Braven (2018)
2018. május 31. írta: danialves

Braven (2018)

A világ legmacsóbb filmje

Amikor Jason Momoa gyakorlatilag egyszerre robbant be Khal Drogóként és az új Conanként, úgy tűnt, innentől kezdve amolyan új Schwarzeneggerként zsákolhatja az összes hipermaszkulin szerepet. A nők imádták, azt még talán a férfiak közül is sokan elismerték, hogy több van benne egy kidolgozott felsőtestnél. Azonban azóta eltelt több év, és Momoa a hamarosan érkező Aquaman címszerepén kívül keveset tud felmutatni - de szerencsére a Braven alkotói résen voltak, így most színészünk tucatnyi filmre elegendő férfiasságot árasztva magából pótolhatja az elmaradt éveket.bravenfeat.jpg

Joe Braven a Tökéletes Férfi (így, nagybetűvel), aki favágóként dolgozik valahol az észak-amerikai vadonban, mindenkivel jófej, mintaférj és mintaapa, de természetesen, ha kell, egy kocsmai verekedésben is megállja a helyét. Balszerencséjére azonban egyik alkalmazottja éppen az ő kunyhójába rejti el egy balul elsült drogügylet szajréját, ő pedig éppen másnap látogat ki oda édesapjával (Stephen Lang) - pontosan akkor, amikor az érintett drogbáró (Garrett Dillahunt) megérkezik begyűjteni a zsákmányt. És ahogyan az egy macsó történettől várható, a helyzet békés megoldására semmi lehetőség.

A kibontakozó küzdelemben pedig semmi különleges nincs. A Bravenben mintha egy 14 éves srác vágyálmát látnánk megvalósulni, ami történetmesélésre távolról sem emlékeztet, de minden és mindenki tesztoszterontól bűzlően férfias, szikár és menő benne. Vagy legalábbis az szeretne lenni. Drogdílerünk egy kommandós taktikai profizmusával irányítja embereit, akiket Braven hasonló harcedzettséggel szed le egyenként, noha még csak utalás szintjén sem kapunk magyarázatot arra, hogy miért érti ennyire a dolgát. Itt magától értetődő, hogy egy férfi főszereplő kemény és legyőzhetetlen, és ezzel még csak üzenete sincs az alkotásnak. Joe Braven narratív értelemben is csak teszi a dolgát, leüti az aktuális rosszfiút, akit a forgatókönyv elé dob.braven1.jpg

A történet drámát még csak nyomokban sem tartalmaz, az idősebb Braven kezdődő Alzheimerével próbálja ezt kiváltani, de ez is csak arra jó, hogy felettébb kényszeredett módon megindokolja, miért köt ki Joe az erdei lakban. Ez a fajta sallangmentesség akár erény is lehetne, de a Braven ezt már annyira túlzásba viszi, hogy igazán nincs is mi miatt együtt éreznünk a főhőssel, aki papírmasé-sablonként klisémondatokban diskurál a többi szereplővel, Jason Momoából pedig élete egyik legsótlanabb alakítását hozza ki. (Igaz, eddigi alakításai alapján eleve nem túl bő színészi repertoárja.)

De a legtöbben eleve nem is komoly mélységeket, merengő drámázást várnak ettől a történettől, hanem egy hamisítatlan B-kategóriás akciómozit. Azonban a produkció ebben a tekintetben is csalódást okoz: műfaját tekintve a Braven átlagosnak, de inkább átlagon alulinak mondható, jelenetei jórészt ötlettelenek, és érezhetően elképzelés sem volt arra, hogy hogyan különbözhetnének vagy múlhatnák felül a műfaj többi darabját. A bonyolultabb kaszkadőrmutatványokat a film rendre elkapkodja, és ami látszik belőlük, az arról tanúskodik, hogy vagy a pénz, vagy a profizmus hiányzott a megfelelő kidolgozásukhoz. Jobb híján a főhős barkácsmegoldásaival próbál kitűnni a Braven, de ezeket annyira erőltetetten sikerült a narratívába illeszteni, hogy rendre nevetségesen haszontalanul sülnek el. (Leszámítva a finálét, ami nagyjából a legröhejesebb leszámolás A zátony óta.) Ugyanakkor Lin Oeding rendező munkájára más tekintetben nem lehet panasz, a film feszes, lendületes, kategóriájához képest pedig elegáns és ízléses. Leginkább ennek köszönhető, hogy a Braven jórészt elviselhető, és nem érződik kínosnak már az első pillanattól kezdve, sőt, helyenként egészen izgalmassá fokozódik.braven.jpg

Azonban ez az összes jóindulat, amit a Braven irányába tanúsítani tudok, ugyanis akármely "riválisához" is mérem az alkotást, mindig alulmarad. A The Foreignerben drámai és politikai alapok voltak erősebbek (az akciójelenetekről és a főhős házi fegyvereiről már nem is beszélve), a Wheelman az egyhelyszínes koncepció és a fordulatok miatt maradhatott egy fokkal emlékezetesebb. A Braven viszont a jelentéktelen, semmilyen mozgóképes középszer tankönyvi példája. Annyira lecsupaszítottan B-filmes, hogy egyetlen vonását sem lehetne kiemelni, mint amiért érdemes megnézni - már ha a macsóság abnormálisan magas dózisát nem számítom.

5/10

A Braven teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr514012938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.