Könyvkritika: Boldizsár Ildikó: Hamupipőke Facebook-profilja (2018)
2018. július 18. írta: Kata SWL

Könyvkritika: Boldizsár Ildikó: Hamupipőke Facebook-profilja (2018)

Mindent megad, amit egy minőségi olvasmánytól elvárhatunk. Sőt, többet is.

Habár Boldizsár Ildikóról hallottam már korábban, pontosan nem ismertem a meseterápia módszerét. Aztán a könyv címe és borítója láttán a fülszöveget elolvasva alig vártam, hogy kezembe vehessem a könyvet. Sejtettem, hogy jól választottam, de sose gondoltam volna, hogy ennyire. 

4272472_5.jpg

Az írónő a meseterápia, mint módszer bemutatásával nyit, beleshetünk a kulisszák mögé, emellett felkészíti az olvasót a pár oldallal később következő terápiás esetekre, amelyek olvasása közben az ember az érzelmek teljes skáláját átéli. Minden eset felépítése azonos: a probléma ismertetése, a mese elmesélése után megismerhetjük az objektív és a szubjektív megközelítést, pontosabban az okot, hogy Ildikó miért az adott történetet választotta, miként szolgálhatja a mese a megoldást, illetve az oda vezető utat. A szubjektív oldal pedig az esetet ismerteti tovább, vagyis hogy valójában hogyan működtek a történet helyszínei, szereplői, átszakadt-e a gát a mesét hallgató félben, vagyis hogyan született meg a konkrét megoldás. Mivel a könyvben az ülésen elhangzó mesék is szerepelnek, minden eset után egy útmutatót is kapunk az írónőtől, hogy terapeuta nélkül hogyan alkalmazhatjuk mi magunk az adott történetet, milyen élethelyzetekben, milyen életkorban ajánlatos "bevetni" őket. 

Habár a leírásom alapján nagyon száraznak és szakmainak tűnhet a könyv, kicsit sem idegen, nagyon olvasmányos és szórakoztató. Az eseteket az írónő szemszögéből ismerjük, azonban az ő észlelései, az üléseken ki nem mondott gondolatai még közelebb hozzák a különböző helyzeteket, könnyedén átélhetőek. A szubjektív megközelítés során Ildikó vagy a terápiát kérő fél mondatai, észrevételei sokszor elgondolkodtatnak, a történetek pedig hol megsiratnak, hol megnevetettnek. Rengeteg empátia és szeretet, életigenlés árad a sorok közül, ami - akármilyen giccsesen vagy közhelyesen is hangzik is - a mai világban simogatja az olvasó lelkét, így nem meglepő, ha meghozza a bátorságot ahhoz, hogy mi is részt vegyünk egy meseterápián. A Hamupipőke Facebook-profilja felér egy terápiával: néhol magára ismer az ember, máskor tanul az adott esetből, vagy megfontol és elraktároz egy tanácsot vagy mondatot későbbre, a könyv nyugtató atmoszférája pedig csak még jobban rásegít a mű szinte gyógyító mivoltára.

Ahogy fogynak az oldalszámok, annál komolyabb és nehezebben megoldható válságok, krízishelyzetek kerülnek elő, mint amilyen azoknak a gyerekeknek a félelme vagy haragja, amit börtönben ülő édesanyjuk iránt éreznek. A kedvenc esetem az utolsó kettő, a pályaválasztás és  felnőtté válás küszöbén álló fiatalok, illetve a fentebb említett gyerekek esete. Emellett az írónő egyik saját történetét is megosztja velünk, amikor egy mese segített neki abban, hogy az összedőlni látszó életét újraépítse, majd idáig jusson. Problémái mindannyiunknak vannak, azonban ez a szórakoztató, közérthető és végtelenül szerethető könyv sokat segíthet abban, hogy megtaláljuk azt a pontot, ahol megborult az egyensúly és ezáltal visszaállítsuk azt. Mindenkinek bátran ajánlom Boldizsár Ildikó művét, mivel rengeteget lehet belőle tanulni, és mindent megad amit egy minőségi olvasmánytól elvárhatunk - megnevetett, megsirat és elgondolkodtat -, sőt, többet is.

10/10 

A könyvet a Jelenkor Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr5614104243

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.