Sorozat: La Casa de Papel / Money Heist (2017-)
2018. július 20. írta: tonks

Sorozat: La Casa de Papel / Money Heist (2017-)

lacasa1.jpg

A nem angol nyelvű sorozatoknak elég nehéz dolga van kitűnni és világszinten ismertté válni, de szerencsére átalakulni látszik ez a trend. Lassan már mindenkinek van olyan ismerőse, aki a koreai sorozatokért rajong, tavalyelőtt-tavaly például a norvég SKAM robbant be a köztudatba, olyannyira, hogy mostanra több ország is elkészítette a maga változatát belőle. És persze a Netflix is lát fantáziát az ilyen sorozatokban. A spanyol La Casa de Papel ugyan eredetileg nem az ő projektjük volt, de megvették a streamelési jogokat, és a sorozat rendesen meg is hálálta ezt, hiszen nemrég ez lett a legnézettebb, nem angol nyelvű sorozata a a szolgáltatónak.0028958700.jpgPedig a Netflix is próbálkozik ám rendesen. Van már egy brazil disztópia sorozatuk, a 3%, ami nem keltett nagy visszhangot (vannak zseniális pillanatai, de kínosan nem találja az arányait), pedig már a 2. évad is elérhető belőle. A német Darkról már többet lehetett hallani, ami ha másban nem is, de misztikusságban felér a Stranger Thingshez. Most tavasszal pedig a dán The Rain indulhatott el, ami akár a 3% és a Dark szerelemgyerekének is elmenne. Ilyen sorozatok közé került be tehát a La Casa de Papel, amely elsőre a műfajával szúrhat szemet.

A spanyol cím magyar fordításban annyit tesz, hogy A papírház, az angol cím ennél már sokkal konkrétabb és rögtön elárulja, hogy heist, azaz bankrablós, átverős műfajú sorozatról van szó. Leginkább filmeknél lehet vele találkozni, elég csak az Ocean's széria, vagy épp A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső filmekre gondolni, vagy épp a világ egyik legjobb filmjére, a Blöffre. Sorozatok terén is akadnak példák, talán elsőre az angol Hustle ugorhat be, amely Vagányok - Öt sikkes sittes magyar címmel futott itthon.

A La Casa de Papel legfontosabb főszereplőjw a titokzatos Professzor, aki egy aprólékosan kidolgozott bankrabláshoz szervez be embereket. A beszervezettek mind olyanok, akiknek már meggyűlt a baja a törvénnyel, de sosem kezdtek nagyobb akcióba. A világtól elzárva, hónapokig  készülnek fel a nagystílű rablásra. A saját neveik helyett városok neveit használják: Nairobi és Tokio a két lány, Tokio egyben a narrátor is az epizódok során. Berlin a csapat vezetője, Rio az ügyeletes számítógép-guru, Oslo és Helsinki a szerb nehézfiúk, valamint apa és fia: Moscú (Moszkva) és Denver. Ami mindenképp a La Casa de Papel nagy szerencséje, hogy kifejezetten jól sikerült a pilotja: végig pörgős és érdekes, a karakterbemutatások jól működnek, és rögtön érdekli a nézőt a folytatás.

vlcsnap-8977-04-13-12h36m37s559.pngAz első nagy fordulat ott következik be, mikor a Dalí-maszkos, piros kezeslábas rablók elfoglalják a spanyol pénzverdét, zsákmányolnak némi pénzt, de menekülés helyett inkább bekapcsolják a riasztót és megvárják a rendőröket, hogy azután több tucat tússzal együtt elbarikádozzák magukat az épületben. Ezután hozzáfognak a valódi terv megvalósításához, amihez nem csak órák, hanem napok kellenek. Ennél több spoilert nem szeretnék lelőni.

Az epizódok alapvetően Tokio narrálására, a rabláson történtekre és flashbackekre épülnek, miközben szépen lassan körvonalazódik a Professzorék terve, amelyben igyekeztek mindenre gondolni. Mellettük néhány túsz is saját sztorit kap, akik között nemcsak dolgozók, hanem épp a pénzverdében tanulmányi kiránduláson levő diákok is vannak. És ami a legtöbb izgalmat tartogatja a rablás mellett: beleláthatunk a rendőrség munkájába is. A túsztárgyalások vezetője Raquel Murillo felügyelő, aki egy rakás magánéleti gonddal a vállán veti bele magát a munkába, és rögtön szimpatikussá is válik az okosságával, keménységgel álcázott érzékenységével. Játszmáját a Professzorral végig öröm volt nézni.

