Future World (2018)
2018. augusztus 07. írta: Werewolfrulez

Future World (2018)

egy nem is olyan borzalmasan rossz posztapokaliptikus stílusgyakorlat

hero_future-world.jpg

James Franco egy állat. Nemcsak arra gondolok, hogy egy időben a farkát mutogatta (majdnem) az Instagramon, szabadidejében elhízott lovakat fest, és hogy rendszeresen elalszik a vele készült interjúk alatt, hanem arra is, hogy Franco már évek óta ezerrel pörög, és egy csomó projektben benne van. A mainstream hollywoodi produkciókban való részvétel (pl. Óz, a hatalmas) mellett sorozata is van (Fülledt utcák), és kisebb filmekkel folyamatosan küzd a művészi önmegvalósításért is. Jó példa erre a - szerintem - kiválóan sikerült A katasztrófaművész, amelyet rendezőként és főszereplőként is jegyez. Persze aki egyszerre sok fronton harcol, az néha vereséget szenved, más szóval a mennyiség néha a minőség rovására megy. Erre példa lehet a nyomasztóan rossz The Institute című zsé-horror/thriller (2017-es alkotás, Franco szintén direktor és aktorként is benne van), amiről még lehet, hogy egyszer megemlékezek egy ráspolyos hangvételű villámkritika formájában is. Jelen kritika tárgya, a Future World című posztapok kalandfilm a véleményem szerint minőség tekintetében valahol félúton helyezkedik el a The Institute fiaskója és A katasztrófaművész nagyszerűsége között, ergo a középszert erősíti... de ne rohanjunk ennyire előre.

Ha rágugliztok a mozira, siralmas dolgokat olvashattok. Az imdb. 3.1-es, és a rottentomatoes 0%, illetve 10%-os értékelés egyenesen a félresikerült celluloid-hulladékok brigádjába száműzi a filmet, ám a valóság azonban nem azt mutatja, hogy a Future World egy fájdalmasan rossz vágószoba-szökevény lenne. El lehet intézni egy legyintéssel ezt az alkotást, de szerintem a világvége utáni zsáner B-vonalas alkotásainak kedvelői (mint jómagam) még akár élvezeti értéket is találhatnak benne, ha nem ülnek fel a kritikáknak, és adnak egy esélyt a filmnek.

A történet szerint a jövőbeli felperzselt, elsivatagosodott Földön az Oázis nevű település fiatal hercege (Jeffrey Wahlberg) útra kel, hogy a Vörös Láz elnevezésű halálos betegségben szenvedő anyjának (Lucy Liu) életmentő gyógyszert szerezzen. Útja során összeakad a kegyetlen Hadúrral (James Franco), aki nem csupán egy hordára való kegyetlen fosztogatónak parancsol, de egy különleges, szexrabszolgaként és gyilkosként egyaránt funkcionáló android nőnek, Ashnek (Suki Waterhouse) is. Ashben a fiatal fiú küldetése felébreszt valamit, és úgy dönt, hogy ellenszegül ura parancsának, és segít a hercegnek...

heroes_future_world.jpg

A film meglepő módon jól néz ki. A B-ligához képest, amelyben játszik, (vesd össze pl: Rock and roll szamuráj, Wyrmwood) teljesen minőséginek hat a kiállása. A posztapok produkciókban kötelezőnek számító sivatagos tájról itt is látványos képeket kapunk, és a különféle, világégés utáni helyszínek (Oázis, Neonerdő, stb.) is jól elkülöníthető, egyedi karakterisztikát kaptak. Az operatőri munka az izgatottan köröző, folyton mozgásban lévő kézikamerával hatásosan kelti a feszültséget. Az akciójelenetekből nincs sok, és nincsenek túlgondolva sem, de működőképesek. A jelmezek és a díszletek kicsit szegényesek, ám a funkciójukat tökéletesen ellátják. Az összességében korrektnek nevezhető vizuális oldalt kiválóan egészíti ki a Toydrum nevű elektronikus duó kicsit Tomandandy-t idéző, döngölő basszusokkal és indusztriális zörejekkel turbózott, táncolható zenéje, ami nagyban megdobja a film nyújtotta élményt.

A színészek láthatóan jól érezték magukat a forgatáson (különösen a konstans módon grimaszoló Franco és a hisztérikus Jovovich), viszont a papírvékonyra írt, egydimenziós karaktereikhez képest erősen túljátsszák a szerepüket, így az alakításuk általánosságban a ripacskodás kategóriát erősíti. Ez alól talán csak Suki Waterhouse a kivétel  - no meg Snoop Dogg, aki kb. saját magát játssza Neonerdő fő stricijeként.

Ha már színészek: az aktorok szájából elhangzó mondatok kétségtelenül a film legneuralgikusabb pontjait képviselik. Ott, ahol a szereplők verbális információátadásra kényszerülnek, az alkotás rendre csúnyán elvérzik. Az olyan kriminális párbeszédekre gondolok, mint pl. az alábbi:

Herceg: - Miért mentettél meg?

Ash: - Nem tudom.

