Miért érdemelt volna Oscart a Testről és lélekről?
2018. március 22. írta: AldoWinnfield

Miért érdemelt volna Oscart a Testről és lélekről?

Ellentétek és kettősségek az utóbbi idők legjobb magyar filmjében

miert_nem_annyira_1_1.png

A CIKK SPOILERES, CSAK AKKOR ÉRDEMES ELOLVASNI, HA MÁR LÁTTAD A FILMET, VAGY NEM ZAVAR, HOGY A TÖRTÉNET FŐBB PONTJAI SZEREPELNEK BENNE!

Az utóbbi néhány év egészen kiemelkedő volt a magyar mozgókép szempontjából: sok figyelemre méltó film készült. (És néhány nagy baklövés, de ez mindenhol előfordul.) A vetítőtermekben járt jólesően különc alkotás (Liza, a rókatündér), tarantinói erőszak esztétikával dolgozó dráma (Kút), új formanyelvvel rendelkező holokausztfilm (Saul fia), magyarországi köntösbe bújtatott dühös westernszerűség (Kojot), igazi életrajzi bűnfilm (A Viszkis), sorozatgyilkosos thriller (A martfűi rém), abszolút kis költségvetésből forgatott kamaradarab (Ernelláék Farkaséknál), a képregényes kultúrát is felhasználó, pofás akció-dramedy (Tiszta szívvel), nagyszabású kosztümös kalandmozi (Kincsem), a második világháború bűneit fókuszba állító dráma (1945), a tévében pedig olyan alkotások hódítottak, mint a Félvilág vagy az Örök tél.
Változatos felhozatal, de mind minőségi mű. És ez jó. Mint ahogy az is remek, hogy három év alatt két magyar film is Oscar-díjat nyert: én csak azt sajnálom, hogy a harmadik nem jött össze, mert Enyedi Ildikó munkája, a Testről és lélekről a legjobb szerintem az összes közül. Pedig leegyszerűsítve a dolgokat ez csak egy csendes szerelmes film, amely elképesztő érzékenységgel nyúl a témájához és rendkívül empatikusan közelíti meg a szereplőit. Egy csendes mozi, amely annak ellenére, hogy nem kereste hangos szóval a közönség és a szakma kegyeit mégis hatalmas sikereket ért el: ez a történet pedig tökéletesen illik is hozzá, hiszen a rendező is hasonló ellentétekre és összefonódásokra építi fel a filmjét, ezek jelentik az alapot Mária és Endre útjának bemutatásához. Ezekről a kettősségekről lesz szó most, hiszen meggyőződésem szerint ezek átgondoltsága (is) tette a Testről és lélekrőlt Oscar-jelöltté és Arany Medve-díjassá.


A film alapvetően pontosan olyan, mint egy középszerű amerikai romantikus komédia tökéletes ellentéte. Ott általában csodásan kinéző emberek szeretnek egymásba, akik egészségesek és jól keresnek (vagy nem lesz gondjuk az anyagiakkal), szép helyen élnek, az egymásra találást pedig rózsaszín ködbe csomagolva, mű konfliktusokon keresztül mutatják meg. Enyedi Ildikó remeke meg egy művészfilm, és abból pontosan az a fajta, amelyre a köldöknézős jelzőt a legkevésbé sem lehet rásütni. A mágikus realizmus kifejezést már sokkalta inkább. (bár ez a kifejezés talán nem pontos és nem fedi le a művészeit irányzatot)
A Testről és lélekről a természettel nyit. Egy pompás, havas, kvázi mesebeli erdőben két egészséges, csodálatos szarvast látunk. Kicsivel később pedig már meg is pillantjuk a két főszereplőt: Endrét, az idősödő, egyik karjára béna gazdasági igazgatót és Máriát, az autisztikus vonásokkal rendelkező fiatal nőt, aki minőségellenőrként áll munkába a vágóhídon. Ők ketten főnök-beosztott viszonyból már akkor kiléptek, amikor még nem is ismerték egymást: a két szarvas közül az egyik Endre, a másik Mária. Álmukban már találkoztak. És itt van a legfontosabb ellentét talán a filmben, ami két részre bontható: az egyik a helyszínekben, a másik pedig a két szereplő állapotában mutatkozik meg.

testroleslelekrol1.png

Felül az álomvilág: a természet csodája, a szabadon élő állatokkal. Alul a vágóhíd a marhával, ami nemsokára feldolgozásra kerül


