A Rózsaszín Párduc / The Pink Panther (1963)
2018. január 23. írta: FilmBaráth

A Rózsaszín Párduc / The Pink Panther (1963)

Egy stílusos és elegáns vígjáték, amelyen még ma is nagyon jókat lehet nevetni

a_rozsaszin_parduc.jpg

A zene stimmel, de ez nem gyerekkorunk egyik kedvenc rajzfilmsorozata, hanem egy kitűnő vígjáték, amelyben az animációs Rózsaszín Párduc is feltűnik a film elején és végén, de nem körülötte forognak az események, hanem egy mesés nyaklánc áll a középpontban, amelyet a mintája után neveztek el, és naná, hogy mindenkinek ő kell, amelyből hatalmas és nagyon vicces kalamajka keveredik. A rajzfilmsorozat ezen alkotás sikerének köszönhetően készülhetett el, amelyben Peter Sellers, David Niven és Claudia Cardinale, valamint Capucine játszották a főszerepeket. Blake Edwars kiváló forgatókönyvet írt, Clouseau felügyelő olyan népszerű lett a nézők körében, hogy az évek során sok folytatás készült, Peter Sellers neve összeforrt a karakterrel, hiába játszották el később mások is az ügyefogyott felügyelő szerepét. Valamikor régen már láttam ezt a filmet, de már egyáltalán nem emlékeztem rá, ezért jól rá tudtam csodálkozni, hogy milyen remek vígjáték, amelyen nemes egyszerűséggel betegre nevettem magam. Az arisztokrata nőcsábász ékszertolvaj és a helyzet magaslatán sohasem álló Clouseau nagyon jól kiegészíti egymást, azt pedig nem gondoltam volna, hogy ilyen zsúfolt tud lenni egy hálószoba, egy jelmezbál pedig ilyen izgalmas. Claudia Cardinale és Capucine Yves Saint Laurent ruhakölteményeiben csavarták el a férfiak fejét, hát csoda, hogy mellettük olyan nehezen tudtak az ékszerre koncentrálni az urak? Kicsit döcögösen indulnak be az események, de aztán nagyon kell figyelni, hogy le ne maradjunk valamiről, olyan szinten keverte meg a kártyákat a forgatókönyvíró. Egy stílusos és elegáns vígjáték, amelyen még ma is nagyon jókat lehet nevetni.

Egy indiai hercegnő (Claudia Cardinale) még gyerekkorában kapott édesapjától egy nyakláncot, amelynek a gyémántja rózsaszín párduc formát rejt magában. A különleges ékszer nem kerüli el a híres tolvaj, a Fantom (David Niven) figyelmét, aki kihasználva arisztokrata származását, a hercegnő bizalmába férkőzik, azonban feltűnik a színen az unokaöccse, George (Robert Wagner), aki szintén szereti a nőket és az ékszereket,  Clouseau felügyelő (Peter Sellers) pedig el akarja kapni a híres bűnözőt, ami azonban nem olyan könnyű...

A vígjáték egy nagyon nehéz műfaj, hiszen nem működnek a poénok, ha nincs egy jó forgatókönyvíró, aki ért ahhoz, hogyan kell jól kidolgozni a helyzet és jellemkomikumokat, továbbá a színészeket is jól kell kiválasztani, hogy hitelesek legyenek a szerepükben és megfelelő ritmusban adják elő a szövegüket. Ebben a filmben mindkettő összejött, hiszen Blake Edwards kiválóan felépítette a jeleneteket és a karaktereket, Peter Sellers remek komikus, David Niven pedig olyan eleganciával alakította az életművészt, amelyre mai kollégái nem igazán lennének képesek, mert hiányzik belőlük az ehhez szükséges férfias sárm. Claudia Cardinale és Capucine sem csak a szépségét tette hozzá a filmhez,  a háttérből csendben irányítják az urakat és az eseményeket, miközben még elbűvölőek és intelligenesek is tudnak lenni, nem biodíszletek. Henry Mancini zenéjét Oscar-díjra jelölték, de nem ettől ismerjük fel azonnal, ha meghalljuk, hanem azért, mert kicsi korunkban rongyosra néztük a rajzfilmsorozatot, elég, ha megszólalnak az első taktusok, máris megjelenik előttünk a rózsaszín párduc figurája.

