Amíg szuperhősfilmekkel folyamatosan el vagyunk látva, addig azok megszületéséről eddig még sajnos csak dokumentumfilm készült. Ezért is hiánypótló alkotás Angela Robinson rendezése, amely mozifilmként dolgozza fel Wonder Woman megalkotásának történetét.
Dr. William Marston (Luke Evans), a Harvard Pszichológia Karának professzora találta fel a modern hazugságvizsgálót, amelyet rendőrség is alkalmaz. Dr. Marston ezen felül arról is ismert, hogy ő találta ki a Wonder Woman-t. Marston többszerelműségben élt feleségével, Elizabeth-tel (Rebecca Hall), aki szintén pszichológus és feltaláló volt, valamint Olive Byrne-nel (Bella Heathcote), egykori diákjával. Ez a nem hétköznapi kapcsolat vezetett a hazugságvizsgáló feltalálásához. Feltételezhetően Elizabeth és Olive karakterei szolgáltak Wonder Woman alapjául. Marston végül 1947-ben bőrrákban halt meg, de a két nő a férfi halála után is együtt maradt, és együtt is nevelték fel Marston gyermekeit.
Sokak érdeklődését felkeltette a hozzánk csupán DVD formájában érkező film, azonban sajnos pont az a rész szorul háttérbe, ami a legtöbb figyelmet érdemelné: Wonder Woman megalkotása. Akit szintén ez utóbbi érdekel, annak a film utolsó fél óráját ajánlom, ugyanis az előtte lévő másfél órás játékidőt a professzor, felesége és szeretője szerelmi háromszögének szenteli a direktor; ez idő alatt csupán néhány jelenet utal arra, hogy mi és hogyan inspirálta a karakter létrehozása során Marstont.
A Harvardon tanító professzor és felesége maguk mellé fogadják Olive-ot, amiből szerelem, majd testiség lesz. A '30-as, '40-es években azonban nem fogadták el a románcukat, így az egyetem mindhármójuktól a legrövidebb úton megvált. Egy családi házba költözve kezd el a házaspár munkát keresni: így lesz Elisabeth titkárnő - akárcsak Diana Steve Trevoré -. William tanulmányozva a perverznek számító elfenekeléseket és megkötözéseket, felfedezi, hogy pszichológiai elmélete igazolást nyer ezekben a tettekben, ezért elviszi feleségét és szeretőjét egy burlesque kosztümöket árusító boltba, ahol az eladó megtanítja nekik hogyan tudják profin megkötözni egymást. A film legerősebb jelenetére is ekkor kerül sor: amíg a házaspár veszekszik, Olive egy tiarát és egy - Wonder Woman kosztümét megihlető - jelmezt felpróbálva, kezében a kötéllel - akárcsak a későbbi igazság lasszója- kisétál a fényből. Az Olive által folyton viselt karkötők inspirálták a golyókat visszaverő karpántokat, a két erős nő pedig magát Csodanőt.
A bő lére eresztett visszaemlékezést Marston szájából hallhatjuk a mű kereteként szolgáló kihallgatás során, ahol a professzornak a képregényét ért vádak ellen kell érvelnie: meg kell cáfolnia, hogy Wonder Woman nem erőszakos és perverz Diana öltözete vagy a sok kötözés miatt, sokkal inkább talpraesett és erős még a férfiak világában is. A "vallatás" során sok párhuzam jelentkezik William és műve élete között: mindketten álcázzák magukat, bujkálnak a társadalom elől, ami nem fogadja el őket; a professzor részéről ezt főként a gyermekei sínylik meg.
A színészek közül Rebecca Hall a legsokoldalúbb, az alkotás elején a legjobb a szókimondó cinikus bőrében; Luke Evans karizmatikus és sármos, azonban karaktere szenvedései, harcai sem hiteltelenek - ebből látszik, hogy bőven van benne potenciál -, Bella Heathcote Olive-ja bájos, sokszor erős, azonban nem kiemelkedő. A kémia tökéletesen működik mindhárom szereplő esetében, a jelmezek és a képek is gyönyörűek, emellett nagyon erős és hatásos jeleneteket is láthatunk. A Marston professzor és a két Wonder Woman tehát tökéletes film lehetett volna ha csak az utolsó fél órájából építkezik, azonban - finoman fogalmazva - átesett a ló túloldalára, mivel a játékidő nagy részét nem Wonder Woman megalkotásának, hanem annak megalkotójának szánta.
6,5/10
Marston professzor és a két Wonder Woman teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (mafab) oldalán