Egy sármos férfi / Charmøren (2018)
2018. április 19. írta: danialves

Egy sármos férfi / Charmøren (2018)

A filmet a Titanic Filmfesztiválon volt lehetőségem megtekinteni.

Az Egy sármos férfi azon fesztiválfilmek táborát gyarapítja, amelyektől nem kell megijedni, és nem csak azért, mert a migránsok nem erőszakolnak meg benne senkit. Kiszámítható, felfogható stílusú, rendezője nem kísérletezget, hanem egyszerű eszközökkel, céltudatosan dolgozik. Művészisége is csak abba rejlik, hogy nem adja meg magát műfajoknak, sablonoknak, illetve fókuszába egy társadalmi kérdést emel: milyen érzés (illegális) bevándorlónak lenni ma Dániában?thecharmer.jpg

A filmet nevezhetném Az állampolgár dán változatának is, ami felettébb kézenfekvőnek tűnik, tekintve, hogy mindkét mű keret egy-egy bevándorló nehézségei adják. Azonban ez a párhuzam a látszat ellenére kevésbé tematikailag van jelen (hiszen az Egy sármos férfi a bevándorlóléthez teljesen máshogy közelít), hanem a film stílusában: ez a mű is ugyanúgy látszólag különösebb narratív kohézió nélkül sodródik, drámájának apró lépései azonban tökéletesen meg vannak tervezve. Igazából egy ilyen történetet nehéz is lenne máshogy elmesélni, mint egy passzív, folyton mások és a környezete által taszigált főhőssel, de Vranikhoz hasonlóan Milad Alami is megtalálja azt az utat, hogy minden jelenet árnyaljon valamennyit szereplője dilemmáján, érzelemvilágán.

Az Egy sármos férfi ugyanis bátor megközelítést alkalmaz azzal, hogy főhőse nem a beilleszkedés nehézségeivel küzd: Esmailnak egyetlen célja van, feleséget találni, hogy letelepedési engedélyt kaphasson. A film egy percig sem próbálja kozmetikázni, relativizálni, hogy ez a férfi bizony pofátlanul ki akarja játszani a rendszert, és még ha ezen kívül nem is tűnik fel negatív színben, alapvetően semmivel sem érdemelte ki, hogy Dániában éljen. (Még egy különbség Az állampolgár vajszívű, magyar identitást felvevő főszereplőjéhez képest.) Nem kell ecsetelni, hogy mennyire tökös hozzáállás ez egy közel-keleti származású rendező részéről a jelenlegi közhangulatban.the_charmer.jpg

Esmail számára a fő dilemmát nem is döntése erkölcsi vonatkozásai, hanem az abból eredő lelki teher jelenti: láthatóan nem érzi magát otthonosan az életformában, mely szerint egyetlen jó öltönyét felvéve minden éjjel nőket próbál elcsábítani egy elegáns bárban, abban a reményben, hogy egyikükkel eléggé össze tud melegedni ahhoz, hogy meglegyen a szükséges élettársi igazolás. Esmail nemcsak önmagával, de otthon maradt családjával is nehezen képes szembenézni, a helyzetet pedig még jobban felkavarja, amikor összefut egy már Dániában született perzsa lánnyal, aki az első olyan barátnője lehetne, akivel őszinte tud lenni.

De ez nem a nagy érzelmek, nagy tragédiák filmje (ne higgyetek azoknak sem, akik thrillerként próbálják lefesteni), halkszavú, csendes mű az Egy sármos férfi, de címszereplője is rezignáltságát, visszafojtott érzelmeit hiba lenne a szóban forgó érzelmek hiányaként értelmezni. Az élmény itt éppen az, hogy megpróbáljunk Esmail páncélja mögé látni, és ez ebben az esetben bőven elég egy kiváló alkotáshoz.

8/10

Az Egy sármos férfi teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr8013842084

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.