Hang nélkül / A Quiet Place (2018)
2018. április 30. írta: Márk alias Power

Hang nélkül / A Quiet Place (2018)

a-quiet-place-10.jpgEleinte voltak aggodalmaim a Hang nélkül kapcsán. Az alapfelvetés nagyon ígéretes, szerintem ez tipikusan az a történet, aminek a hallatán az ember csettint egyet, és azt gondolja magában, hogy "igen, ez érdekes lehet, meg kéne nézni". A negatív előérzeteim előidézője a rossz kivitelezéstől való félelmem volt, hiszen sok olyan filmet láttunk már, ahol a koncepció fantáziadús volt, de nem sikerült kihozniuk belőle az alkotóknak a benne rejlő lehetőségeket. Nagy örömömre a Hang nélkül készítői sikeresen megbirkóztak a feladattal, és összerántottak egy minőségi thriller-dráma keveréket, amiben éreztem némi Cloverfield-es, The Road-os vonatkozást, de ezt egyáltalán nem pejoratív értelemben mondom.

Egy félig-meddig poszt-apokaliptikus világban járunk, ahol méretes szörnyek igyekeznek szétrombolni mindent, ami kisebb zajt ad ki (beleértve az embereket is). Ilyen életkörülmények között próbál meg boldogulni a középpontban lévő, teljesen átlagos család is, akik különböző fortélyokkal, cselekkel próbálnak minél csendesebben élni. Többet nem árulok el, mert egyrészt a film rendkívül minimalista eszköztárral dolgozik, másrészt semmilyen meglepetést nem szeretnék lelőni nektek.

millicent-simmonds.pngA Hang nélkül egyik hatalmas erőssége, hogy nem lóg ki látványosan egyik pillanatában sem, hanem az általa lefektetett "játékszabályokat", végig be tudja tartani, szembetűnő logikai baki nélkül. Nyilván idővel majd előbukkannak olyan emberek is, akik megmondják, hogy az XY jelenetben mi volt a hiba, de nekem az volt az érzésem, hogy egy percig sem vált hiteltelenné az alapszituáció. Külön érdemes figyelni a karakterek által használt apró trükköket, finom módszereket a zajok csökkentésére. Tele van érdekes megoldásokkal a film, és e tekintetben nem is volt hiányérzetem, pedig egy másfél órás film esetében fennáll a veszélye annak, hogy nincs elég idő arra, hogy részletesen, érthetően, és ami a legfontosabb, ÁTÉLHETŐEN bemutassanak egy számunkra ismeretlen világot.

a-quiet-place-main.jpgA film legnagyobb ütőkártyája viszont ezen felül a feszültségteremtés. Nem is tudnék konkrét csúcspontokat vagy nagyon emlékezetes jeleneteket kiemelni, mivel az egész film egy nagy adag feszültségbomba. Beleront kicsit az összképbe néhány nagyon ócska (és talán felesleges) jumpscare, de ettől eltekintve gyakorlatilag végig magába szippantott ez a körömrágóan izgalmas atmoszféra. Ebben nagyon nagy szerepe volt az elképesztően jó hangtechnikának. A hosszan kitartott csendek, az apró zörejek, a suttogások, és maga a filmzene olyan jó egyveleget alkotnak, hogy egyáltalán nem sajnálnék jövőre egy legjobb hangkeverésért járó Oscar-t ettől a filmtől.

A casting is elég erősen sikerült, a gyerekszínészek szuperek, egyáltalán nem idegesítőek, John Krasinski pedig nem csak direktorként, hanem színészként is nagyon odatette magát, de a pontot az i-re a fantasztikusan alakító Emily Blunt teszi fel. Ráadásul ezt úgy érte el, hogy a karaktere az égvilágon semmi különlegességet nem hordoz magában. Egy egyszerű, hétköznapi családanyát látunk, és Blunt ebből tudott egy nagyszerű színészi produkciót kihozni.

a-quiet-place-11.jpgEzen felül pedig technikailag sem vall szégyent a film. Lehet a készítőket azzal vádolni, hogy a szörnyeknél innen-onnan lopkodták az ötleteket, de meg kell hagyni, hogy a CGI-animált lények királyul néznek ki. Sokszor ugyan nem látni őket, de mégis érezni lehet a film egésze során a fenyegető közelségüket. Ami még ad némi különlegességet a filmnek, hogy nem csak ezt a thrilleres vonalat járja körbe, hanem drámaként is abszolút helytálló tud lenni. Helyenként elég melankolikus hangulatot áraszt magából a film, miközben a szörnyektől függetlenül olyan tartalmi húrokat pendít meg, amiben hangsúlyos szerep jut a család összetartó erejének, a szülői nehézségeknek, a gyermeknevelés fontosságának.

a-quiet-place-emily-blunt.jpgA gyenge ijesztegetések mellett viszont volt még egy nagyon zavaró dolog számomra, ami miatt nem voltam maradéktalanul elégedett a látottakkal: a lezárás. Nem fogom elspoilerezni, de annyit elárulok, hogy az a stílus, amit a fináléban, és a záró képsorokban képviselt a Hang nélkül, nem igazán illett a film addig megismert hangulatához. Valahogy persze mindenképpen le kellett zárni a történetet, de ennél elegánsabb, ha úgy tetszik, művésziesebb finálét is el tudtam volna képzelni.

