem szeretik a műfajt, ugyanis nem egy tipikus értelemben vett romantikus regénnyel van dolgunk, sokkal inkább egy nőknek szóló, könnyed és humoros motivációról. A délutáni tea a Napraforgó Kávéházban minőségi kikapcsolódást nyújt, azon kevés művek egyike, amely miatt az ember lánya könyvmollyá válik. Az olvasását inkább egy hosszabb hétvégére, szabadabb estékre ajánlanám, mivel nem túloztam: a regény világa annyira beszippantja az olvasót, hogy az  "csak még egy fejezetet" szeretne. 

10/10

A könyvet az Alexandra Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni. 

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr8014204189

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.