Az álomvilágban minden tökéletes. Békés. Tiszta. A természet a maga egyszerű csodájában jelenik meg benne. Találni sem lehetne szebbet a csörgedező patakkal. A két szarvas csak egyszer érintkezik testileg: amikor isznak a patakból, és véletlenül összeér az orruk.
A vágóhíd ezzel szöges ellentétben viszont egy ember által létrehozott, rideg, barátságtalan, lelombozó atmoszférájú hely, ahol a fogyasztásra szánt állatokat ölik meg, dolgozzák fel. Enyedi hangulatteremtéséhez az is hozzátartozik, hogy a marhák leölését a maga valójában megmutassa, nagy kontrasztot mutatva ezzel a természet, a szabadon élő szarvasok fenségességével. (A marha egyébként jelen van, mint érző lény és mint termék is. Kettősség van /itt is/ a képsorokban.) A vágóhídon látszólag minden a baszásról szól: a pszichológus szinte rögtön ebben a témában kérdez, az öreg takarítónő is szexről beszél, sőt,  a két szerelmes egymásra találása is annak köszönhető, hogy ellopják a búgatóport, amit a marhák fedeztetéséhez használnak .
A két szereplő otthona, amibe a rendező sokszor felváltva, párhuzamokat vonva pillant be sem túlságosan bizalomgerjesztő: Endre lakása egy olyan férfi élőhelye, aki láthatóan nem törődik sokat a lakberendezéssel, vagy a világos színekkel. Felfogásáról pedig mindent elmond, hogy a tévé előtt eszik egy tálcáról, és amikor azt az egyik alkalommal leejti, még megpróbálja megenni róla a koszos felvágottat. Mária vele ellentétben tisztaságmániás, pár pici morzsát sem képes elviselni, az ételt mindig szabályos formákba rendezi, a sok fehér-szürke színnek hála meg a lakása már-már steril és élettelen.

testrol2.png

Felül Endre és lakása, alul Mária és a fehér, steril-közeli környezete


Nem csoda hát, ha két olyan magányos ember, aki nem igazán találja a helyét a világban, és aki ilyen környezetben él és dolgozik egy olyan szépséges helyről álmodik, ahol ki tud törni a nem túl vidám hétköznapokból. Az pedig főleg nem meglepő, hogy ott mind a ketten egészségesek, teljesek és van párjuk is, akivel élhetnek. (Az a meglepő, hogy álmukban találkoznak.) Hiszen a kézzelfogható valóságban Endre egy olyan férfi, aki már nem igazán foglalkozik a társas kapcsolatokkal. Ő érti a társadalom működését (tudja, hogyan kell lefizetni a rendőrt), és tud megfelelő módon beszélni a munkatársakkal is. Jó, de nem túl közeli viszonyt ápol a többiekkel, de szórakozni nem jár el, otthon egyedül él, a lánya pedig egyszer jelenik meg és az a találkozás sem árulkodik túl bensőséges kapcsolatról. Endre már kissé felhagyott ezzel az egész élet dologgal, inkább csak létezik. Az ellenkező nem utáni kajtatást, a vadászatot pedig már évek óta abbahagyta, lezárta magában ezt a dolgot. ('Voltak nők... utólag visszagondolva kevesebb jobb lett volna.") Ha valami kimozdítja a komfortzónájából, akkor ingerült lesz, lekezelő, sokszor sznob.


Mária ezzel szemben most nyit(na) a világra, mert Endre elindított benne valamit. A nő, aki eddig nem tudta elviselni az érintést, most próbál kitörni a burokból, amiben eddig élt. Ennek a katalizátora Endre. Mária kibontakozása a történet legfontosabb eleme: a gyerekekkel foglalkozó szakember (akihez felnőtt kora ellenére visszatér) megmutatja neki, miként tanulhatná meg a testi érintkezés alapjait, rámutat arra, hogy a zene milyen fontos lehet a számára. A takarítónő arra tanítja, hogyan mozogjon, hogy palit tudjon fogni. De a két mentor összes tanácsa kevés lenne, ha maga Mária nem akarna változást elérni Endre miatt: ezért vesz telefont, ezért gyakorolja el a párbeszédeket (kevés sikerrel) kis játékkatonákkal, ezért néz pornófilmet, ezért megy emberek közé, ki a parkba. Az autisztikus jegyekkel rendelkező nő próbál úrrá lenni mindazon, ami eddig nem ment neki: az érintés, az intimitás, a beszélgetés. Az ő útja az, ami elsősorban a katarzis-élményt okozza: ugyan a beteljesülés, a szex nem az a csodálatos párnacsata, amellyel egy kevésbé realista film szolgálna, pont ezért működik. Bár Mária képes volt kialakítani szexuális kapcsolatot Endrével, még hosszú utat kell bejárnia: elsőre láthatóan még csak feldolgozás alatt volt nála az élmény, nem élte át teljesen. Az mindenesetre sokat elárul kettejük kapcsolatáról, amikor a férfi béna karját magához húzza az aktus végeztével.