A sorozat remekül megtalálja a fent felsoroltak között az arányokat és a nézők érzelmeit is ügyesen terelgeti. A rablók közül van, akit szeretünk, van, akit utálunk, de egy pillanatra sem vesztjük el az érdeklődésünket irántuk. Ugyanígy a túszok között is lehet kit szeretni-utálni és bár végig a rablóknak szurkoltam, mégis reménykedtem, hogy Raquel is ügyesen fogja tenni a dolgát. Abszolút kedvenc karaktert azért már nehezebb választani, mert mindenkinek vannak kétes tettei, vagy épp furcsa irányt vettek fel a történet előrehaladásával. Tokio narrálása és szála például a végére már elég fárasztó tudott lenni, úgy éreztem, hogy másoktól veszi el az értékes játékidőt. A kedvenceim a Professzor, Denver és Monica, az egyik túsz voltak.vlcsnap-2743-11-29-06h18m03s628.pngMaga a bankrablás egészen zseniális és tele van izgalmas pillanatokkal. Nagyon érdekes a terv kidolgozottsága, amibe ritkán lehet belekötni, nincsenek szemet szúró logikai bakik. Nem alkalmazzák azt az eszközt sem, hogy állandóan a sötétben tartják a nézőt a WTF pillanatok érdekében, remekül adagolták az információkat, mindig kíváncsi voltam, miről lesz éppen szó. Az egész tervben egyetlen húzásnál ráncoltam a szemöldököm, mert az annyira random bejövő és megvalósítható volt, mégis olyan sokban építettek rá pár epizód erejéig, de hát ennyi belefér, elvégre a legjobb történetekben is akadhatnak ilyenek (pl. lásd Poirot és az Orient expressz esetét, ahol az első, mindent elindító nyom arcpirítóan könnyű szerintem). Ami plusz piros pont, hogy gyors a karakterek reagálása a váratlan helyzetekben is, az epizódok csúcspontjai általában ezeknek a pillanatoknak voltak köszönhetők.

Érdemes esélyt adni és az eredeti spanyol hanggal nézni (bár van angol szinkron), mert egyszerűen a pörgős, temperamentumos beszéddel sokkal jobban működik a sorozat és angol felirattal teljesen követhető. A hangulaton is nagyot dob, végig volt egy nagyon jóféle atmoszférája, olyan európai volt sok mindenben és a remek zene is sokat dob rajta, amelyet leginkább az angol Utopiához tudok hasonlítani. Ami amúgy a legjobb sorozatos score ever. Bátrabbak voltak az operatőri munkában is, mint az átlag, több emlékezetes snitt is megmaradt (és vagy ezerszer több, mint a most mozikban futó Ocean's 8-ben...). A színészi játék is nagy kedvencem volt végig, egy-két apróság nagyot dobott az összképen (pl. az egyik szereplő jellegzetes nevetése), látszik, hogy nagy gondot fordítottak a castingra. Ilyen szempontból nem vettem észre gyenge láncszemet.vlcsnap-8641-08-19-19h31m29s565.pngA sztori egyébként lezárt, az eredetileg tévében leadott évadot két etapban, több epizódban tette elérhető a Netflix, amely a sikert látva be is rendelte a folytatást. Az ő számításaik alapján tehát ők a 3. évadot rendelték be, amely már a tévét megkerülve rögtön náluk lesz majd elérhető. A lezártság ellenére nem bánom a folytatás hírét, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy alakul a szereplők sorsa.

És hogy mik a hibák? A rablást tekintve nem nagyon vannak, csak amit fentebb már megemlítettem. A romantikus szálak, kavarodások tolódtak csak el a második etapra (érezte ám a Netflix is, hol kell szétválasztani), volt benne olyan szenvedés, szükségtelen plusz kör, amelyek a sorozat első epizódjaira egyáltalán nem voltak jellemzőek. Ill. Tokio karaktere nem mindig bírta el azt, hogy ő a központi karakter, néha túl sokat pattogott, ill. akkor vetkőztették a színésznőt, amikor csak tudták. De még az ezekkel jobban foglalkozó epizódok se csúsztak le mondjuk 7/10 alá.