Herceg: - Te az ő robotja vagy, nem?

Ash: - De.

Herceg: - Akkor miért nem hallgatsz rá?

Ash: - Talán meghibásodtam.

És ez nem paródia, ez bizony vérkomolyan kerül prezentálásra... hagyjuk is ezt az aspektust.

A Future World egy pillanatra sem tagadja, hogy sablonokból építkezik, sőt, mintha büszke is lenne arra, hogy posztapokaliptikus idézetgyűjteményként épül fel. A motoros fosztogatók egy az egyben a Mad Maxekből lettek átmentve, az android Ash a Cyborg - A robotnő című 1989-es retekrossz Van Damme-moziból lett átollózva (azt, hogy a robotcsajt alakító Suki Waterhouse utoljára a szintén posztapok The Bad Batch-csel domborított nagyot, már csak zárójelben említem), az öntudatra ébredő és az emberi gyarlóságnak ellenszegülő mesterséges ember már ezerszer elkoptatott klisé, Milla Jovovich a Resident Evilben számtalanszor hozott szerepét forgatta ki és mosta át intravénás drogokkal erre a filmre, stb. Ezzel egyébként nagy gond nincs, Quentin Tarantino tucatszor eljátszotta már ezt - csakhogy vele ellentétben Franco és rendezőtársa, Bruce Thierry Cheung nem tudnak az adott zsánerre jellemző panelekből valami új minőséget alkotni, csak rajongóként felmondják a bevett sablonokat, és tiszteletteljesen - hangsúlyosan nem paródaként! - megemlékeznek az elődökről. Ezt legszemléletesebben a film vége mutatja meg, amely a történetben rejtőző potenciált az ablakon kihajítva gyakorlatilag egy cukormázas, mindennemű meglepetéstől mentes klasszikus családi kalandfilm-jellegű lezárást ad.

heroin_future_world.jpg

Ami esetleg külön pozitívum lehet a filmben, az az eseményeket narráló központi karakter, azaz Ash személye. Suki Waterhouse tökéletes választás volt a szerepre, láthatóan nagyon igyekszik, hogy drámai erejű alakítást nyújtson, és tényleg van valami nem emberi az alakjában. A szájába adott banális mondatokkal és a forgatókönyv alapvető gyerekbetegségeivel persze nem tud mit kezdeni (pl. Ash teljesen random módon hol ellen tud állni a Hadúr irányítódobozba kiabált parancsainak, hol nem), de a figurája egészen érdekes abból a szempontból, hogy minden fontosabb szereplőnek mást jelent, és a személye egyfajta prizmaként szolgál, amin más és más fénytörésben láthatjuk a jövőbeli világ jellemző karaktereit és dilemmáit. A nihilista Hadúr szexrabszolgának és gyilkosnak használja őt, holott számtalan egyéb különleges tulajdonsága is van az emberfeletti erején és a csinos pofiján kívül. A Herceggel kölcsönösen segítik és tanítják egymást, a két idealista vállt-vállnak vetve küzd a rettenetes világ gonoszsága ellen. A Gyógyváros valóság elől drogokba menekülő Úrnője a talán soha meg nem született, tiszta és romlatlan gyermekét látja Ashben. Lei, Gyógyváros elvágyódó szerelője csodálja Ash tökéletességét, és megérti nem emberi létéből fakadó kitaszítottságát. Ash az egyetlen karakter, aki döcögősen, de végül mégis átmegy valamiféle komolyabb jellemfejlődésen: nem pusztán a külsőségeiben lesz angyal, mint a történet elején, hanem ténylegesen is azzá válik, ahogy egy elhagyott templomban felfedezi a saját lelkét, majd szembeszáll a nemezisével, az ördögszarvakat viselő, őt öntudatlan bábként kezelő Hadúrral. A stáblista utáni jelenet feminizmusa is az ő központi szerepét erősíti. Persze a mesterséges ember kérdéskörét ezernyi más film már sokkal jobban megfogta (pl. Blade Runner), mint ahogy a posztapok feminizmus is volt már sokkal ügyesebben bemutatva (Mad Max: A harag útja), de egy B-kategóriás alkotásban már ezeket a félig sikerült gondolati magvakat is illik értékelni...

...a helyükön kezelve persze. Szóval nem azt mondom, hogy hihetetlenül mély mű lenne a Future World, mert nem az, de nem is az a híg fos, mint aminek a legtöbb kritikustársam beállítja. Aki szereti az olyan, nem teljesen eredeti, és hibáktól sem mentes B-vonalas posztapokaliptikus filmeket, mint pl. a Rock and roll szamuráj, vagy a Doomsday, az mindenképpen tegyen egy próbát a folyton túlpörgő James Franco ezen produkciójával. Még ha nem is látjátok meg benne azt a minimális rejtett mondanivalót, amit tartalmaz, azért a klasszikusabb világégés utáni filmek szórakoztató felidézésére, vagy éppen bűnös élvezetnek, egy unalmas vasárnap délutánra teljesen alkalmas lehet.

6/10

A Future World teljes adatlapja a MAFAB oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr6314148361

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.