Örök tél (2018)
2018. február 27. írta: Kata SWL

Örök tél (2018)

"A Jóisten nincs itt."

MInden túlzás nélkül állíthatom, hogy a Saul fia óta nem született olyan nemzetközi nívójú magyar film, mint Szász Attila rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró 3. közös alkotása, az Örök tél. Amit a leginkább sajnálhatunk, hogy tévéfilm lévén - egyelőre - nem láthatjuk moziban. Reméljük, hogy ahogy a Félvilág esetében, úgy itt is találkozik majd a nézői igény és a forgalmazói eltökéltség, és bekerül a filmszínházakba is, mivel igencsak nagyvászonra kívánkozik, hogy hogyan marad valaki ember az embertelenségben.

2c6f78fb9d43c4d6f91a6a17c9f560f45c4f0c1f_jpeg.jpg

A mű egy olyan témát jár körbe, amiről szinte alig tudunk valamit, ezért a történet az oda vezető utat, a táborokat és azok működését is bemutatja, valamint az okot, hogy szereplőit hogyan és miért kényszerítették munkára. 1944 decemberében orosz katonák nőket gyűjtenek be egy dunántúli kis faluban, hogy dolgozni vigyék őket három hétre. Irén (Gera Marina), akinek férje a fronton harcol, szüleit (Für Anikó és Gáspár Tibor) és lányát hátrahagyva száll fel a marhavagonokból álló vonatra, ami a Donyec-medence egyik táborába szállítja őket. Azonban 3 hétnyi kukoricamorzsolás helyett több évnyi bányamunka várja a foglyokat. Több megpróbáltatás után a nő találkozik Rajmunddal (Csányi Sándor), aki végül nem csak az életét menti meg. 

A kényszermunka miértjére hamar sor kerül: a táborparancsnok szónoklatában háborús bűnösökként kezeli a svábokat, abszurd módon a Hitler nevében tett pusztításért őket teszi felelőssé, annak ellenére, hogy nem a háborúban részt vevő német katonák, hanem az azt csupán elszenvedő tizen-, huszonéves fiatal nők állnak előtte. Egyetlen bűnük csupán a származásuk, és a film a bajai deportálással tökéletesen keretbe foglalja a sokáig elhallgatott kollektív bűnösség történetét, amelyre - a gulágok története, a kommunizmus rettenetei mellett - az iskolai vetítéseknek köszönhetően végre méltó figyelem fog hárulni. 

A mű ezúttal nem a Magyar Filmalap, a Mecenatúra vagy a Médiatanács, hanem a Gulág Emlékbizottság támogatásával készült, több, mint 400 millió Ft-ból. Ez az összeg jelentős teret engedett az alkotóknak, mind játékidő szempontjából, mind a képi megvalósítás szintjén. Az Örök tél hiánypótló mivolta miatt remélhetőleg az a holokausztfilmeket pontosan számon tartó és elkészítésük okát felháborodva, ízléstelen módon megkérdőjelező közönség is elégedett lesz, amelyik nincs tisztában azzal, hogy ezek a tragikus témák sosem lesznek túltárgyaltak; és amíg egy új szemszögből, egy eddig ismeretlen vagy elhallgatott történetből készülnek, addig irrelevánsak sem. A forgatókönyv alapjául Havasi János Lánykák, az idő lejárt című műve szolgált, ami édesanyja, Irén naplóbejegyzéseiből, levéltöredékekből és az író kutatómunkájából áll - ehhez adott hozzá még Köbli egy kis fikciót is.

orok_tel_still_01-e1519217611366-800x451.jpg

Irén a munkatáborba kerülve szárnyai alá veszi a néma Annát (Döbrösi Laura), de hamar ráébred, hogy a lágerben az empátia és a gyengeség csak közelebb viszi a halálhoz. Főleg a mű eleje mutatja be a tábor borzalmait, azonban az alkotók nélkülözik a szenvedés halmozását, hangokkal és zörejekkel sejtetik sokszor, hogy az erőszak jelen van; a középpontban a szereplők  - legfőképp' Irén -  és mindennapjaik állnak: a befagyott víztárolóból való mosakodás, vagy a fizetőeszközként használt cigaretta gyártása a Biblia lapjaiból és dohányból. Éppen ezért a filmet kevés dialógus és zene jellemzi; a színészek az arcukkal, a szemükkel és a mimikájukkal játszanak; a sötét képek, az ólmosan szürkés színű hó pedig nemcsak a nyomasztó atmoszférát teremti meg, a kilátástalanságra és egyben a táborok szörnyűségére is tökéletesen utal.

Irén lassan ébred csak rá, hogy el kell embertelenednie ha túl akarja élni a donyeci poklot, ebben pedig Rajmund lesz a segítségére. Meg kell tanulnia, hogy csakis saját magával szabad foglalkoznia, senkiért nem vállalhat felelősséget, a múltját is el kell engednie; ezt pedig tökéletesen közlik az alkotók az olyan hatásos és fájdalmas jelenetek segítségével, mint amelyben Irén a hóviharban feltűnő farkas miatt kénytelen hátrahagyni az addig magával hurcolt holttestet saját életben maradása érdekében. A film ezen a ponton egy kicsit kizökkent, mivel a nő ezt követő tettéért  nagy valószínűséggel kivégzés járt volna büntetés helyett. A halál küszöbén ismeri meg Rajmundot, majd különös szövetség alakul ki kettejük között: a férfi amorális túlélő-filozófiáját Irén is nehezen, de elsajátítja. Követi Rajmund szabályait, az életben maradás minden fortélyát elsajátítja, adaptálódik, nem felel másokért, és nem gondol a múltjára - bár az erőt végig lánya viszontlátásának reménye tartja benne. 

