Másodvélemény: Jurassic World: Bukott birodalom / Jurassic World: Fallen Kingdom  (2018)
2018. július 01. írta: P.A. Doorman

Másodvélemény: Jurassic World: Bukott birodalom / Jurassic World: Fallen Kingdom (2018)

Avagy a Jura kori lábfétis

fallenkingdom-1-768x527.jpg

Aldo kritikáját itt olvashatjátok

Nem szoktam ilyen későre hagyni a mozi látogatást, de kérem az a helyzet, hogy Celldömölk városának kis mozijában nem volt hely a 3D-s vetítésekre. Így a későn jövőknek, csak a csontok alapon, már csak a 2D-s vetítésre tudtam helyet foglalni. Utólag nem is bánom. Így, hogy már láttam a fimet, azt mondom, hogy nem is értem, miért készült 3D-ben. Túl vagyunk már azon, hogy egy 3D-s film olyan élményt nyújtson, hogy az ember kapkodja a fejét a nézőtéren. Azért akartam feltétlenül megnézni a Jurassic World folytatását, mert valahol a gyermekkorom nosztalgiájával tölt el, ha dinókat láthatok a filmvásznon. A huszonöt évvel ezelőtti Jurassic Parkból – amiből a mostani alkotás is táplálkozik –, gyerekkorom nagy kedvencéből, még a kazettás korszakból betéve tudom az összes párbeszédet. De sajnos már így az elején elmondhatom, hogy a Jurassic World: Bukott birodalom a közelében sincs Spielberg eredeti 1993-as alkotásának.

A már sokat látott két parknak otthont adó Nublar sziget tűzhányója komoly aktivitást mutat, és az ott maradt dinoszauruszok veszélybe kerülnek. Komoly jogi és erkölcsi kérdéssé válik, hogy az emberiség hagyja-e megint kihalni az ősgyíkokat. Előkerül egy tehetős idős úriember, aki John Hammond barátja, és régi mecénásaként szeretné megmenteni a dinoszauruszokat, és egy harmadik, menedéknek nevezett szigetre szállítani az őslényeket. Felkeresi hát a Jurassic World egykori igazgatóját, Claire Dearinget (Bryce Dallas Howard) és az előző részben megismert raptoridomárt, Owen Grady-t (Chris Pratt), hogy segédkezzenek a dinómentésben. És ahogy lenni szokott, a mentőakció nem várt fordulatot vesz...

Mint már fentebb írtam, gyerekkori nagy kedvencem a film univerzuma. Az első két résznek hála a gyerekszobám tömve volt mindenféle műanyag dinóval, és kívülről tudtam az összes filmben megjelenő őslény nevét. Még arra is emlékszem, hogyan falta fel egy születésnapi ebéd alkalmával az aktuális T-Rex játékom a csokitortát. Így érthető, hogy nagy lelkesedéssel ültem be erre a filmre, és sajnos el kell mondanom, hogy hiába a legmodernebb CGI, ezek az őslények sosem lesznek olyanok, mint az öreg Spielberg mester lényei abban a bizonyos ’93-as filmben. Igaz, a két filmet huszonöt év technológiai fejlődése választja el egymástól, de számomra a Jurassic Parkban mozgó lények életszerűbben hatnak, mint a 2018-as társai.

A kötelező Jurassic Parkos nüánszok ebben a történetben is megjelennek, aranyszabály, hogy kell kisgyerek és kell legalább egy nő, akik majd jól végigsikoltozzák a filmet. Nos, ebben a filmben bekerült egy kocka srác is, aki többször is nőket megszégyenítő sikoltozásokat produkál. És ha már hölgyekről van szó, mindenképpen meg kell említeni, a park exigazgatónőjén ezúttal nincs magassarkú, hogy jól lesprintelhesse a T-Rexet. De cserében annyi közelít kapunk a cipőiről, hogy komolyan elgondolkodtam rajta, hogy a film valamelyik titkos szponzora lehet akár egy nagy cipőmárka is. Na, de viccet félretéve, szó ami szó ezekben a jelenetekben többször látjuk Claire cipőjét, mint a dinoszauruszokat. A közeli képek kapcsán van egy két igen érdekes kameraállás, ami ad némi pluszt az amúgy ismerős – néha vitathatatlanul – régebbi részekből nyúlt jelenetekhez.

cipo.jpg

A szereplőket nézve sem kapunk semmi újat, egyedül Claire karaktere ment át egy kicsit dinó greenpeace-es aktivistába. Owen a szokásos macsó idomár, aki mindig megy a maga feje után, a szerelmi szál szinte fel sem tűnt annyira klisés és erőtlen. A párbeszédek erőtlenek, és nem hordoznak igazi tartalmat, egyedül a kislányhoz – Maisie – köthető fordulatban láttam volna fantáziát és valami újat, de ezzel kapcsolatban szinte nem is reagált a film. A többi szereplő reakciója is esetlen, nem érünk rá a kislány nagy titkával foglalkozni, mert jön a nagy és gonosz indoraptor…

A film talán legélvezhetőbb része a kastélyban szaladgálós kergetős rész. Itt Maisie reakciója volt számomra a leghitelesebb. Egy ijedt gyerek hova menekül a nagy, csúnya szörny elől? Naná, hogy a szobájába, az ágyába, a takaró alá. Ez a pár jelenet a néző gyermeki félelmére operál, ami mindenkiben ott van, még ezért is olyan életszerű ez a rész. Az már kevésbé, hogy a magassarkú bajnoka átvágott combizommal felmászik a tetőre.

Mindent számításba véve elmondhatom, hogy egy jó szórakozást adó, egyszer megnézhető dinós filmet kaptunk. De abban biztos vagyok, hogy ha gyerekként látom ezt a részt, nem marad volna meg olyan erőteljes emlékként, mint anno az a park, ahol nincs légszennyezés, és van interaktív CD-ROM.

5,5/10

A Jurassic World: Bukott birodalom teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr1214084197

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.