Sziasztok, Horace vagyok, új a csapatban, jó ÉS rossz filmek megrögzött rajongója, remélem örömmel fogadtok majd.
Nagy sikert aratott a Deadpool első része, miután mozikba került 2016-ban; ez részben betudható az újszerűségének, a humorának és persze a ténynek, hogy a készítők és a stúdió nem féltek egy ’R-rated’ (idehaza kb. a 16+-os korhatárbesorolásnak felel meg) szuperhősfilmet piacra dobni, amely nem volt mentes vértől, káromkodásoktól, felnőtteket célzó poénoktól. Ez a siker egyértelműen mérhető; a Deadpoolt „mindössze” szűk 60 millió dollárból hozták össze, és világszerte ennek több mint a tízszeresét, közel 800 milliót hozott a Fox konyhájára. A pozitív visszhang pedig azt jelentette, hogy egy új irányra lesz igény a tucat szuperhősfilmek mellett, így borítékolható volt, hogy előbb a Hugh Jackman-féle Rozsomák karakter darkos tónusú befejező filmjét is ebbe az irányba viszi el a stúdió, utána pedig a Deadpoolra is mindenképpen vár egy folytatás.
Egyáltalán nem féltem attól, hogy csalódás lesz számomra a Deadpool 2. Az első részt nagyon szerettem, azóta többször is megnéztem szinkronnal vagy éppen eredeti nyelven, és számomra mindig betalált a humora; amikor pedig az első előzetesek elkezdtek érkezni a második filmből, végképp megerősödött bennem az érzés, hogy legrosszabb esetben kapunk egy ugyanolyan humorú és ugyanannyira szórakoztató alkotást, mint az első. Azt kell azonban mondanom, hogy a nagydumás szuper(száj)hős új kalandja talán még túl is szárnyalja az előző filmet. Nem tudom, minek tudható ez be; nem kizárt, hogy bátrabbak voltak az írók (akik között nem mellesleg maga Ryan Reynolds is ott van), esetleg jobban tudták, hogy mely részek tetszettek anno a legjobban a közönségnek, és érezték, hogy mit mikor kell és lehet bedobni a filmbe, de az biztos, hogy a recept bevált, mert fülig érő mosollyal jöttem ki a moziteremből.
A történet ezúttal sincs túlbonyolítva. Wade Wilson (Ryan Reynolds) kettős életet él, nappalait a barátnőjének, az éjszakákat a bűnüldözésnek szenteli (vagy inkább az éjszakákat a barátnőjének és fordítva?), a színen pedig feltűnik előbb egy terroristacsoport, később egy túlsúlyos szuperhős-wannabe srác, az X-Men már ismert tagjai és Kábel (Josh Brolin) személyében egy időutazó szuperkatona a jövőből, aki kezdetben számunkra ismeretlen okból és céllal érkezik meg. Főhősünknek ezek után egy saját csapatot (Suicide Squad-ot?) kell verbuválnia, hogy együtt vehessék fel a harcot az ellenséggel.
Van ebben a moziban minden, ami az elsőben is volt: kiszólások más filmekre, zenékre, szuperhősfilm-franchise-okra, színészekre és az egész filmiparra. Néhány erős cameo is befigyel, valamint annyi easter egg, hogy lefogadom, amikor harmadjára fogom újranézni, akkor is fel fogok fedezni valami új utalást a háttérben. Nem akarok lelőni egy poént sem, mivel egyrészt néhányat már az előzetesekben elsütöttek, másrészt mert ezeket a film saját flow-jában érdemes értékelni és befogadni. Azt pedig előre is sejteni lehetett, hogy brutális és véres lesz a film, de itt tényleg indokolt az R-rated, én még a 18-as karikán sem lepődtem volna meg.
Technikailag a film hozza a kötelezőt: látványban mintha kicsit színesebb, élettel telibb lenne, mint a kissé szürkés első rész; az akció- és üldözéses jelenetek vágása nem zavaró, követhetőek, és ismét hatalmas taps jár a magyar stábnak, mert a 2016-os film meglepően pazar szinkronmunkája után itt is az összes poén átjött és a szinkronhangok is kiválóak.
Amit még mindenképp meg kell említeni, azok a stáblista utáni jelenetek. Aki már régóta követi a hasonló filmeket, az rutinból bennmarad a teremben az utolsó képkockák után, itt azonban azt mondanám, hogy egyenesen kötelező kivárni. Nem univerzumépítés vagy folytatás beharangozása a célja, hanem furcsamód egyszerre a filmnek a szerves (és amúgy az egyik legviccesebb) része, másfelől Deadpool karakterének egyféle „jutalomjátéka” a mű végén, amely fantasztikusan sikerült és merem garantálni, hogy mindenki imádni fogja.
Összességében a Deadpool 2-ről annyit lehet elmondani, hogy majdnem olyan jól sikerült, mint az X-Men Kezdetek: Farkas. Nem, csak viccelek; remekül szórakoztam végig, a két óra játékidő csak úgy elröppen a nézése közben. Akinek tetszett az első rész, annak ez a film is kötelező, mert garantálom, hogy ebben sem fog csalódni; valamint, ha valaki egy üdítő újdonságot (bár furcsa ezt a szót leírni folytatásnál) vár a sok, rendre egymást és magukat másoló franchise szuperhősfilmek között, neki is melegen tudom ajánlani. Persze csakis az első rész pótlása után, ha azt még nem látta volna.
8/10
A Deadpool 2 teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (mafab) oldalán