Azonban az élet rácáfol a tapasztalt, évek óta raboskodó férfi filozófiájára: Irén életének megmentése, a róla való gondoskodás, majd kettejük szerelme szöges ellentéte annak, amit a nőbe is igyekszik belediktálni: az embernek ilyen szélsőséges körülmények között csakis magát kell megmentenie, csakis magával szabad foglalkoznia. Minden erőfeszítésük ellenére, ahogy Irén, úgy társa is ember marad a Gupviban, hiába acélozták meg magukat, a másikhoz való kötődésre és a szeretetre szükségük van, ezért egymásba kapaszkodnak. A háború már rég véget ért, azonban a foglyokat nem engedték haza, így beletörődtek abba, hogy lehetséges, hogy soha nem is fognak kijutni. A mű árnyalja a képet azzal, hogy Rajmund bevezeti a nőt a gulág "igazi" világába: a táborban lenni még az őröknek is büntetés, és cigarettával szinte bármit meg lehet oldani, be lehet szerezni. A holokausztfilmekkel ellentétben itt nincs egy kegyetlen szadista vezető, nincsenek ad hoc jellegű kivégzések: a jéghideg vízzel való tisztálkodás, a tífusz, a rüh és a fagy tizedeli a fogvatartottak számát.

orok_tel_still_09k.jpg

A dramaturgia és kicsit a műfaj is változik a film második részében a dinamizmus rovására; a romantika mellett még ott van a dráma, de a történet hirtelen 4 évet ugrik. A tábor minősége - történelmileg hitelesen - sokat javul, Irén pedig megtanul túlélni. Azonban az évek alatt komfortosabbá vált táborélet, a vidáman szaladgáló kisgyerek, a boldogan dolgozni induló pár képe mind újabb feszültséget és aggodalmat teremt, amellyel megjelenik a Kertész Imre Sorstalanság című műve által ismertté vált "koncentrációs táborok boldogságának" problematikája is. Mit tehet az ember, ha hirtelen két élet szakad a nyakába? Tartson ki a munkatáborban kialakított élete és otthona mellett, vagy újra mondjon le a felépített biztonságról és térjen haza? Az új otthon felérhet-e az igazival? A mű végkifejlete minden pátoszt nélkülöző, valódi válaszokat ad nézőinek.  

A kevés párbeszéd miatt a színészi játékon van a legnagyobb hangsúly. A rendező és Nagy András operatőr célja az volt, hogy a színészek minél inkább ki tudjanak bontakozni. Szász ezért egyszerű eszközöket használva egy letisztult, távolságtartó stílust hozott létre, karakterei drámáját pedig valóban a  színészi játék szabadon engedésével és a  látványos felvételekkel ábrázolta, ami a Saul fiához hasonlóan nagyon egyedivé tette az alkotást. A színészek közül a romantikus vígjátékokból ismert Csányi Sándortól féltem a leginkább, aki azonban a Kontroll óta nem volt egy szerepében sem ilyen jó: tökéletesen megragadta karaktere drámai vonásait, és még a szerelem sem tehette komolytalanná Rajmundot (bár a szerelmi vallomás alatt akarva-akaratlanul elmosolyodtam). A leghitelesebb és legnagyobb alakítást azonban kétségtelenül Gera Marina hozza, és habár mondhatnánk, hogy a nehéz forgatási körülmények megkönnyítették a helyzetét, a hideg vagy az általa ténylegesen elszenvedetteken túl, a film valódi borzalmait is olyan hitelességgel adja át csupán a szemét és a mimikáját használva, mintha azt is ugyanúgy átélné, akárcsak a mínuszokat, miközben csak rendkívül finom gesztusokat használ. Mellette érdemes még megemlíteni Döbrösi Laurát, Farkas Franciskát, vagy a szovjetekkel összejátszó Kiss Diána Magdolnát, akik tökéletes mellékszereplői, nem csupán biodíszletei az alkotásnak. 

Az Örök tél egy valóban hiánypótló, egyedi, modorosságtól, fennköltségtől  és hatásvadászattól mentes, hiteles történelmi dráma, amely a munkatáborok borzalmai helyett az azt megélő emberre fókuszál, több problémakört is feltérképezve. Habár tökéletesen bemutatja a munkatáborok működését, a szabadulókat itthon váró terrorról csak egy katona ejt szót. A mű sajnos nem boncolgatja a tragédia lényegét: a magyarországi helyzetet, ami még több ember halálát és Gulágban megélt trauma évtizedekig való elhallgatását eredményezte. Hiszen hiába élték túl a malekij robotot és a sok szörnyűséget: a kimondatlan, évekig cipelt megrázkódttatás vesztesekké tette őket is. Szász Attila talán méltó elégtételt nyújtott a kommunizmus áldozatainak. 

9/10

Az Örök Tél teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

fekete_parduc_banner.png

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr8013698846

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jajdehülyevagyok 2018.02.28. 22:23:51

Igen, jó a film, különösen a téma megközelítése, de azért nem gondolom, hogy annyira tökéletes lenne, sajnos néha zökken a cseklekmény, s a jellemábrázolás sem sikerült mindíg. Hozzáteszem, a Saul fia sem annyira jó, csak van benne néhány kiemelkedő ötlet és újítás.

baglama 2018.03.01. 17:56:57

Szerintem is jó film, bár szerintem túl kevés eszközzel dolgozik. Bennem maradt hiány a táborélet megismerésének hiánya miatt. A “tokaszalonnás-jólfésült” Csányi sem volt mindig hiteles. Összességében azért igencsak megállja a helyét.

wantirna 2018.03.02. 16:26:04

Hiánypótló jó film. Hasonlóakat kéne gyártani "dögivel". Bemutatni a dög rendszert mindenféle látószögből.