Daráló: A fekete város (1972)
2018. június 26. írta: FilmBaráth

Daráló: A fekete város (1972)

Üdítő a hétköznapi rohanásban végignézni egy ilyen ráérősen mesélős, de egyetlen pillanatra sem unalmas történetet

a_fekete_varos2_1.jpg

Protestálok! Miért nem forgatnak manapság ilyen jó történelmi sorozatokat nálunk? Gyerekkorom kedvencét végre sikerült beszereznem DVD-n, nagy örömmel néztem újra, és mivel már csak néhány jelenetre emlékeztem belőle, sikerült jól rácsodálkoznom arra, hogy Mikszáth Kálmán milyen kiváló író (az az ízes szóhasználat!), Zsurzs Éva milyen jó rendező, és milyen színészóriások játszottak ebben a kiváló alkotásban. Néhány évvel ezelőtt sikerült jól megáznom, amikor egy utazásunk során megálltunk Lőcsén átutazóban néhány percre, de egyáltalán nem bánom, mert hatalmas élmény volt élőben látni a sorozatban szereplő városházát, ugyanis annak idején sok jelenetet nem műteremben, hanem eredeti helyszínen vettek fel. Szerencsés embernek tartom magam, hogy ilyen remek alkotásokon nőttem fel, a sok szuperhős és felejthető középszer után élmény volt elmerülni Mikszáth zamatos szavaiban, jókat derülni az emberi gyarlóságon (pletykás asszonyok, félreértések stb), izgulni a történet fordulatain, beleandalodni a romantikába és beleiszonyodni a drámába. Ma már nincsenek olyan súlyú színészek, mint Bessenyei Ferenc, olyan komédiások, mint Pécsi Sándor, olyan intrikusok, mint Avar István, és akkor még olyan legendákról, mint Kiss Manyi vagy Szirtes Ádám, egyetlen szót sem ejtettem. Mai szemmel nézve igencsak lassúdadan folydogálnak az események, amelyek csak a végén gyorsulnak fel, de számomra éppen ez volt a legnagyobb varázsa, üdítő volt hétköznapi rohanásban végignézni egy ilyen ráérősen mesélős, de egyetlen pillanatra sem unalmas történetet. A hétrészes sorozatnak nem minden darabja sikerült egyforma színvonalúra, az első és az utolsó a legütősebb, a közepe táján kissé leülnek az események, de a színészek mentették a menthetőt, így csak minimális hiányérzettel álltam fel a történet végén, ami nem kicsit volt sokkoló, pedig nem folyt a vér, de a sejtetés és a remekül összevágott jelenetek olyan hatásosak voltak, hogy kellett néhány perc, amíg fel tudtam mosni magam a padlóról. Érdemes rászánni az időt erre a régi sorozatra, ami semmit sem fakult az elmúlt évtizedekben.

1700 első napján a lőcsei főbíró lelövi Görgey Pál alispán (Bessenyei Ferenc) kutyáját, aki erre hirtelen felindulásból lelövi a főbírót. A város bosszút esküszik az alispán ellen, és úgy dönt, hogy addig feketében fognak járni az emberek, amíg Görgey feje porba nem hull. Azonban az évek telnek és a polgárok elkezdenek lázadozni az örökös gyász miatt, a Rákóczi - szabadságharc is elkezdődik, a fiatalok szerelembe esnek, és mindezen események együttesen lassan, de biztosan haladnak a tragikus végkifejlet felé...

Mikszáth nagyon ért az emberi természethez és a történetmeséléshez, a karakterei gyilkosan találóak, a magyar nemesektől a pletykaéhes asszonyokon át a büszke polgárokig, a pernahajdertől a frissen kutyabőrhöz jutott kereskedőn át az ártatlan fiatal lányig, aki érzi, hogy a körülmények miatt nem kellene engednie a szívének. Egy igazi időutazásban van részünk, az 1700-as évek elejének Magyarországán zajlanak az események, ahol az emberek elsősorban nem a nagypolitika sodrával foglalkoznak, hanem a maguk kis dolgaikkal, és próbálják élni a saját hétköznapjaikat a Habsburg-uralom és a Rákóczi-szabadságharc kettős szorításában. Az alapvető konfliktus az öntudatos polgárság és a gőgös nemesség között alakul ki, amelyet személyes tragédiák sora kísér, humoros jelenetek tömege tarkít és a korabeli Rómeó és Júlia romantikus pillanatai édesítenek meg. Görgey alispán egy dúvad, de mégsem rossz ember, felesége halála után borult fel a lelki egyensúlya, nem talál nyugalmat, de a vele szemben álló lőcsei szenátus sem éppen szerethető figurákból áll, inkább csak kissé elbizakodottak, ámbátor közel sem gonoszak ők sem, gyarlók, mint mi mindannyian, és a sok emberi gyengeség együtt vezet oda, hogy nem tudják békés úton rendezni a köztük kialakult ellentéteket.

