Lajkó - Cigány az űrben (2018)
2018. április 08. írta: Werewolfrulez

Lajkó - Cigány az űrben (2018)

Egy majdnem egészen jó fekete komédia a kommunizmus időszakáról

lajko_1_1.jpeg

Szeretem a szokatlan filmeket. A Lajkó - Cigány az űrben című fekete komédiát mégsem azért néztem meg, mert egy űrutazásról álmodozó introvertált cigányember a főszereplője, vagy mert a történet az ötvenes évekbeli kommunizmust gúnyolja ki. A film sztorijáról előzetesen nem is tudtam semmit. Egy félretájékoztatásnak köszönhetően azzal a téves előfeltevéssel ültem be az alkotás megtekintésére, hogy ez a produkcó az általam erősen favorizált Isteni műszakot jegyző Bodzsár Márk második nagyjátékfilmje. Mint utólag kiderült, ez nem az az alkotás, az bizony a Drakulics elvtárs című, szintén a kommunizmus világába kalauzoló vámpíros mulatság lesz. A Lajkó rendezője egy Lengyel Balázs nevű úr, és ez az ő elsőfilmes alkotása.

Minden félreértés és vargabetű ellenére alapvetően jól szórakoztam a produkción. Bűnös mulasztásomból fakadó tévedésemet nem kimagyarázva, de meg kell említenem, hogy a Lajkó címszereplője ugyanaz a Keresztes Tamás, aki az Isteni műszak egyik legviccesebb szereplőjét, a folyton szamurájkarddal ninjakarddal hadonászó Kistamást alakította. Azt hiszem, joggal gondolhattam, hogy a színész tovább folytatja a közös munkát ebben a moziban a rendezővel... na mindegy, a lényeg az, hogy Tamás a céltudatos, de kissé autisztikus Lajkóként is helytáll, bár sokkal kevésbé harsány és hálás a szerepe, mint Bodzsár filmjében volt.

A filmben felbukkanó többi karakter is szórakoztató. Külön kiemelném a Lajkó apját, a zsivány Flóriánt alakító Pálffy Tibort, és a Lajkó befolyásos pártfogóját, Jenő bácsit megformáló Gyabronka Józsefet, akik egyöntetően jó teljesítményt nyújtanak, annak ellenére, hogy Lengyel Balázsnak még lesz némi tanulnivalója a jövőben a színészei instruálásra kapcsán. Általánosságban mind a színészek, mint a szereplőket megíró forgatókönyvírók (maga Lengyel Balázs, Lovas Balázzsal kiegészülve) kitettek magukért, különleges, kissé "wesandersoni" alakok népesítik be a filmet. Külön pikáns az, hogy a felbukkanó nevesebb orosz történelmi szereplők, így Berzsnyev és Gagarin elvtársak is kapnak néhány jókora fricskát film során.

Maga a filmbéli humor valódi fekete komédiába illő gonosz humor, amelyre a legnyilvánvalóbb példát a történet eleje szolgáltatja. Lajkó űrutazás iránti megszállottsága már gyermekként komoly gondot okoz, amikor egy félresikerült házi-barkács jellegű raktétakísérlet során kilövi az űrbe a kerti budit, amiben éppen ott tartózkodik a kedves mamája is. A néző először teli pofával vigyorog, aztán amikor bekövetkezik a robbanás, és véres zsigerekkel teli eső hullik alá az égből, akkor már kissé elszégyelli magát... hát ilyen a film humora. Bumfordi, gonosz, csapongó, nem túl elegáns, de hatásos.

lajko_2_1.jpg

Ugyanezek a jelzők magára a történetre is igazak, csak még hozzájuk kell tennem az "eredeti" szócskát is. A Lajkó megtekintése egészen unikális élmény, egyszer Wes Anderson műveihez éreztem hasonlónak, egyszer A tanú szatirikus világát láttam benne felcsillanni, egy vonónyi Macskajaj is befigyel benne, de vannak benne egészen szürreális, groteszk, sehova sem sorolható momentumok is. A film alapvető mondanivalója nincs túlbonyolítva, de következetesen végigvitt az alkotók által. Valahogy úgy lehetne tömören összefoglalni a produkció fő eszmeiségét, hogy a történelem nagy tettei mögött egészen furcsa figurák és lehetetlen helyzetek állnak, és semmi sem úgy történt, ahogy utólag azt a történelemkönyvek megírták.

Az alkotás fényképezése, vágása és a látványvilága úgy általában semmi kivetnivalót nem hagy maga után, a produkció pompásan fest, tökéletesek a bevágott archív, illetve archívnak tűnő felvételek, és még az űrbeli jelenetek is teljesen vállalhatóak. A Testről és lélekről és a Mindenki zeneszerzője, Balázs Ádám ehhez a mozihoz is a különleges koncepcióhoz illő, és jól funkcionáló muzsikát szerzett.

Minden dicséretem ellenére azonban nem vagyok teljesen elégedett a filmmel. A mozi utolsó harmada ugyanis az ígéretes felvezetéshez képest alaposan félresiklik. A humor valahol a Brezsnyev-csókok túltolásakor megbicsaklik, arányt téveszt, és kínossá válik, maga a történet pedig a főhőssel együtt a súlytalanság állapotába kerül. A meseszerű fordulatok, a szatirikus hangvétel, és sci-fi elemek végül nem tudnak szerves egészt alkotni Lajkó különös tragikomédiájával, a sztori pedig egy olyan végső fordulatra fut ki, amit már az első percekben is sejteni lehetett.

Az utolsó, elég gyatrára sikerült harmadtól eltekintve azonban meglepően jó elsőfilm lett a Lajkó - Cigány az űrben. Lengyel Balázs az én szememben erősen kezdett, ami azt eredményezte, hogy most már nemcsak a Drakulics elvtársat várom izgatttan Bodzsár Márktól, hanem Balázs következő rendezését is.

7/10

A film MAFAB adatlapja

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr6413798766

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.