Képregénykritika: Vissza a Jövőbe – Elfeledett regék és alternatív idősíkok (2018)
2018. július 21. írta: P.A. Doorman

Képregénykritika: Vissza a Jövőbe – Elfeledett regék és alternatív idősíkok (2018)

Egy képregény, amelyben 88 mérföld/órával dübörög a nosztalgia

2000px-back-to-the-future-logo_svg.png

Magyarországon 1987 óta tudjuk, hogy egy DeLorean DMC–12 tökéletes választás, ha időgépet akar építeni az ember. Azt is tudjuk, hogy a villámcsapás pontosan 1,21 gigawatt teljesítményre képes. Ezeket az ismereteket mind Robert Zemeckis és Bob Gale nagysikerű történetének köszönhetjük, amely nem más, mint a Vissza a Jövőbe filmtrilógia. A történet első részét harminchárom éve láthatta a közönség a tengerentúlon, és természetesen hazánkba is megérkezett két év késéssel. Én személy szerint kiskamasz koromban láttam először, és mondanom sem kell, imádtam, valahogy akkor még elhittük, hogy tényleg lehet ilyen a jövő, légdeszkák és repülő autók… Emlékszem, akkor még javában videokazettás korszak volt, és bizony ez a trilógia nagy kincsnek számított, amit persze rongyosra néztünk az öcsémmel. Meg merem kockáztatni, hogy még most is kívülről tudjuk a szövegkönyvet. Biztosra veszem azt is, hogy nagyon sokan vannak még így az én generációmból. Nos, ezt a nosztalgiahullámot lovagolta meg Bob Gale igazán stílusosan 2015-ben, amikor is elindította a Back to the Future képregénysorozatot. Öt számban mutatott be olyan eseményeket, melyről a filmben nem volt szó, vagy csak utaltak rá a szereplők. És ahogy lenni szokott, ezt az öt számot rengeteg egyéb kiadvány követte. Mindenesetre ez az öt szám most megérkezett hozzánk is két lángoló keréknyom kíséretében.

Maga az ötlet nagyon tetszetős, és manapság sok képregény jelenik meg hasonló kiadásban. Igazán időtálló darabnak tűnik, akárcsak az a bizonyos almanach 2015-ben. Az igazat megvallva nagyon nehéz spoilermentesen írni erről a kiadványról, de azért megpróbálom, hiszen ahogy Dr. Emmett L. Brown szokta mondani: „Ha az ember nagyon akarja, bármit elérhet a világon”. A kötetben szereplő kilenc – akár külön is fogyasztható – történetből megtudhatjuk, hogyan ismerkedett meg Doki és Marty, és hogy egyáltalán miért szólítja Dokinak az öreg feltalálót. Megtudhatjuk továbbá, hogy mi történet az 1955-ben még virágzó Brown birtokkal a River-Side 1640-nél. Hogyan lett repülő autó a DeLoreanből? Erre is választ kapunk, mint ahogy arra is, hogy merre kalandozott az öreg Biff, mielőtt átadta volna fiatalabb énjének a sport almanach-ot. Összességében elmondható minden történetről, hogy egészen magával ragadó hangulatot teremt, képes elérni azt, hogy amint az ember végére ért ennek a nosztalgiahullámnak, már teszi is be a Vissza a Jövőbe DVD-t. Lehetőleg az eredeti ’87-es szinkronnal!

covers_494219.jpg

Maradva a jól bevált formánál, először nézzük a kötetet magát. Szerintem a pénzünkért egy igazi prémiumkategóriás ragaszott keménykötéses kiadványt kapunk, az igazán hangulatos borító alatt színes oldalakon várnak ránk azok a bizonyos elfeledett regék és alternatív idősíkok. A borítónál maradva, ami nekem leginkább elnyerte a tetszésem, hogy az összes fontosabb szereplő megjelenik a képen, még Doki elmeolvasó készüléke és a terroristák kék kisbusza is látható, és természetesen az örök kedvenc, az időgéppé alakított DeLorean DMC–12 sem maradhatott le! A könyv kellemes kesernyés tintaillatot áraszt. Erről az illatról elsőként a gyerekkori kosaras kártya gyűjteményemet juttatta eszembe, már ez maga egy időutazás volt.