Olyan színészgárda gyűlt össze a sorozatban, amit ma már nem tudnának összehozni, mert nincsenek ilyen fajsúlyos egyéniségek a szakmában. Nekem még volt szerencsém színpadon látni gyerekkoromban Bessenyei Ferencet, hihetetlen energiái voltak még késői éveiben is, a forgatás idején pedig még ereje teljében volt, meg sem kellett szólalnia, mégis csak rá lehetett figyelni, ha részt vett egy jelenetben. Tökéletes választás volt Görgey alispán szerepére, meg tudta mutatni a figura minden árnyalatát, a vad őserőtől kezdve a melankólián át az apai szeretetig. Pécsi Sándor szintén felejthetetlen alakítást nyújtott Quendel Gáspárként, minden mondata és mozdulata zseniális, őszintén sajnálom, hogy manapság ilyen kevés szó esik erről a nagy művészünkről. Avar István nagyon tenyérbemászóan keveri a bajt, Szirtes Ádám a megbízhatóság szobra, Némethy Ferenc számítóan gonoszkodik, Kiss Manyi tündéri, Venczel Vera bájos, Nagy Gábor jól néz ki, Benkő Péter szokásához híven meggyőzően vitézkedik. Máthé Erzsi, Gobbi Hilda, Kovács Károly, Almási Éva mellékszerepben is emlékezetes alakítást tudott nyújtani.

a_fekete_varos_1.jpg

A jelmezek fantasztikusak, még a hosszú évekre feketébe öltözött város lakosainak is nagyon szépek a ruhái, amelyek tökéletesen kifejezik a karakter társadalmi státuszát és élethelyzetét. Az ifjúság természetesen megtalálja az útját annak, hogy még ezt a rideg hangulatot is romantikussá tudja tenni akár egyetlen hajba tűzött rózsával. Rengeteget tett hozzá a sorozathoz az, hogy sok jelenetet külső helyszínen forgattak, a térdig érő hóban bukdácsoló szenátoron át a délcegen vágtázó alispánig (Bessenyei a magánéletben is kiváló lovas volt, saját lovakat is tartott a birtokán), de a lőcsei városháza és Görgey hatalmas háza, amelyből olyannyira hiányzik az otthon melege, szintén telitalálat. De az akkori idők országútjai, fogadói és erdői is megjelennek a szemünk előtt, akárcsak a személyszállító lovas kocsi, így sokkal könnyebb belefeledkezni a történetbe, mintha egy lélektelen stúdióban készültek volna a felvételek.

Zsurzs Éva egyáltalán nem csak a külsőségekre figyelt oda, hanem arra is, hogy jól szórakozzon a néző, miközben egy igazából nem túlságosan szívderítő történetet néz, akcióból sincs hiány, jókat kuncoghatunk a humorosabb jeleneteken, de igazából ez egy több résztvevős sorsdráma, amelyből megismerkedhetünk a korabeli Magyarország viszonyaival, hétköznapi bújaival, bajaival és örömeivel. Ez egy macsó sztori (hol volt még akkor a girlpower?), de azért az asszonyok már akkor is tudták, hogyan mozgassák a háttérben a szálakat úgy, hogy minden úgy alakuljon, ahogyan ők szeretnék, miközben a férfi a ház urának hiszi magát, és így mindenki jól érzi magát a kapcsolatban (amit akkor szigorúan csak a házasságot jelentette természetesen), ami nem jelenti azt, hogy ne veszekedtek volna rengeteget a felek. Sokrétű, színes történet, telis-tele jól megírt karakterekkel, amelynek vannak ugyan kisebb dramaturgiai hibái, de összességében még ma is maradandó élményt tud nyújtani a nézőjének ez a mára már klasszikussá nemesedett sorozat.

8/10

A fekete város teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr3614071077

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dakrgin 2018.06.26. 18:07:02

Megválaszoltad a saját kérdésed a cikkben. Se szinész, se rendező nincs már erre.

Terézágyú 2018.06.27. 11:35:29

"Mai szemmel nézve igencsak lassúdadan folydogálnak az események, amelyek csak a végén gyorsulnak fel"

Hát, ha egy mai (akció)filmhez hasonlítjuk, akkor igaz - de ha egy mai ötszázrészes szappanoperához hasonlítod (ahol egy beszélgetés x részen keresztül zajlik), akkor ez egy rohanó tempójú sorozat...

Periodista. 2018.06.28. 22:25:16

Sicario 2 kritika? Lesz?

drover(fanyul társa) 2018.06.29. 10:55:51

Felhívnám a figyelmet egy méltatlanul mellőzött magyar filmre, a Szegény gazdagok című SZÍNES (!) kalandfilmre, ami a maga idejében - és némileg több pénzből - világszínvonalú lehetett volna, de így is nagyon izgalmasra sikerült. A földbirtokos báró és a rablólovag Fatia Negra kettős életének szerepében Benkő Gyula szenzációs volt, de a szereplő gárda sem volt kutya.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2018.06.29. 20:38:44

drover(fanyul társa):

Egy másik blogban már dolgoznak az ajánlott téma alapos kivesézésén, őszre várható a végeredmény. :)

FilmBaráth 2018.07.03. 07:06:47

@drover(fanyul társa): Nagy gyerekkori kedvencem ez a film is, előbb-utóbb lesz róla kritika:-)

wmitty · http://utanamsracok.blogspot.com 2018.07.03. 08:37:09

Remek ismertető - bár én még ennél is többre tartom ezt a filmet (10/10 simán).
Külön örülök Pécsi Sándor méltatásának. Sosem elég belőle.

Nekem a kedvenc részeim inkább a sorozat közepére esnek: a postakocsis kalandok és az erdei szultanátus meglepő esete zseniálisak :)

Tinuv 2019.02.03. 09:26:58

Mikszáth és Jókai regényeiből igazán legalább ilyen hosszú sorozatokat érdemes készíteni. Várkonyi Jókai-filmjei látványosak ugyan, de a sűrítés miatt épp a lényeges lelki dolgokat megvilágító jelenetek, párbeszédek maradtak ki.