Szeretnék mindenkivel jót tenni, szóval csak ajánlani tudom a darát, teljesen mindegy, hogy szereted-e a spanyol sorozatokat, filmeket, vagy épp a heist műfajt, mert ezt szeretni fogod. Pont. A legjobb daraélményem volt eddig idén, az év végi sorozatos toplistámon is bérelt helye van.

9/10

A La Casa de Papel adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr6714066721

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Terézágyú 2018.07.20. 08:19:05

"A spanyol cím magyar fordításban annyit tesz, hogy A papírház, az angol cím ennél már sokkal konkrétabb és rögtön elárulja, hogy heist, azaz bankrablós, átverős műfajú sorozatról van szó"

Na tessék!! Ezek a hülye magyar címferdítések!!! Ráadásul poéngyilkosok!!! Be kéne már szántani az egész bagázst!!!!

Mit, hogy ezek angolok??? Izééé......

David Bowman 2018.07.20. 11:40:24

Hát, én három rész után eluntam. Pedig külön utazom a nem amerikai sorozatokra és filmekre.
Legnagyobb bánatom, hogy a keresőkben nem lehet kizárni dolgokat. Pl az USÁt.
A 3%ot se bírtam 4 résznél tovább. A Skamot már az elején utáltam.
A skandináv krimisorozatok inkább bejönnek. Azokat végig szoktam nézni.

David Bowman 2018.07.20. 11:45:20

Legjobban a 4-5 részes minisorozatokat hiányolom. A profitérdekeltség tönkretesz minden történetet. Egy sorozatot addig nyújtanak, amig van nézettsége, aztán elvágják. Se füle, se farka.
A brazil tönkrement bankáros pl tetszett, gyönyörű szánsájn, tök jó karakterek,de aztán abban se történt semmi, csak húzták.
Hol van már a Nem Kell Mindig Kaviár!

Sunny Days 2018.07.20. 21:39:32

Idén ez volt a kedvenc sorozatom, és mikor a végére értem, még napokig nézegettem yt-on a kapcsolódó interjúkat, részleteket, hallgattam a zenéjét több változatban is. Aztán pedig rákerestem Netflixen a szereplőkre és megnéztem mindent, amit csak találtam. Pl. Berlin miatt végignéztem a Grand Hotel-t, vagy Nairobi miatt a Vis a Vis-t, Rio miatt a Nothing in Return-t, és aztán meg mindent, amit spanyol nyelven találtam (Edha, 7 anos, Mar de plástico). Az a jó most a Netflixben, hogy felkerült egy csomó európai film, és bár pl. spanyolul nem beszélek, angol nyelvű feliratot eddig mindenhez találtam. Szóval ha épp nincs hangulatom az amerikai filmekhez, akkor is bőven akad mit nézni.

tonks 2018.07.21. 14:42:28

@Sunny Days: Kifejezetten szeretem azokat a videókat, amiben a színészek hülyéskednek, jó lehetett a hangulat a forgatáson :)

tonks 2018.07.21. 18:31:25

@David Bowman: Hát pedig a 4-5 részes sorozatok ideje nagyon rég lejárt, legutóbb az angol Strike krimi volt hasonló, de könyvadaptáció mivolta behatárolta a lehetőségeit (3 és 2 epizódokra), most már 6-8 a minimum az angoloknál is. A Netflix 10-13 epizódos standardjében én inkább azt látom, hogy ezzel ösztönzik az embert, hogy daráljon. Ennyi rész elég gyorsan elfogy, egységessé teszi a sorozatélményt, stb. Amíg megnézel egy országos amerikai sorozatot, helyette megnézhetsz két kábelest, vagy stream szolgáltatósat. És így is becsúsznak 8 részes évadok, anno a végletekig hypeolt Stranger Things-ük is ennyivel indított. Egyedül a Netflixes marvel sorozatoknál éreztem eddig kifejezetten, hogy sok a 12 rész.
Ez a sorozat is eredetileg 15 rész volt a spanyol tévében, csak több mint 60 percesek voltak a részek, de a Netflix teljesen jól bontotta fel 40 perces etapokra.

David Bowman 2018.07.22. 19:02:33

@tonks: Pár éve láttam még négy részes angol sorozatot. Kb ennyi, amit még értelmes tartalommal ki lehet tölteni. ha ezt a Papírházat is összevágnák négy órára, szivesen megnézném.