Könyvkritika: Caleb Carr: A halál angyala (2018)
2018. február 28. írta: tonks

Könyvkritika: Caleb Carr: A halál angyala (2018)

befunky_collage7.jpg

Caleb Carr regénye eredetileg 1994-ben jelent meg, és az idei a második magyar kiadás; nagy szerencse, hogy az Agave kiadta most sorozatos borítóval - a TNT-n jelenleg is fut a sorozat, amit mellesleg Budapesten forgattak - mert már sehol sem lehetett beszerezni, pedig igencsak helyet érdemel a mostani könyvpiacon is.

A regény műfaját tekintve krimi és thriller, ráadásul a számomra mindig izgalmasabb fajtából: nem napjainkban játszódik, hanem a múltban, egész pontosan 1896-ban. A helyszín pedig New York, amely ebben az időben a nemzetek olvasztótégelye. Fontos korszak ez.

A rendőrség vezetőségi széke alig melegedett meg Theodore Roosevelt alatt, amikor borzalmas gyilkosságokra derül fény. Az áldozatok általában fiatal fiúk, akik teljesen a társadalom peremére szorultak, és prostituáltként tartják fenn magukat. Roosevelt kénytelen egyetemi barátját segítségül hívni, Dr. Laszlo Kreizler-t, aki a város egyik leghíresebb (vagy leghírhedtebb, nézőpont kérdése) lélekbúvára, aki teljesen új nézettel méri fel, kezeli a betegeit. Hozzá csatlakozik John Moore, a New York Times újságírója, valamint Sara Howard, a rendőrség első női alkalmazottja. A csapatot végezetül az Isaacson testvérpár teszi teljessé, akik mindketten frissen kinevezett dekektívek. Együtt kezdenek el nyomozni a titokzatos gyilkos után, a korrupt rendőrség elől is rejtőzködve, merőben újszerű módszerekkel, miközben sürgeti őket az idő, hogy a tettes újra le fog csapni.

Igazi csemegének ígérkezett számomra ez a regény, pedig általában a rövidebb, szórakoztató krimik híve vagyok (lásd Agatha Christie-t), ez pedig már ránézésre sem volt az a maga 500 oldalával. De mind a korszak, mind a téma miatt úgy éreztem, ezt mindenképp el kell olvasnom.

A könyv a lassú felépítés mintapéldánya is lehetne, igazán belevaló átívelős krimi. Caleb Carr történész és író, és ez meg is látszik a stílusán. Ráérős, részletes, a témában végig lubickol, egy pillanatra sem jön zavarba. Marcus és Lucius Isaacson révén a kriminalisztikát ismerhetjük meg jobban, ez időtájt például az ujjlenyomatok leolvasását humbugnak tartották csupán, és éppen hogy csak teret kezdett hódítani az antropometria, az ember fizikai méreteivel foglalkozó tudomány (amely leginkább a testmagasságot vette alapul, és amit később az ujjlenyomatleolvasás szorított ki a nyomozási módszerek közül). Laszlo Kreizler pedig a pszichológia, pszichopatológia szemléleteit hozza a nyomozásba, voltaképpen a ma már teljesen általánosnak mondható profilozás módszerét igyekszik megtanítani a társainak. A nyomozás során próbálnak minél többet megtudni a gyilkosról, nem csak azzal foglalkoznak, hogy a gyilkos mit csinált, hanem azzal is, hogy hogyan, és miért. Hogyan jutott be ide vagy oda? Miért csonkította meg így az áldozatát? Honnan szerezhette az ismereteit?

A kriminalisztika és a lélekbúvárkodás mellett az akkori New York-ot is mélyrehatóan bemutatja Carr, amely amolyan földi pokolként jelenik meg leginkább, amelyben meg van a fejlődés lehetősége (és amiről tudjuk, hogy el is fog érkezni). De 1896-ban a nyomor uralkodik, főleg a rengeteg bevándorló között, akik a jobb élet reményéért érkeztek Amerikába. A bűnözési statisztikák katasztrofálisak, a rendőrségen csak a kenőpénzek elfogadásával foglalkoznak, és miközben halad előre a történet, rá kell döbbennünk, hogy ez nem is véletlen. Van egy réteg, amely számára ez a helyzet pont megfelel, mert még kezelhető, irányítható rendszert biztosít. Nagyon tetszett, hogy ennyire kitértünk a társadalomkritikára is, amellett, hogy akkor New Yorkban milyen volt például a kulturális élet, mik épültek akkor, stb.

A hangsúly egyébként szinte teljes egészében a nyomozás felé tolódik. Az eseményeket John Moore szemszögéből látjuk, de még őt sem ismerhetjük meg teljesen. Tudjuk ugyan róla, hogy szomorú múlt áll mögötte (például rosszban van a családjával) de egyébként ezzel nem foglalkozik a történet azon kívül, hogy megemlíti, amikor beleillik a kontextusba. Saráról és az Isaacson testvérekről viszont még ennyit sem tudunk meg, náluk egyértelműen csak a nyomozással kapcsolatos motiváció van kiemelve. Mindhárman szeretnének elismerést szerezni a rendőrségen, hogy bebizonyítsák, ott a helyük. A leginkább kibontott karakter Laszlo Kreizler, akinek keresztneve nem véletlenül lehet olyan ismerős: német apa és magyar anya gyermekeként már amerikai állampolgár. A múltjából több fontos epizódot is megismerhetünk, és az ő életébe látunk bele a leginkább, legyen az a munka, vagy a magánélet. Hiába nem ő az elbeszélő, egyértelműen ő a főszereplő. Moore egyébként nagyjából 20 év távlatából emlékszik vissza az eseményekre, így a stílusa kissé bölcselkedő, és talán nem teljesen objektív, egyértelműen felnéz Kreizlerre.

Az könyv főleg a második felében pörög fel leginkább. Az eleje kissé nehézkesen indul be, főleg amiatt, hogy a szereplők többsége sem ismeri egymást, majdnem száz oldal eltelik, mire mind az öten találkoznak, nem beszélve a fontosabb mellékkarakterekről. Az viszont már nagyon tetszett, ahogy a szereplők belevetik magukat a nyomozásba, kutatnak, olvasnak és eszmét cserélnek, remekül összecsiszolódnak. A nyomozás legfőbb pontjai teljesen rendben vannak - a logika magasiskolája már szinte, ahogy az író szépen összeilleszti a darabkákat - a vége felé volt két olyan húzása, ami már nem tetszett annyira. Emiatt a katarzis érzete sem volt meg a finálé során. Jó volt, de azért sajnálom, hogy "csak" jó. Carr ekkor másképp sakkozott a szereplőivel, mint ahogy én szerettem volna. A "Ki a gyilkos?" kérdés annyiban nem tud itt releváns lenni, mert végig egyértelmű, hogy nem a megjelent szereplők közül lesz valaki, hanem egy külső személy, akit nem ismerünk. A rejtély viszont attól még működik, nagyon izgalmas volt, ahogy egyre közeledtek a megoldáshoz a Kreizlerék.

Aki szereti az efféle lassan építkezős krimiket, thrillereket, az semmiképp sem fog csalódni. Nem az a fajta regény, amin egy laza hétvégén átszalad az ember, de mindenképp megéri átrágni magunkat rajta. Már befejeztem pár napja, de még mindig a hatása alatt vagyok. A könyvnek van egyébként egy folytatása, ami csak lazán kötődik ehhez a történethez. A szereplők ugyan megegyeznek, de már az elbeszélő és a megoldandó ügy is teljesen is más, de mindenképp sort fogok keríteni rá.

 

9/10

A könyvet az Agave Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr3213695018

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása