Amy Schumer stand-up komikusból lett "színésznő", mivel első filmje a Kész katasztrófa épp' azért lett sikeres, mert Amy nem más bőrébe bújva színészkedett, hanem önmagát adta. A Túl szexi lány egy nagyon aktuális és fontos témát vesz elő, ami minden korosztályt érint, így a nagyszájú, tabudöntögető Schumerrel kiegészítve borítékolható volt a film sikere. Azonban ez csak részben teljesült. 

Bizonyára minden nő érezte már úgy, hogy nem elég szép, okos vagy menő. Bár nem vagyok egy hisztis típus, saját magamon is észreveszem, hogy mennyire tudatosan kell kezelnünk a közösségi médiát ahhoz, hogy ne üljünk minden fontos esemény előtt, vagy egy sima reggel zokogva a szekrény előtt egy ruhakupac tetején.  Nem titok, hogy a plakátokon, a magazinokban és az Instagramon ránk zúduló tökéletes arcú, testű, hajú nők komoly önértékelési problémákat okoznak, amiknek nagyon súlyos következményei lehetnek. Ezzel a problémával küzd Renee Bennett (Amy Schumer) is, aki jól tudja, milyen átlagosnak lenni egy olyan világban, amelyet a génlottó nyertesei uralnak. Miután egy balesetben beveri a fejét, arra ébred, hogy valóságos bombázó lett belőle, és bár rajta kívül senki sem látja a különbséget, hatalmas magabiztossággal kezdi élni az életét. Újonnan szerzett önbizalmának köszönhetően egyre sikeresebb lesz nemcsak a munkájában, de magánéletében is. 

A Túl szexi lányban hatalmas potenciál lett volna már csak a főszereplője miatt is, azonban a készítők szorosabbra fogták a gyeplőt: szinte befogták Amy száját, nincsenek igazán csípős beszólások, sem Schumer jellegzetes káromkodása, de az igazi tabudöntögetés is elmarad. Habár egy merészebb vizes pólós jelenet helyet kapott a műben, amelyben elképesztően motiváló Renee viselkedése és magabiztossága, mivel a szcéna (jó értelembe véve) nem elég közönséges, a fő funkciója sem működik: a humor. Emiatt a legtöbb poén Renee viselkedéséből és kijelentéseiből adódik, ami annak fényében történik, hogy egyedül ő látja új külsejét. Itt jegyezném meg, hogy szerencsére az alkotók megkímélnek minket az elmaszkírozástól és a különböző technikai trükköktől: Renee karcsúbb verzióját egy pillanatra sem látjuk, ez a kép csupán a fejében létezik. 

Ennek ellenére az alkotásnak vannak pozitív vonásai is: Renee monológjai nagyon inspirálóak, a film pedig egy mellékszereplője szájába adva a szavakat az arcunkba nyomja, hogy mennyire szánalmas annak az "álomnak", vágynak az üldözése, hogy gyönyörűek legyünk. Közhely közhely hátán, de működik: valóban azon áll vagy bukik minden, hogy mi hogyan állunk a saját testünkhöz, saját magunkhoz, a személyiségünkhöz. Renee szépnek látva magát egy rakás olyan dologba belevág, amiről korábban csak ábrándozott: megszerzi álmai állását, így az alagsorból a kozmetikai márkákat gyártó cég csillogó központjába kerül, ahol a külsejétől függetlenül, a személyiségével ér el sikereket ugyanúgy, ahogy a magánéletében is. 

Habár nagyon röviden, de a másik oldalt is megismerhetjük: a modellek, a "fullos" lányok életét, ugyanis a kisebbségi komplexus, az önbizalomhiány mindannyiunkat gyötör: akinek lapos hasa van, az nagyobb melleket szeretne; akinek nagy melle van, az pedig vékonyabb és feszesebb combokat. Pedig a szépségipar, a modellkedés ilyen: sokakban egyre nő a megfelelési kényszer, míg mások, ahogy Renee is, egy idő után átesnek a ló túloldalára, ezzel nemcsak személyiségüket, de barátaikat, párjukat is elveszítve. Sajnálatos, hogy a Túl szexi lány nem néz be a kulisszák mögé: a retusálás, a photoshop világába, hogy hány óra tekerődzés, lábujjhelyen állás és hány száz kép, valamint mennyi virtuális fenékemelés vagy derékkarcsúsítás után sikerül elérni azt a végeredményt, ami végül a mi önbizalmunkat rombolja. A kozmetikai cég révén erre is lett volna lehetőség, Michelle Williams tökéletes külsejű karaktere azonban szinte feleslegesnek tűnik, ahogy a többi mellékszereplő is gyakran funkcionál inkább biodíszletként.

A Túl szexi lány másik vonulata a Renee szakmai életével kapcsolatos "luxustermékek átlagnőknek", ami szintén okos kérdéseket vet fel amellett, hogy megmutatja az irányt, amelyet mindannyiunknak meg kell céloznia: az arany középutat a luxus és az átlag, tehát a modellalkat és az egészségre káros túlsúly, a túlzott önbizalom és az önutálat között. A mű legnagyobb hibája mégis Amy megfékezése, mivel habár az üzenet átjön, sokkal ütősebb is lehetett volna a végeredmény, ha bátrabbak az alkotók. Másrészt ne felejtsük el azt sem, hogy Amy egy szép, magabiztos, szőke fehér nő, akinek pár kiló fölöslege van csupán, feszes bőre és M-es méretű ruhái; azonban a szintén gyönyörű, és humoros, viszont teltkarcsú (és azt büszkén vállaló) Rebel Wilson vagy Melissa McCarthy főszereplésével hitelesebb lehetett volna a body shaming témakörének körüljárása. 

Habár kicsit vérszegény lett a film, mindenkinek ajánlom, aki akár egyszer is küzdött testképzavarral, vagy nem elégedett magával: Amy Schumer nagyon inspiráló és követendő példát nyújt. Aki egy hagyományos romantikus komédiára vágyik, az nem fogja megtalálni a számítását, bár megéri adni neki egy esélyt. Remélhetőleg egyre több alkotás fog a body shaminggel foglalkozni, hogy a nők fejébe verje: úgy gyönyörűek, ahogy vannak, csupán meg kell látniuk saját magukban is a szépséget és jól érezni magukat a bőrükben. 

6,5/10

A Túl szexi lány teljes adatlapja a Magya Filmadatbázis (MAFAB) honlapján