Kinyitva a könyvet már kezdetét is veszi a nosztalgiavonatozás egy fluxuskondenzátorral felszerelt gőzösön. A nyolcvanas évek által elképzelt jövő egy pillanatképe fogad minket Hill Valley városának főterén. Van itt minden, repülő DeLorean, jó pár futurisztikus autó és épület, és egy kutyát sétáltató drón… Minden, amivel az ifjabbik McFly találkozott 2015-ben. Ezt egy jól átlátható tartalomjegyzék követi, amelynek majd akkor lesz jelentősége, ha újra szeretné olvasni a kedves tulajdonos valamelyik történetet. Ezt követi egy kétoldalas elmélkedés Bob Gale tollából. Bevallom, először nem értettem, minek ennyire magyarázni a bizonyítványt, de az öreg Bob mondanivalójának vége felé rájöttem, hogy ez is csak egy jó marketingfogás. Az itt elhangzó infók nem kifejezetten nekünk szólnak, inkább az amerikai rajongóknak. Bevallom, irigylem is őket egy-két dolog miatt. Remélem, nekünk is majdcsak csurran-csöppen valami abból a sok jóból, ami megemlítésre kerül a sorok között. Már csak egy oldalon kell átvergődnünk, és jöhetnek a történetek. Ezen a bizonyos oldalon találunk egy igen rövid tartalmi ismertetőt a három Vissza a Jövőbe filmről. Természetesen mi is írtunk már az időutazás Szentháromságáról. (Vissza a jövőbe:  I. II. III.)

Ahogyan Bob Gale is kifejtette a már említett kétoldalas elmélkedésben, a Vissza a Jövőbe – Elfeledett regék és alternatív idősíkok fő célja az volt, hogy olyan rövid epizódokat adjon az olvasóknak, ami szépen belesimul a három film által megteremtett univerzumba, és ezt a célt maradéktalanul teljesítette. Ezek a kis történetek a messzemenőkig képesek olyan információkat megosztani, melyek ismeretében még árnyaltabbá és részletesebbé teszik a már harminchárom éve létező eredeti történet idővonalát, nem okozva sehol sem töréseket, vagy olyan alternatív idővonalakat, amik aztán ne korrigálnák saját magukat.

mon_1.jpg

A képi megjelenítés az, amiről mindenképpen írni szerettem volna még. Lévén hogy képregényről van szó, igencsak fontos az, hogy jól legyenek megrajzolva a régóta ismert szereplők, és ez összességében majdnem minden történetben sikerült is. Egy érdekes jelenségre lettem figyelmes a harmadik történet után, amivel vélhetően fel fogom keresni a kezelőorvosomat. Ugyanis a képregény olvasása közben arra lettem figyelmes, hogy a párbeszédek a fejemben azon a bizonyos ’87-es szinkronnal hangzottak el. Utoljára ilyesmit A Gyűrűk Ura és a Harry Potter könyvek olvasása közben tapasztaltam. Igazán kellemes, geekeknek való flash volt! Visszatérve a rajzokra, ahogyan Bob is írta, több művészt is felkértek a munkára, így a történetek képi megjelenítése bizony elüt egymástól. Nincs egy egységes koncepció, ami végig vonul az egész könyvön. Szerintem ezzel semmi baj sincs, így csak még érdekesebbé, színesebbé, árnyaltabbá váltak ezek a rövid epizódok. És ezt a hatást csak fokozza a kötet végén szereplő galéria, ami számos remek eredeti borítót tartalmaz.

Az utolsó lap is tartogat meglepetéseket, ahogyan a filmek végén is lenni szokott, „ezzel még nincs vége” felirat vár minket. Így talán számíthatunk egy következő kötetre a közeljövőben, bár a könyvecske gerincén megjelenő egyes szám is erre utalhat. Egy igazi Vissza a Jövőbe rajongónak nem hiányozhat a polcáról ez a jó kis képregény, már csak a mérete miatt is pont elfér az eredeti trilógia díszdoboza mellett. Én személy szerint örömmel olvastam ezeket a remek történeteket, és nagy izgalommal várom a folytatást. Addig is sugárvédő öltözetet fel, és ragadjátok meg a plutóniumot, vagy ha már jártatok 2015-ben, akkor izzítsátok be Mr. Fusiont, és meg se álljatok, míg el nem éritek a 88 mérföldes sebességet!

10/10

A képregényt a Panel Kalandor Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr1114121563

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A nép fia 2018.07.21. 08:11:35

Nem Emmet L. Brown, hanem George McFly mondása volt az, hogy ha az ember nagyon akarja, bármit elérhet a világon.

A nép fia 2018.07.21. 08:24:29

A blogmotor benyelte a kommentem? :(

P.A. Doorman 2018.07.21. 08:45:41

@A nép fia:
Abban igazad van, hogy a film végén George McFlytól halljuk ezt a mondatott. De ha megnézed a filmet, az elején Marty barátnőjétől ezt halljuk a főtéren: „Tudod mit szokott mondani a Doki? Ha az ember nagyon akarja, bármit elérhet a világon.” Majd később Marty ezt a tanácsot adja 1955-ben az apjának. Így ér körbe az idézet az időben, hogy a film végén George bölcselete lehessen. :)

Alex Farkas 2018.07.22. 09:55:08

=Talán ha felraknád,az egészet a netre=a teljes-képregényt,el is tudnánk olvasni!=akárcsak a Stargate Universe 3.évadát,az is fenn van,a neten,ingyen.

Terézágyú 2018.07.23. 08:57:59

Szóval akkor a Doki tényleg nem igazi doki? :)