Ezeken a forró nyári napokon még a hozzám hasonló drámamániások is könnyed olvasmány után áhítoznak, egyszerűen kell egy jó kis romantikus semmiség, ami ki tud kapcsolni a hétköznapokból és meg tudja melengetni a lelkünket. Ez a könyv pontosan ebbe a kategóriába tartozik, és ahhoz képest, hogy az írónő első alkotása, meglepően színvonalasan teszi a dolgát. Nincsenek benne kiszámíthatatlan fordulatok, a happy end másodpercre sem kérdéses, mégsem lehet letenni, annyira bájosan mindennapi történet, hogy akár velünk is megeshetne. Nem több, mint egy minőségi lektűr, mégis rendkívül jólesett a lelkemnek, annyira emberi sztorit mesélt el. Semmi extra, egy fiatal nő útkeresése, szerelem, egy családi titok és egy otthonos panzió, amelybe most azonnal beköltöznék, annyira megkedveltem az épületet és a lakóit azokban a röpke órákban, amit velük töltöttem az olvasás során. Egyáltalán nem korszakalkotó darabról van szó, erősen érződnek rajta az elsőkönyves hibák (a szerző nagyon figyel arra, hogy az írástechnikai szabályokat betartsa, a forma időnként fontosabb, mint a tartalom, néha kirívóak benne a sablonok, stb.), mégis megvan benne az a bizonyos plusz, ami miatt kellemes élményként marad meg az olvasóban ez a nem túlságosan bonyolult történet. Messze van a mesterműtől, de a műkedvelői szintnél jóval magasabb minőséget képvisel, a maga műfajában egy tisztes iparosmunka, amely azonban nagyon szerethetőre sikeredett. Van szíve és lelke a sztorinak, kár, hogy a karakterek kicsit felszínesek, a történet pedig annyira kiszámítható lett, vagyis bele lehet kötni a formai dolgokba, de soha rosszabb első könyvet, tökéletes strandkönyv, tuti biztosan bele fogunk feledkezni Sara és a Menedék panzió történetébe és teljes gőzzel drukkolunk, hogy minden jól végződjön.

Sara Jenkins sikeres vállalkozást vezet New Orleans-ban, úgy érzi, rendben van az élete. Azonban amikor nagymamája temetésére érkezik Sweet Baybe, kiderül, hogy ő örökölte a panziót, és el kell döntenie, hogy felújítja vagy eladja. A gyerekkori emlékek miatt úgy dönt, hogy néhány hónapot rászán az életéből arra, hogy újjávarázsolja a régi házat. Aztán időközben rájön, hogy ő valójában ide tartozik, a szerelem is rátalál, miközben próbálja kifürkészi nagymamája titkait. Azonban amikor egy számító ingatlanfejlesztő el akarja venni tőle a panziót, végleges döntést kell hoznia arról, hogy itt marad vagy visszatér a régi életébe...

Sara Sweet Bayben nőtt fel, szülei tragikus halála után a nagymamája nevelte fel, azonban szűknek érezte a kisvárost, és a főiskola után elköltözött New Orleans-ba, ahol megvalósítatta régi álmát, és egy Apró-Csepő nevű kis boltot vezet, ahol antik lakberendezési tárgyakat árul. Éli a saját életét, aztán egy telefonhívás mindent megváltoztat, amikor megtudja, hogy nagymamája meghalt, vissza kell térnie gyerekkora színhelyére, úgy gondolja, hogy csak pár napra, amíg a temetés ügyeit elintézi, azonban legnagyobb döbbenetére ő örökli a panziót, és a feladatot, hogy újítsa fel. Némi hezitálás után úgy dönt, hogy nekifog a a feladatnak, amelynek során nemcsak a házba szeret bele újra, hanem a felújításokat vezető jóképű fiatalemberbe is. Szépen alakul a románc, azonban mindketten tudják, hogy ha a lány visszamegy New Orleans-ba, nincs jövője a kapcsolatuknak. A ház elkészül, és ekkor jön a gaz ingatlanfejlesztő, aki elintézi a polgármesternél, hogy kisajátításra kerüljön a terület. Sarának döntenie kell sok mindenről, és természetesen pont ez a nehézség az, ami igazán összehozza a fiatalokat.

Ezzel az alaptsztorival még nem sikerült volna fenntartania az olvasó érdeklődését az írónőnek 350 oldalon keresztül, kellett még egy családi titok, amelyet a lánynak ki kell nyomoznia, illetve néhány kedves idős lakó a panzióban, akit olyan kedvesen morózusak, hogy azonnal örökbe fogadnánk őket pótnagyszülőnek. Sara történetével párhuzamosan megismerjük a nagymama életét is, akinek a saját korában szintén súlyos döntéseket kellett hoznia, meg kellett vívnia a maga csatáit a szüleivel, a férjével, és az évek során elkényeztetett úrilányból és elhanyagolt feleségből erős, önálló nő lett. Az unokája örökölte tőle a keménységét, ő sem beszél sokat az érzéseiről, nagyon nehezen enged közel magához bárkit is, vigyáz a szívére, de aztán persze amikor dönteni kell, tudja, hogy ki érdemli meg a szerelmét. A nagymama megelőzte a korát a gondolkodásmódjával, az unokájának vissza kell találni a gyökereihez ahhoz, hogy igazán megtalálja saját magát, két női sors, amely összefonódik.

Minden bája és kedvessége ellenére többször megbicsaklik a történet, a lezárás pedig finoman szólva is renyhe és lapos, vagyis távolról sem mondható hiba nélkülinek a könyv, mégis rekordidő alatt olvastam ki, mert nagyon megragadott a Menedék panzió lakóinak sorsa, teljes szívemből szurkoltam nekik, hogy sikerüljön megmenteni az épületet, és a szívügyek is jól alakuljanak, annak ellenére, hogy szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy ez így fog történni. Aki nem szeretne többet, mint egy tökéletes kikapcsolódást ígérő romantikus regényt, és nem zavarják a kisebb hibák, nyugodtan válassza ezt a kötetet, nem fog csalódni benne. Nem mérföldkő a saját műfajában, de kellemes meglepetés, és szívet melengető darab.

8/10

A könyvet az Alexandra kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.