a_rozsaszin_parduc2.jpg

Poénzuhatag vár ránk a játékidő alatt, azt pedig őszitén szólva nem tudtam követni, hogyan sikerült Capucine-nak eltüntetnie a hálószobájából mindkét urat, mielőtt a férje felfedezhette volna őket, a jelmezbál történései pedig olyan viharos gyorsasággal zajlottak, hogy időnként még nevetni sem volt időm egy-egy gegen. Kár, hogy a film egy kicsit nehezen indul be, és a közepe táján is akad egy rövid pauza, hogy aztán utána olyan sebességre kapcsoljon a humor és coolságfaktor, hogy pislogni sem mertem, nehogy lemaradjak valamiről. Clouseau felügyelő annyira kétbalkezes, hogy arra nincsenek szavak, ráadásul ügyetlenségét olyan faarccal tudja Peter Sellers előadni, amelyhez rendkívüli komikusi tehetség szükségeltetik. A felügyelő akkor sem sokat állt sorba, amikor az észt osztogatták, hiszen felesége az orránál fogva vezeti, még azt is ki tudja magyarázni, hogyan vett méregdrága bundát a nem túl magas rendőri fizetésből. A felső tízezer világában játszódó történet rosszfiúja természetesen csak egy arisztokrata lehet, aki a családi biznisz - az ékszerrablás - ellenére egy igazi úriember, aki akkor sem él vissza a helyzettel, ha egy hercegnő elalszik mellette egy tigrisbőrön. Ez persze nem akadályozza meg abban, hogy életvitelszerűen művelje a csábítást, de olyan nagyvilági eleganciával teszi, hogy nem lehet rá haragudni, unokaöccsének még nagyon sokat kell tanulnia ahhoz, hogy a nyomába érjen.

Clouseau felügyelőnek tényleg semmi sem tűnik fel, még az sem, hogyan lehet neki Stradivari hegedűje -amelyet természetesen összetör - az ő fizetéséből, nagyon nincs szerencséje a tárgyakkal (többek között a kilincsekkel is mindig meggyűlik a baja), és természetesen egy tűzijátékot gyújt meg gyertya helyett, de minden balféksége ellenére egy nagyon szerethető figura. David Niven-t pedig nem lehet utálni, sőt, egyre inkább neki drukkolunk, dacára annak, hogy mégiscsak ő lenne a rossz fiú, aki helytelen dolgokat művel, a gyémánt pedig egy idő után nem is lényeges, azon izgulunk, hogyan tudnak hőseink kimászni abból a slamasztikából, amelybe belekeveredtek. Az autós üldözésnél simán zseniális, hogy egy teljesen kívülálló szemén keresztül követhetjük az eseményeket, a kettős gorillajelmezből eredő poénokból is kihoztak mindent az alkotók.

Peter Sellers annyira népszerűvé vált Clouseau felügyelő alakjában, hogy állítólag David Niven megsértődött (hiszen ő lett volna a főszereplő, erre jön a kollégája, és lejátssza a vászonról, ez tényleg bosszantó), de ettől még a film nem működött volna az ő kettősük nélkül. Nem volt szerencsém a folytatásokhoz, de annyira nem is érdekelnek, mert ez a rész nagyon tetszett, és szerintem a csúcson kell abbahagyni, nem tervezem a megtekintésüket, mert ez a remek vígjátékon rengeteget nevettem, a lezárás úgy jó, ahogy van, a további kalandok annyira izgatják a fantáziámat. Ebben a télies időben kiváló választás ez a film, ha el akarjuk terelni a figyelmünket a havazásról, nem fogtak az évtizedek a poénokon.

8/10

A Rózsaszín Párduc teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr5113591561

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Történelem p 2018.01.24. 00:26:09

Szerintem a folytatásokkal is tegyél nyugodtan egy próbát. :)

razer 2018.01.24. 09:00:34

A Rózsaszín Párduc visszatér is remek. Talán nem annyira stílusos mint az első rész de a poénokon itt is szakadni lehet. Nem tudom hogy Te szinkronnal nézted-e de a Rózsaszín Párduc visszatér-ben az megér egy külön misét.:D

Bretschneider detektív 2018.01.24. 13:04:25

Az úszómödanszos rész az ebben van?

Crip Lee 2018.01.25. 20:16:12

Kedvenc Peter Sellers filmem az estely habfurdovel de ez sem rossz