Bill és Ted zseniális kalandja / Bill & Ted's Excellent Adventure (1989)
2018. május 13. írta: FilmBaráth

Bill és Ted zseniális kalandja / Bill & Ted's Excellent Adventure (1989)

Egy felejthetetlen kultfim, amelyen még ma is szénné tudjuk nevetni magunkat

bill_es_ted.jpg

Mindent bele haver! Csak ennyit tudtam mondani, amikor olvastam, hogy sok-sok év után folytatás készül tinikorom egyik nagy kedvencéhez, vagyis pontosabban ez már harmadik rész lesz, hiszen a második felvonást már 1991-ben leforgatták. Az sem volt egy utolsó buli (amit a Halál művelt benne, na, már csak azért is érdemes lenne újranézni), de az igazi mégiscsak az első rész volt, amelyben Bill S. Preston Őméltósága és Ted "Theodore" Logan olyan emlékezetes történelemleckét adott nekünk, hogy még ennyi idő után is megdobbant a szívem a folytatás hírére. Született jókislányként a kötelező lázadásom annak idején kimerült abban, hogy ilyen dekadens alkotásokat néztem, és bár idővel természetesen kinőttem ezeket a tinifilmeket, de egyáltalán nem felejtettem el őket, a mai napig imádok nosztalgiázni rajtuk, ezért természetesen muszáj volt újranézni azt a bődületes őrületet. Most vagy én nem nőttem még fel (nem is akarok), vagy ez tényleg egy nagyon jól sikerült darab a műfajban, de még mindig ugyanolyan jól szórakoztam rajta, mint egykoron. Habár az én időmben még Bill és Ted oltári kalandja néven futott ez az eszement vígjáték, szerencsére a szöveg ismerős volt, és történelemmániásként kivételesen az sem zavart, hogy mit műveltek a forgatókönyvírók a história nagy alakjaival, mert hatalmas, amit Dzsingisz kán, Jeanne D'Arc, Beethoven, Billy, a kölyök, Sigmund Freud és Abraham Lincoln művel egy plázában. És akkor Napóleonról még egyetlen szót sem szóltam, aki egy Waterloo nevű csúszdaparkban fedezi fel magának a XX. századot. Dübörög a rock and roll, folyamatosan megsorjáznak bennünket olyan egysorokkal, mint Iron Maiden - vasszűz, vagy heavy metal - nehéz fém, Szókratészt szókráternek hívják, és még hosszan idézhetném a roppant fárasztó, ámde nagyon vicces beszólásokat, amelyek miatt felejthetetlen ez a film. Aki még nem látta, nagyon sürgősen pótolja, aki pedig igen, az mire vár, tapsra, hogy újra egy jót nevessen a két fiatalember eszement kalandjain?

Bill (Alex Winter) és Ted (Keanu Reeves) inkább a zenéléssel foglalkoznak, mint a tanulással, aminek meg is van az eredménye, nagyon csúnyán bukásra állnak történelemből. Ted apja közli a fiával, hogy ez így nem mehet tovább, Alaszkába küldi katonai iskolába, ha nem megy át a vizsgán, ezért a fiúknak viharsebesen ki kell találniuk valamit. Aztán egyszer csak megjelenik előttük egy telefonkabin, kilép belőle egy napszemüveges pasi, és tájékoztatja őket, hogy segíteni jött, ez pedig egy időgép, és lehet indulni begyűjteni a történelem nagy alakjait. És a kalandok elkezdődnek...