testrol3.png

'Én belehalok, annyira szeretem magát!" - A vallomás pillanatában nem túl fényes a helyzet


Adott tehát két ellentétes világ és két különböző, mégis sokban hasonlító ember. Az álmok tisztaságát a két, a társas kapcsolatokból kissé kizárt egyén a mocsokkal, baszással teli valós világba transzportálja át: szerelmük nem hétköznapi, sok próbát kell kiállnia, de végül kiteljesedik. És amikor ez megtörténik, többé nincs szükség az álmokra. Egy rideg világban sikerült egy meghitt kapcsolatot teremteni, ahogy Enyedi Ildikónak is sikerült mindez a filmmel. A Testről és lélekről egy csodás, érzékeny szerelmes történet, ami olyankor is szép, amikor az öngyilkossági procedúra közepén járó nőt látjuk.


Mert akkor, az elmúlás pillanataiban jön egy telefon.
Mária felveszi, miközben dől a kezéből a vér.
A másik oldalon a szeretett férfi.
Az utolsó momentumban Endre végül kiböki: 'Én belehalok, annyira szeretem magát.”
Szerelmi vallomás ilyen szép még sose volt talán.
És a vér folyik tovább…
De Máriának ismét van célja.


Enyedi Ildikóék több szinten teremtik meg a kettősségeket. A helyszínekről és a főszereplőkről volt már szó, e legutóbbi példával pedig talán a hangulat esszenciáját is sikerült megfognom. Képi szinten is csodásan működik amúgy ez a dolog: Herbai Máté sallangmentes, de gyönyörű felvételei közel hozzák hozzánk a karaktereket és részletekbe menően jelenítik meg az ő útjukat, de valami fura módon akkor is magukkal ragadóak, amikor egy marha feldolgozását láthatjuk vagy éppen Mária öngyilkossági kísérletét. Mindkettő zsigerien naturalista (előbbi konkrétan dokumentálja a folyamatot), ugyanakkor egyben művészi és ízléses is. Nem is igazán tudom szavakba önteni egyelőre a dolgot, de még csak háromszor láttam a filmet, lehet, hogy ez még kevés is hozzá.

testrol4.png

Felül a két szakember, alul balra a régi munkatárs, jobbra az új srác, a 'falu bikája"


A mellékkarakterek szintjén is megfigyelhető a kettősség. A két szakember, aki feltűnik a filmben különbözőbb már nem is lehetne. Az egyik egy sokat látott, gyerekekkel foglalkozó, idős úr, aki barátságosan, tisztelettel beszél Máriával. A másik figura pedig egy fiatal nő, aki előbb szexuális vonatkozásban jelenik meg (Endre is megbámulja), majd egy olyan személyként, aki elsiklik afelett, hogy mire talált rá: két egyénre, akik tényleg ugyanazt álmodják. Talán ha profi módon közelít feléjük, meghallgatja őket, akkor felfedezi az ebben rejlő (szakmai) lehetőségeket...
Van még egy ellentét, illetve párhuzam a filmben, ami a karakterek vonatkozásában jelenik meg és bőven beleillik ebbe a vonulatba. Két olyan emberről van szó, akiket Endre társaságában látunk elsősorban és akik befolyásolják kapcsolatát a világhoz és Máriához. Az egyikük, Jenő egy régi munkatárs, akinek sokszor nagy a pofája, közben meg a felesége ott ugráltatja, ahol éri. (Közönséges, rossz értelemben vett átlagos házasságuk pedig ellentéte mindannak a tiszta szeretetnek, amit a két főszereplő átél.) Abszolút nem érti meg Máriát, vagy a kapcsolatot, ami közte és Endre között van. Kissé szánalmas figura, akiről végül kiderül, hogy ő a bűnös az eseményeket beindító búgató por eltűnésben. A másik alak Sanyi, aki tulajdonképpen jó gyerek: bizonytalanságait poénkodással és a 'falu bikája” szereppel tolja félre. Endre szkeptikus vele kapcsolatban, kissé talán meg is veti a srácot (amikor Máriára hajt rá, akkor meg féltékeny lesz rá), s már majdnem elhiszi, hogy ő a tolvaj, amikor végül kiderül, hogy régi harcostársa, Jenő a tettes. Endre tévedését javítja, Sanyit sörözni hívja, de a régi barátot sem köpi be. Viszont tanult az esetből: az új nem biztos, hogy automatikusan rossz is, érdemes egy esélyt adni a dolgoknak.

