Könyvkritika: Edward St Aubyn: Patrick Melrose /Nincs baj, Baj van, Van remény/ (2018)
2018. augusztus 27. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Edward St Aubyn: Patrick Melrose /Nincs baj, Baj van, Van remény/ (2018)

Ugyanolyan felkavaró darab, mint a sorozat, olyan mélyen látunk bele az angol arisztokrácia világába, ahogyan sohasem akartunk

patrick_melrose_3.jpg

Üres partik, tartalmatlan fecsegések, elfecsérelt életek. Erről szól a mindenki által irigyelt felső tízezer élete, amely kívülről csillogónak és gondtalannak tűnik, közelebbről nézve viszont megdöbbentően rothadt. Edward St Aubyn könyve nem szépirodalmi szempontból értékes igazán (bár sokkal több, mint egy műkedvelő által papírra vetett mondatok halmaza, majd az idő eldönti, hogy ha már nem a saját élményeiről ír, akkor is ilyen mélyről jövő, elemi erővel tudnak-e hatni az írásai), hanem inkább azért, mert bepillantást nyerhetünk egy zárt világba, és megismerhetjük annak sötét titkait. A szerző eredetileg terápiás célzattal vetette papírra önéletrajzi élményeket tartalmazó írásait (volt mit kiírnia magából, maradjunk ennyiben), és őszintén tisztelem érte, hogy volt bátorsága ország-világ elé tárni, hogy milyen poklon ment keresztül, amíg nagy nehezen kilábalt tetemes számú függőségéből. A sorozatot láttam előbb, így nyilván tartalmi szempontból nem sok újdonságot tartogatott számomra a könyv, mégsem unatkoztam rajta egyetlen percig sem, a történet drámai ereje így is megrendítő volt. Érdekes, hogy mennyire máshol vannak a hangsúlyok a két műfajon belül, amíg a sorozat Patrick Melrose-ról szól és Benedict Cumberbatch jutalomjátéka elsősorban, a könyvben sokkal inkább a felső tízezer romlott világán ámuldozhatunk, amelybe Patrick beleszületett, de ahogy halad előre az élete, egyre inkább kívülállóként látja át annak gyomorforgató viszonyait. Ebben a körben a származás és a pénz számít, a sznobizmus és a léha életmód (hiszen itt mindenki irgalmatlan vagyonokat örököl, nincs szüksége arra, hogy dolgozzon, és szembesüljön a hétköznapok problémáival) a mérvadó, és ebben a belterjes univerzumban nagyon kevés embernek tűnik fel, hogy valójában mennyire céltalan és értelmetlen életet élnek. A pénz nem boldogít, bár ezt eddig is tudtuk, de azért eléggé földhöz tudja vágni az olvasót ennek a szánalmasan szürke világnak a bemutatása, amelyet lássuk be, sokan irigylünk, hiszen ki ne szeretne mentesülni a mindennapi anyagi problémáktól és mondjuk Margit hercegnővel vacsorázni. Nos, engem eddig sem vonzott soha a felső tízezer világa, de ezek után még jobban meg fogom becsülni a családdal és a barátokkal töltött minőségi időt, és ha egyszer lesz gyerekem, biztosan nem fogom annyira semmibe venni, ahogyan ezek a családok kezelik az utódaikat, akiket nem ők nevelnek fel, hanem a dadák, és igazából nem sokat törődnek velük, így nem csoda, hogy felnőttként komoly mentális problémákkal küzdenek és nem találják a helyüket az életben. Ugyanolyan felkavaró darab, mint a sorozat, olyan mélyen látunk bele az angol arisztokrácia világába, ahogyan sohasem akartunk.

A történet Patrick gyerekkorában indul, megismerhetjük a mérhetetlen gazdagságban élő családot, amely azonban ennél boldogtalanabb nem is lehetne, az apa szadizmusa ellen az anya alkoholizmusba menekül és nem akar tudomást venni arról, hogy fiát szexuális zaklatás éri. Telnek az évek, a traumáit feldolgozni nem tudó fiatalember a drogokhoz menekül, hogy aztán jó néhány évvel később immár józanon szembesüljön annak a világnak a valós arcával, amelyben felnőtt...

A könyből sokkal jobban megismerhetjük Patrick szüleit, főleg édesapját, mint a sorozatból, arról is tudomást szerezhetünk, mi történt vele, miután Eleneor végre elvált tőle, és kiiktatta a család életéből. Semmi sem menti fel a fia ellen elkövetett bűnei alól, de sanyarú gyerekkorának ismeretében talán érhetőbb, miért vált szörnyeteggé, és mennyire megkeserítette, hogy nem lehetett zeneszerző, és mennyire elfecsérelte az életét. Az édesanya a jótékonyságban próbált vigaszt keresni szintén elfuserált életéért, és talán azért nem törődött a fiával úgy, ahogyan kellett volna, mert akkor neki is szembe kellett volna néznie saját gyengeségével, amire képtelen volt. Ebben a borzalmas családi légkörben Patrick nyilván nem válhatott egészséges lelkületű felnőtté, a drogokban keresett vigasztalást, és olyan szinten művelte az önpusztítást, hogy sokszor csalódott volt, ha magához tért egy komolyabb adag után, mert igazából meg akart halni, mert nem látta semmi értelmét sem az életének. Apja halála, ha nem is józanította ki, de szembesítette a problémáival, amelyeket addig szőnyeg alá söpört, így az vezérelte a gyógyulás felé, hogy túlélete a legvadabb drogos dolgokat.

Nem a lenyűgöző szépirodalmi eszköztár brilliáns használata miatt emlékezetes ez az alkotás, éppen ellenkezőleg, a zsigerig hatoló őszinteség miatt, amely éppen a minimalizmusával hat brutálisan erősen az olvasóra. Semmi líra, kőkeményen megkapjuk az arcunkba azt a világot, amelyben Patrick felnő, és amely annyira borzasztóan üres, minden felszínes csillogása ellenére, hogy az már szinte fáj. Sok értéktelen ember, akinek egyetlen értékmérője, hogy mekkora vagyont örököl, és miközben teljes biztos benne, hogy milyen ragyogó életet él, fogalma sincs, hogy milyen felszínes a gondolkodása, rémes szembesülni ezekkel a sorsokkal. Patrick bizonyos szempontból kívüállóként tekint rájuk, mégis születése jogán része ennek a világnak, amellyel annál kevésbé tud magáénak tudni, minél inkább józan életet próbál élni. A drogok elfedték a kicsinyes valóságot, ezért az elvonási tüneteken és a gyerekkori traumákon túl azzal is szembe kell néznie, hogy milyen léha életet él a brit arisztokrácia. Kőkemény dráma ez, még akkor is, ha "csak" egy úrifiú szenvedéseit kísérhetjük figyelemmel, akinek az életvitele fényévekre van a mienkétől, de éppen ezért tud érdekes lenni, minden tragikumával együtt.

Nekem egy fokkal jobban tetszett a könyv, mint a sorozat, abszurd módon azért, mert most nem vonta el a figyelmem Benedict Cumberbatch zseniális alakítása (aki nem véletlenül a kedvenc színészem), nem került háttérbe a többi szereplő tragédiája sem. Az apát nem tudom sajnálni, hiába nem az csak az ő bűne, hogy olyan lett, amilyen, én nem tudtam megbocsátani neki a családja ellen elkövetett vétkeket, az anyukát viszont jobban tudtam fel tudtam menteni, hiszen nem volt rossz ember, "csak" akaratgyenge, aki nem látta át, hogy milyen sebeket szerez a fia az ő közönye miatt. Patrick jellemfejlődése is jól követhető, így, hogy időrendi sorrendben olvassuk az eseményeket (más kérdés, hogy ha nem a második résszel kezdik a sorozatot, a kutya sem nézte volna, fel kellett kelteni a nézők érdeklődését, ez egy ilyen műfaj, ez semmit sem von le a történet drámaiságából). Kár, hogy pont a legvége lett egy picit súlytalan (lehet, hogy csak azért érzem így, mert a sorozatban valahogy jobban ütött, ahogyan bemutatták az eseményeket), de ennél több hibát nem tudok felróni ennek a kiváló könyvnek, amely nem egy szépirodalmi mérföldkő, de egy rendkívül maradandó olvasmányélmény.

9/10

A könyvet a Jelenkor Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr414197367

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.