Bill és Ted nem éppen észkombájn, viszont jó a dumájuk, zeneőrültek és ők lepődnek meg a legjobban, amikor megtudják, hogy a távoli jövőben egy egész társadalom épül az ő életművükre. A fiúk igazi antihősök, csetlő-botló tinik, akik azonban nagyon is megállják a helyüket, amikor szükség van rá. Pl. amikor Szókratésszal kell leállniuk filozofálni, és Tednek sikerül kipréselnie magából "Az ember csak homok a szélben, haver" mondatot, olyan átéléssel, hogy még ma is le tudja nyűgözni az ember lányát. Az a csajozós szöveg sem semmi, hogy "történelemformáló csajok vagytok", de az én igazi kedvencem "a világ tele van törivel" nevezetű örökbecsű opusz. Felróhatnám a forgatókönyvíróknak, hogy a híres történelmi alakok nagyon egysíkúra sikeredtek, nem tanúsítottak semmilyen ellenállást, hogy el lettek rabolva (molnárkával becsalogatni az időgépbe Dzsingisz kánt, ez mekkora poén!), de hát ez nem egy történelmi dráma, hanem egy tinivígjáték, pont ezekért az eszement ötletekért szeretjük. Az alkotók bátran a feje tetejére álították a kliséket, így fordulhatott elő, hogy Billy és a kölyök együtt csajozott egy plázában Szókratésszel, Jeanne D'Arc pedig megkedvelte az aerobic-ot.

Két nagy erőssége van ennek a filmnek: a forgatókönyv és a főszereplők. Chris Matheson és Ed Solomon nemcsak nagyon jó szöveget írtak, hanem cameoztak is egyet, ők szolgálták fel a fagyit Napóleonnak az egyik jelenetben. Alex Winter és Keanu Reeves tökéletes választás volt, remekül működött a kettősük, nekik tényleg elhittük, hogy olyan tinik, akik taszítják a törit, de magától értedődő, hogy ebben a helyzetben egy semmiből feltűnő időgép megoldás lehet a hatalmas problémáikra. Vicces egy ilyen filmben látni a későbbi Neo-t, de Keanu-nak még ez is jól állt, ráadásul már akkor is jóval fiatalabbnak nézett ki a koránál, hiszen 25 évesen játszotta el teljesen illúziót keltően a tizenéves Ted-et. Alex Winter soha nem lett akkora sztár, mint ő, ahogyan a többi színész sem került soha az A-lista közelébe, de ettől még mindannyian hozzátették a magukét a film sikeréhez. A Rufust játszó George Carlin felejthetetlen, akárcsak a Billy, a kölyköt alakító Dan Shor.

bill_es_ted2.jpg

Musicalfüggőként eléggé távol áll tőlem a rockzene, ennek a filmenek a feelingjéhez viszont annyira hozzátartozik ez a fajta zene, hogy egyetlen percig sem zavart a számomra alapvetően nem annyira szimpatikus műfaj. Az pedig külön élmény, amikor Beethoven felfedezi magának a szintetizátort és olyan koncertet rögtönöz a bevásárlóközpont kellős közepén, hogy öröm volt nézni és hallgatni. A léggitározás (azt hiszem így hívják, amikor a levegőben játszanak a húrokon a fiúk) szintén Bill és Ted védjegye, nem véletlen, hogy a jövőben játszódó jelenetben is főszerepet kap ez a mozdulatsor. A napszemüvegek is nagyon menők, a szövegeken sem fogott az idő, még mindig szénné tudtam nevetni magam a zseniális egysorosokon.

Biztos vagyok benne, hogy a mai tiniknek halvány lila gőzük sincs róla, mi a jó ebben a filmben, de az én kora negyvenes generációm szemében ez egy kultikus alkotás, amelyen nem csak tinikorunkban szórakoztunk istenien, hanem ma is, hiába vagyunk már távol a kamaszkortól, soha nem fogunk felnőni, ez van. Bár nem hiszem, hogy a valamikor a közeljövőben elkészülő harmadik rész ugyanolyan emlékezetes darab lesz, mint ez, én biztosan el fogok zarándokolni rá, mert nagyon kíváncsi vagyok, mi történt a san dimasi fiúkkal az elmúlt évtizedekben. Addig is szeressétek egymást gyerekek és persze mindent bele haverok!

8/10

A Bill és Ted zseniális kalandja teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr3013908414

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.