testrol5.png

A befejezés egy szép pillanata


A film címében is párhuzam és kettősség van: egy kissé leegyszerűsítve az alkotást Endre az, aki testi fogyatékossága miatt (is) lelki problémákkal rendelkezik. Mária pedig az, akinek lelki bajai miatt (bár tudom, hogy az autisztikus vonásokat ennyivel összefoglalni alapvetően hibás) a testisége, az intim világa szenved csorbát. Enyedi Ildikó művén végigvonulnak ezek az ellentétek és rokon vonások, amik talán elvesznek egy kicsit elsőre a Mária által bejárt út csodás voltában, mégis hozzátartoznak eme mozgókép esszenciájához. Ha elindulunk a külső héjától a filmnek és megvizsgáljuk a beljebb elhelyezkedő elemeket, mindig lehet találni egy újabb ilyet. A legkézenfekvőbb persze az álomvilág és a realizmus közötti ellentét, de ahogy talán kitűnt e cikkből, nem csak ennyiből áll ez a történet. Én a rétegeltsége miatt tartom remekműnek a filmet, még akkor is, ha elsősorban nem is ezt találtam lenyűgözőnek benne, hanem az Enyedi rendezésében rejtőző empátiát és érzékenységet, amivel ebben a borzalmas környezetben a karaktereket terelgette. Valószínűleg ez utóbbi miatt jutott Oscar-jelölésig a film, de a fentebb említett kettősségek, ellentétek és párhuzamok jelentették azt az alapot, amire fel lehetett építeni Mária és Endre szerelmének egyes állomásait.

unnamed.png

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr2413708436

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szociál · szociesatjukol.blog.hu 2018.03.26. 08:29:33

Tegnap néztem meg, eddig vártam vele, mondom adok neki egy kis időt hogy ráhangolódjak, és megérte várni.
Nekem piszkosul tetszett, minden egyes szereplő a maximumot nyújtotta, Borbély és Morcsányi alap hogy jók voltak, Tenki Réka is szuper volt mint Pszichológus, Bata Éva is adott volt a szerepre a vágóhíd Tecája :)
Schneider Zoltán feje mikor a lány az asztalukhoz lép és bejelenti hogy szép embernek tartja Endrét....fetrengtem :))
Jordán Tamás mint gyerekpszichológus a maga kis jeleneteiben Oscár díjas :))
Egyedül Nagy Ervinnel van bajom, igaz hogy passzol a karakterhez, de Nagy Zsoltot jobban eltudtam volna képzelni, meg ő nem irritál annyira mint Ervinke.
Azt nem tudom felfogni hogy jöhetett összes Borbély Ervinnel ?????
Nem tartom jó színésznek a palit, csak vissza húzza Alexandrát úgy érzem :(
Filmben még szarvasokat így mozogni, mint ha nem is lettek volna körülöttük kamerák, még nem láttam, hollywood megoldotta volna számítógéppel, lehet még össze is bújtak volna, tuti túl tolták volna szerencsétlen amerikaiak, Enyedi Ildikó egy zseni, szuper lett.

AldoWinnfield 2018.03.27. 09:52:43

@szociál: van fent a YouTube-on videó arról, mit oldottak meg CGI-vel. :)

szociál · szociesatjukol.blog.hu 2018.03.27. 10:06:29

De az a klassz az egészben hogy hasonlítanak a szereplők a szarvasokra, Borbély a távol ülő Vincent Casseles szemeivel, és Morcsai a szakállas fejével :)
süti beállítások módosítása