Ezzel együtt is azt kell mondanom, hogy a Hang nélkül az év egyik kellemes meglepetése. Aki vágyik valami különleges filmélményre, annak bátran tudom ajánlani, de alaposan gondoljátok át, hogy milyen időpontban és milyen moziban nézitek meg, mert a filmben elég nagy szerep jut a csendnek, a minimális zajoknak, amik mellett a röhögő, zörgő, nachos-t rágcsáló, beszélgető, üdítőt szürcsölő közönség elég illúzióromboló tud lenni.

8/10

A Hang nélkül teljes adatlapja a Mafab (Magyar Film Adatbázis) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr513878520

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szociál 2018.05.01. 11:44:13

Danny McBride hogy szét tudná trollkodni, veszkó csizmában betrappolna a családhoz, és egy mariachi zenekarral neki állnának banzájkodni :)))
30 mp-en belül mindenki hulla :))

szociál 2018.05.01. 11:46:23

Sztem ennél a filmnél kitehetnének egy "ropogtatni valót nem lehet bevinni az előadásra" táblát.
Vagy a jegyen feltüntetni, hogy no táp.

Father Merrin 2018.05.05. 18:39:23

SPOILER!
Lassan félévhez közeledünk, így időszerű volt, hogy befusson az év első komolyabb csalódása. Pedig az alapötlet jó és viszonylag jól is működik, viszont valahol a film felénél-kétharmadánál olyan szinten törik meg az egész, hogy nem tudok nem arra gondolni, hogy Krasinski alapötlete nagyjából addig tartott és onnantól az írótársak hozzátoldottak egy teljesn másikat. Addig a pontig (egész pontosan a szülés megindulásáig) a film egész jól halad és a történet kiváló metaforaként szolgál a gyermeket-szülő viszonyra. A magzatvíz elfolyásával viszont mintha a filmkészítőkben is átszakadt volna valami, mert ezt követően egymás után jönnek a nagyobbnál nagyobb hülyeségek, írják át a történet által lefektetett szabályokat egészen addig a pontig, míg a film teljesen kifordul magából és a végén már köszönő viszonyban sem lesz önmagával, illetve az alapszituációval. Ha egészen őszinte akarok lenni, akkor már a kezdetektől fogva voltak jelei annak, hogy a koncepció nem egészen átgondolt, hogy a viszonylag minimalista megközelítés mögött bizony ott a Paramount keze - gondolok itt az olcsó jump scare-ekre, Marco Beltrami teljesen felesleges zenéjére (egyáltalán miért kell zene egy olyan filmbe, amiben MINDEN HANGNAK szerepe van? ja, persze...a közönséget irányítani kell - akkor mennyiben minimalista és szerzői film a Hang nélkül?), vagy akár a történet 1-2 korai hajmeresztő fordulatára (avagy egy 4 éves gyerek hogy képes beletenni az elemet egy játékba, ráadásul pont jól és miért akar egy felnőtt pár új gyereket egy olyan világba, ahol hangra támadó szörnyek mászkálnak, a csecsemő pedig az élete első 2 évében bármikor felsír - gondolom a gumi már elfogyott a film elején). Krasinskinek láthatóan csak egy jó alapkoncepciója volt, amit kb. 3/4 órányi anyagra tudott "kibontani", helyesebben szólva kinyújtani. Nem tudta, hogy mihez kezdjen a karakterekkel, hogy mit akar elmesélni azon túl, hogy a szülők bizony majd belehalnak abba, hogy megóvják a gyerekeiket az élet veszélyeitől. Kárpótolt ugyanakkor a remek rendezés és színészi játék - ezekre egyébként nem lehet panasz, mindkettő végig kiváló a filmben. De mint mondtam, a szüléssel már csőstül jön a baj, egyre több és nagyobb baromság ömlik a vászonról egészen a végéig - ott már fogtam a fejem. A megoldás annyira banális és ostoba, hogy az már fáj (avagy nyilván senkinek nem jutott eszébe, hogy a hangra érzékeny lények ellen magas frekvenciájú eszközöket használjanak), ráadásul sutba vágja a film korábbi koncepcióját, felvetéseit.
Sajnos a Hang nélkül egy masszív csalódás, remek színészekkel és rendezéssel. Krasinskiből ugyanakkor még jó filmes lehet, csak érdemes lenne összeszednie magát.
10/6

cotturag 2018.07.08. 23:11:53

!SPOILER!
..
Jómagam is csalódásként éltem meg a filmet, közben ért a csalódás, nem azért mert elvárásokkal indultam voltam neki. A kezdőjelenet remek drámai alapozásnak mutatott, de gyakorlatilag nem építkezett rá a film, helyette megtette azt egy olyan dologgal ami életszerűtlen, logikátlan, s egyeltalán mem tett azért hogy kicsit is közel hozza a nézőhöz az okokat, a nő terhessége. Egyszerűen nem illeszkedett a narratívába. Elhozta viszont az egyik legdrámaibb részét a filmnek, a szülést, ahol tulajdonképpen páros lábbal tiporták meg az alapkoncepciót. Az hogy a nő szegbe lépett semmit nem jelentett a történet szempontjából, cserébe viszont pont véletlenül bekóricáltak a házba azok a lények, holott semmilyen jelentős zaj keletkezett előtte. Remek ötletet , hangulatot, színészi játékot ölt meg számomra ez a hozzáállás.

bati67 2018.07.30. 23:18:55

Én meg azt nem értettem, hogy miért nem mentek el lakni a vízesés mögé???

Vagy legalább miért nem ott szült a főszereplő felesége?