Könyvkritika: R. Kelényi Angelika: Az ártatlan III. rész – A párizsi nő (2018)
2018. július 23. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: R. Kelényi Angelika: Az ártatlan III. rész – A párizsi nő (2018)

Méltó lezárást kapott a sorozat

a_parizsi_no.jpg

Az igazi kalandok az esküvő után kezdődnek. Mert a szenvedély nem lángolhat örökké, az igazi összetartozást egy házasságon belül nem a múlandó szerelem adja, hanem a szeretet, amely jó esetben elég erős ahhoz két ember között, hogy jóban-rosszban kitartsanak egymás mellett, de ehhez rengeteg türelem, megértés és humor kell. Erre előbb-utóbb mindenki rájön, de Flóra és Mariani a szokásosnál „kicsit” komplikáltabb körülmények között jutnak el addig, hogy igazán megtanulják szeretni egymást. Ugyanis a friss házasok szokásuk szerint vonzzák a bajt, és miközben a saját hagyományaikhoz híven nem lankadó hévvel vívják egymás közötti kis csatáikat (a férfi és nő örök harca ez, amely nélkül az a bizonyos tűz hamar elhamvadna), sikerül belecsöppenniük a francia királyi udvar legfortyogóbb intrikáinak kellős közepébe. Ráadásul remek választással egy olyan volt velencei barátnőnél szállnak meg, aki még mindig gyöngéd érzelmeket táplál Mariani iránt, és el lehet képzelni, mennyire örül annak, hogy az a feleségével állít be a házába. A magánéleti és a politikai cselszövések egyre jobban összefonódnak, a tragédia elkerülhetetlennek látszik, de mivel ez mégiscsak egy romantikus történelmi regény, ne legyenek kétségeink afelől, hogy a délceg Mariani és az okos Flóra nem egy trilógia zárókötetének utolsó oldalain fogja befejezni közös életét. R. Kelényi Angelika Az ártatlan sorozata sajnos befejeződött (nem kell kövér könnycseppeket ejtenünk a bánattól, ősszel jön az írónő következő sorozatának első kötete), azonban méltó lezárást kapott a történet, a kalandból és romantikából nincs hiány, és miközben bepillantást nyerhetünk a francia királyi udvar kulisszái mögé, azt is figyelemmel kísérhetjük, hogyan talál békét két zilált lélek egymás mellett, miként találják meg a harmóniát egy feslett világ kellős közepén. Nekem ez lett a kedvenc részem a trilógiából, pedig a korábbi kötetekben sem találtam sok kivetnivalót.

Flóra és Lorenzo a mézesnapjaikat kénytelenek egy hajón eltölteni, ugyanis viharsebesen el kellett tűnniük Velencéből, ezért Párizsba menekülnek, amíg otthon elcsitulnak a dolgok. Mindjárt az első napon megmentenek egy fiatalembert, akiről csak később derül ki, hogy erősen érintett egy gyilkosságsorozatban, amelynek során hugenotta nemesek halnak meg, csak éppen senki sem tudja, hogyan. A szálak a királyi hálószobába vezetnek…

Egy sértett nőnél nincs veszélyesebb. Ezt nemcsak Lorenzo Mariani-nak kell megtanulnia, hanem a francia királynak is, aki túl későn jön rá, hogy Verneuil márkinő nem fogja csak úgy eltűrni, hogy kegyvesztett legyen, és céljai elérése érdekében pont azzal fog összefogni, akiről sohasem gondolta volna. Mindeközben Mariani-nak is meggyűlik a baja Adele-lel, aki édesanyja velencei házából került Párizsba egy márki kegyencnőjeként, de neki nem elég a vagyon és a csillogás, és amikor rájön, hogy Lorenzo szíve már foglalt, a kedves hölgyből igazi bestia lesz, akinek a haragjával természetesen Flórának kell szembenéznie. Kész csoda, hogy ilyen bonyodalmak közepette az ifjú házasoknak még egymásra is marad ideje, és miközben végigkísérhetjük mindkét fél szemszögéből az eseményeket, lassan, de biztosan rájönnek, mit is jelentenek egymásnak, és milyen erősek azok az érzelmek, amelyek összekötik őket. A sok politikai intrika közepette együtt kell szembenézniük egy közös tragédiával, és ez véglegesen összekovácsolja őket.

Kár, hogy a vége olyan idilli lett, szívesen olvastam volna még Lorenzo és Flóra közös kalandjait, de lássuk be, a csúcson kell abbahagyni egy történetet, ez a három könyv így kerek, minden további folytatás csak rontott volna az összképen, így azonban szép emlékként őrizhetjük meg a Marianai házaspár históriáját. A maga műfajában egy kiváló sorozatról van szó, amelyet élmény volt olvasni, Csejtén, Velencében és Párizsban is volt miért izgulni, hiszen a fiatalok mindig belekeveredtek valahogy a történések közepébe, hogy aztán együtt megoldják a problémáikat, miközben könnyesre nevettük magunkat azon, ahogyan egymás agyára mentek. Aztán persze egymásba szerettek, összeházasodtak, hogy aztán még nagyobb kalamajkába keveredjenek, és rájöjjenek, az életük egymás nélkül semmit sem ér. Racionális közgazdászként nem igazán szoktak lekötni a romantikus regények, azonban ez a sztori nagyon jól meg volt írva, történelemrajongóként pedig értékeltem, hogy az írónő alaposan utánajárt a korszaknak, rengeteg ismeretre tehetünk szert az 1600-as évek elejének Párizsáról, miközben istenien szórakozunk a történeten.

Az eseményeket női szemszögből követhetjük végig, azonban egy ponton Mariani – eddig gondosan rejtegetett – belső lelki világába is betekintést nyerhetünk, és ezzel az írói fondorlattal válik kerek egésszé a történet, hiszen megtudjuk, hogyan élte meg a férj azt, ami a feleségével történt, miként jutott el odáig, hogy tökéletesen megbízzon benne, és teret engedjen az érzelmeinek. Tanulságos végignézni, hogyan lesz egy felületes, szoknyabolond fiatalemberből hűséges férj, aki megtanulja becsülni a feleségét, akinek szintén nem volt könnyű eljutnia odáig, hogy elhiggye, Lorenzo tényleg szereti, a szenvedélye nem csak múló fellángolás. Sokat és kitartóan küzdöttek egymásért, akárcsak minden más igazi pár, ezért tud hiteles lenni a kettejük története, még akkor is, ha extrém módon fel lettek turbózva a kalandjaik. Másodpercre sem érünk rá unatkozni, olyan gyorsan zajlanak az események, azonban a jól megírt karaktereknek és a kiváló történetvezetésnek köszönhetően egyáltalán nem érezzük úgy, hogy egy felületes kis semmiséget olvasunk, ez bizony egy  remek kis regény, amely nem fekszi meg ugyan a gyomrot, de igényes szórakozást tud nyújtani az olvasójának.

10/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr2714121499

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.