A franchise mozik korát éljük, így egy picit sem lepődhetünk meg azon, hogy egyre több filmhez készül folytatás - szemléletésképpen elég csak arra gondolni, hogy az Avatar folytatásai már most be vannak táblázva 2024-ig jelen állás szerint, de természetesen a két igazán nagyágyú, a Marvel és a Star Wars széria jövője is jó előre biztosított. Az viszont továbbra is tud meglepetést okozni, amikor egy alapvető konvenciókat felrúgó, mainstream igényeket kevésbé kielégítő darab kap második részt, de ez sem kizárt, hiszen a Sicarioval is megtörtént, ráadásul már az első film premierjének idején rögtön be is jelentették a folytatást, sőt a trilógia lehetőségét is.
Ettől függetlenül persze most is adott az a kérdés, ami a legtöbb folytatás esetében: volt-e rá szükség? Pláne akkor, ha azt nézzük, hogy a Sheridan-Villeneuve-Deakins-Blunt eredeti all-star felállásból csupán az első nevet sikerült átmenteni az idei műre. Noha az első film cselekménye nem zárta ki a lehetőségét egy következő résznek, és a korábban megjelenített világban bőven van potenciál, ezt most csak bizonyos elemek tekintetében sikerült a felszínre hozni.
A zsoldos rögtön egy olyan felütéssel kezd, ami nagyban meghatározza a későbbi eseményeket: az amerikai-mexikói határon folyamatosan zajlik az embercsempészet, az illegálisan átszököttek között pedig terroristák is könnyedén megbújhatnak. Amikor egy bevásárlóközpontban terrorakció következtében 15 amerikai veszti életét - köztük több gyerek, - akkor az amerikai kormány kénytelen nem mást tenni, minthogy a szabályokat megkerülve Matt Graver (Josh Brolin) segítségét kérni a tarthatatlan állapotok véres megoldására. A CIA ügynök egy régi ismerősét és mexikó egyik hírhedt bérgyilkosát, Alejandrót (Benicio Del Toro) kéri fel a megbízásra, aki személyes sérelmei miatt gondolkodás nélkül igent mond egy kartell-háború kirobbantására, illetve az egyik bandavezér lányának elrablására, és ezzel egy igencsak homályos területeken tapogatozó, véres viszály veszi kezdetét.
A Sicario 2 már az első fél órában rengeteg sötétséget szabadít a nézőire: illegális bevándorlás, az Iszlám Állam által szervezett terrorizmus, emberekereskedelem, gyerekek kartellbe szervezése, alkotmányellenesen finanszrozott háború, stb... a témák persze átfedik egymást, de egyfelől a sok külön futó szál miatt a film első fele egy kicsit túlzsúfolt és kapkodós lett, másfelől pedig a sokszor lesarkított nézőpont miatt nem egyszer tűntek elnagyoltnak ezeknek a nyugati értékrendbe ütköző problémák felhalmozása. Értem ezalatt többek között azt, hogy egy iskolás srácból pillanatok alatt bűnöző lesz csupán a környezetéből érkező első nyomás miatt, de egy egész háborúnak az alapjait is sikerül összerakni és "megindokolni" mindössze 2 jelenetben.
Ettől eltekintve ugyanakkor kár lenne tagadni, hogy Sheridan alapvetően jó alapokra próbált építkezni a forgatókönyvében - izgalmas dilemmákat és feszült konfliktusokat ígér a cselekmény. Ahogy 3 éve, úgy ehhez most is kíváló táptalajt ad a rideg, kietlen mexikói sivatag és határvidék, melyek már önmagukban, szavak nélkül is tragikus történeteket, tragikus sorsokat elevenítenek fel; ahol ember embernek farkasa és ahol tényleg egyre inkább érvényüket vesztik a törvénybe iktatott normák. Még ha egy kicsit mesterségesen is, de újfent sikerült megteremteni azt a markáns világot és atmoszférát, ami oly' fontos összetevője volt az első résznek. A probléma akkor üti fel a fejét igazán, amikor ezekben a keretekben el kell kezdeni játszani a szálakkal, és sajnos nem túlzás kijelenteni, hogy ilyen tekintetben többször is csődöt mond a forgatókönyv.
A kezdetben jól azonosítható célokkal és tétekkel bíró cselekményt az idő múlásával sikerült annyiszor átírni és ezzel együtt megbonyolítani, hogy a kisebb-nagyobb fordulatok során egyre inkább elvesztjük az érdeklődésünket az események sodrásában. Magyarán szólva, nincs egy olyan határozott vezérfonala a filmnek, amire nyugodtan tud támaszkodni mind a 120 perces játékidőben, ennek köszönhetően pedig helyenként óriási lyukak tátonganak a tekintetben, hogy éppen ki mit és miért csinál. Emellett szép számmal akadnak jelenetek is a filmben, melyek abszolút olyan hatást keltenek, mintha csupán akkor és ott találták volna ki az írók a szituációt.
Az írással indokolható a karakterek szürkesége is, hiszen Sheridannek nem igazán sikerült ezúttal túlmutatni a macho sablonokon. A képsorokat látva, mintha ebben a világban minden bonyodalmat csak és kizárólag meggondolatlan erőszakkal, tesztoszteron-szagú brutalitással lehetne feloldani úgy, hogy közben "szarunk a következményekre" - ez valamennyi karakternek egyben kimondva-kimondatlanul a mottója is. Még annak fényében is ez a helyzet áll fent, hogy egyébként a cselekmény egy meghatározó része az alfahím-kislány kapcsolatra épít, ami kísértetiesen emlékeztetett bizonyos szempontból a Logan fő vonulatára, csak egy jóval céltalanabb, tisztázatlan kivitelben, ami miatt a drámai jelenetek sem igazán tudnak hatásosak lenni ebben a vonatkozásban.
Az előbb felsoroltaknak fényében pedig választ is kaphatunk a már emlegetett, ominózus kérdésre: a Sicario univerzuma bár kétségkívül érdekes, hajlandó aktuális problémákkal fogalkozni, ám kicsit szűken értelmezi a határokat és csak kevés esetben jár körül rendesen egy-egy témát, és ezeknek köszönhetően a 2. rész igazság szerint szinte semmivel sem több egy egyszerű b-filmnél. Nincsenek meg benne azok az extra rétegek, valamint az a frissesség, mint ami a 2015-ös alkotást jellemezte - azzal együtt, hogy az sem nevezhető egy hibátlan, igazán maradandó műnek, a folytatás egyenesen felejthető és jórészt felesleges is. Sheridan és Sollima rendező nem vallott totális kudarcot ugyan, de nem is tudtak túllépni a poros sablonokon, az egysíkú karaktereken, a forgatókönyvnek pedig a legtöbb húzása finoman szólva is megkérdőjelezhető, hiszen inkább szolgálták ezek a készülő stádiumban lévő 3. filmet, mintsem a jelenleg látott eseményeket, melyek maximum a főáramlatú akció-krimi-thriller vonulat rajongóinak az igényeit elégítik ki... noha azokat többé-kevésbé stabilan.
Persze, ez még továbbra sem indok arra, hogy mi szükség volt a mozira, ami egy sorozat formátum modelljében nézve minden kétséget kizárólag csak egy időhúzó filler epizódnak minősül néhány decensen megkomponált akciójelenet társaságában.
A Sicario 2 - A zsoldos teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán
