Könyvkritika: Ken Liu: A papírsereglet és más történetek (2018)
2018. július 12. írta: Floresse

Könyvkritika: Ken Liu: A papírsereglet és más történetek (2018)

„Az idő felemészt mindent”

papirsereglet_thu.jpgRég várt kötet jelent meg az idei könyvfesztiválra, a kínai származású, amerikai szerző, Ken Liu A papírsereglet és más történetek című novella gyűjteménye. A számos sci-fi és fantasy díjat elnyert író fantasztikus képzeletéből lenyűgöző darabok születtek, a kínai és japán mitológiai elemekkel megtűzdelt novellák központi témái a megértés, az emberek közötti kommunikáció lehetősége vagy épp lehetetlensége, az interkulturális kapcsolatok és a transzhumanizmus. De ezek csak címszavak, a lényeg sokkal mélyebben van.

ken-liu-portrait-bw_1.jpg

Úgy jött ki a lépés, hogy a novellák nem is lehetnének időszerűbbek, jegyezhetjük meg zárójelben. Például gyakori motívum nála a migráció, a különböző népek, népcsoportok kontinenseken átívelő vándorlása a jobb élet reményében. Vagy a nyelvek lefordíthatóságának lehetősége egy másik nyelvre, méghozzá úgy, hogy az eredeti jelentés lehetőleg érintetlen maradjon. Liu számára a science fiction és a fantasy egyfajta tetszés szerint alakítható keret, amit nem annyira a szórakoztatás, mint a sokatmondás igényével tölt meg. A részletező prózastílus elképesztően érzelmes hangvételt eredményez, az aprólékos gondossággal, mérnöki precizitással felépített háttérvilágban lenyűgöző, egyedi karakterek mélyre ásó történetekben kelnek életre. A legalsó réteg maga a kultúra, Liu esetében a kínai származás kapcsán az ősök és a kulturális örökség tisztelete, mindannak a bölcsességnek az átültetése a jelen korra, amit ők halmoztak fel. 

A kötetben helyet foglaló novellák egy sokszínű írói világot jelenítenek meg, amiket precízen alkalmazott motívumok kötnek össze. A hősök dilemmáit egymással homlokegyenest ellenkező értékpárok jelenítik meg. Magány és közösség, egyedüllét és társas kapcsolat, ösztönök és racionális viselkedés, óhaza és emigráció, örök élet és végesség, a szokások követése és saját szokások kialakítása – Liu nagyon ért ahhoz, hogy az egymással szöges ellentétet képviselő karakterei pattanásig feszítsék az ábrázolt szituációt pusztán azzal, hogy ragaszkodnak saját álláspontjaikhoz. A sors – és az író – pedig ismét eléjük teszi ugyanazt a problémát, az olvasó pedig lerágja a tíz körmét, amíg a történet végére ér. A visszatérő vendég nyomozója, Ruth – aki eredetileg egy törékeny ázsiai nő, testében féminakkal, és mesterségesen megerősített csontokkal -, egy múltbeli trauma miatt ragaszkodik a Regulátorhoz, ahhoz a beépített dugattyúhoz, ami szabályozza testében a hormonok szintjét. De mi történik akkor, ha éppen ezek az anyagok szükségesek ahhoz, hogy a megfelelő döntést hozza egy kritikus helyzetben, ráadásul mások életével kapcsolatban? Az Állapotváltozás hallgatag, már-már aszexuális és aromantikus főkaraktere, Rina legyőzi-e a halálfélelmet ahhoz, hogy megtalálja a kapcsolódási pontot élete szerelméhez?

Mindenképpen szeretném kiemelni a fordítók kiváló munkáját. A magyar változat gördülékeny, megőrizte azokat a jellegzetességeket, amik Liu írói nyelvét jellemzik, ez az egyik fontos témája is, a fordítási nehézségek leküzdése, az alapja annak, hogy a világban élő emberek jobban megértsék egymást.

A szerkesztés megfontoltan halad, a nyitónovellában rögtön az író világépítésének mára jellegzetessé vált aprólékos, alapos gyakorlatát olvashatjuk. A sci-fi és a fantasy történetek nagyrészt váltakoznak, van itt cyberpunk, silkpunk, krimi, tobzódunk a témákban és a helyzetekben. A betűmágus már történelmi fikció, és még több ilyen darab is van a kötetben, nemcsak olyan, ami a fantasztikus zsánerbe illeszthető. Pontosan középen foglal helyet a címadó novella, de véleményem szerint a kötet csúcspontja kettővel arrébb olvasható Hullámok címmel, ami az emberiség űrbeli evolúciójának lehetőségét veszi nagyító alá, ezt lényegében előkészít az előtte olvasható Kognitív képességek breviáriuma. A Mono no aware is díjnyertes novella, bár itt a kidolgozottság egy kissé didaktikus darabot eredményezett, míg A világ ízei ismét a történelmi múlt Liu által elképzelt darabját tárja az olvasó elé, amit az alapos kutatómunka érzékeltetése tesz lenyűgözővé. Az utolsó három történet olvasásakor sem csökken az izgalom amplitúdója. A Csendes-óceáni alagút rövid történetében a tengerfenék alatt megépített város, Midpoint City ad helyszínt az itt élő egykori építőmunkás és egy pincérnő viszonyának, amire árnyékként nehezül az alternatív történelmi múlt. A permester és a majomkirály a mártírrá válásról szól, míg a záró novella egy olyan találmányról, ami megváltoztatja az emberiség múlthoz való kapcsolatát. Vajon mi történne akkor, ha az utódoknak lehetősége nyílna a világtörténelem holokausztjait újra átélni, annak veszélye mellett, hogy ezek a pillanatok ezután örökre megsemmisülnének?

A papírsereglettel az olvasó egy olyan kötetet kap kezébe, ami a benne sorakozó lélegzetelállító, letaglózó, felemelő történetekkel teljes mértékben rászolgál az íróját övező, „fantasztikus” hype-ra.

10/10

A könyvet az Agave Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr8314100937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.