Hogyan (ne) csináljunk műfaji revíziót?
2017. december 20. írta: danialves

Hogyan (ne) csináljunk műfaji revíziót?

"Merész, bevállalós, újat mutat" - magam is többször írtam le ezeket a szavakat, mint azt be merném vallani, akár kritikai észrevételként, akár implicit elvárásként (mint például a Baby Driver esetében). És noha továbbra is a receptszerűség uralja a filmvilágot, idén is folytatások, remake-ek és rebootok lesznek a legsikeresebb filmek, úgy tűnik, nem vagyok egyedül ezzel a vélekedésemmel, és egyre többen fogalmazzák meg elvárásként, hogy egy mű merjen letérni a bevett megoldások kijelölte pályáról, és törjön új utat. Hiszen 2017-et írunk, azaz több mint száz év van már mögöttünk a filmművészetben, több ezer a történetmesélésben, de ami még fontosabb, hogy az utóbbi néhány évben olyan mértékűvé növelhettük szórakoztatóipar-fogyasztásunkat, hogy egyre több elemet érzékelünk kliséként, és emiatt egyre inkább hajlamosak is vagyunk megcsömörleni tőlük. A stúdiók szinte egymást ölik a nézők figyelméért folytatott tartalomdömpinggel, miközben az internetnek hála már semmi akadálya annak, hogy előhalásszuk egy alig pár ezer ember látta gyöngyszemet, büszkén hordozva körbe, hogy "na látjátok, van itt még fantázia".star-wars-az-utolso-jedik-trailer-kibeszelo.jpg

Az alkotóknak tehát fel van adva a lecke: ezért nyúlnak egyre többen a mindent humorral felvizező önreflexióhoz, hiszen tudják, hogy ugyanazért már nem tudunk rajongani, csak akkor, ha azt egyben ki is nevetjük. És úgy tűnik, egyre inkább divat lett a műfaji revízió is, azaz, hogy történjen bármi, csak az nem, ami a műfajok szabályrendszeréből következne. Hiszen ha ódzkodunk a kliséktől, akkor annál látványosabban nem is lehetne szembemenni velük, mint hogy magukat a zsánereket jelentő motívumokat bontjuk le, forgatjuk ki. Milyen menő például egy detektívtörténet, ahol nem derül ki, ki a gyilkos? Egy romantikus film, amely nem arról szól, hogy hogyan alakul ki, hanem arról, hogy hogyan megy tönkre egy kapcsolat?

Mindenki tudna hasonló zseniális, emlékezetes megoldásokat idézni, noha fontos megjegyezni, hogy önmagában egy műfaj követése még nem kéne, hogy egyenlő legyen a sablonokkal. Számos remek, friss detektívtörténetet is láthatunk úgy, hogy kiderül a végén a gyilkos, romantikus filmet úgy, hogy a végén boldogan élnek, amíg meg nem halnak - és éppen az a baj a kortárs műfaji revízió elharapózásával, hogy kezd önértékké válni az, hogy egy alkotó szembeúszik az árral. Erre jobb példát nem is lehetne találni Az utolsó Jediknél, amelyet rajongóinak egy része éppen ezért kiáltott ki zseniálisnak, és mintegy őket igazolván, egy másik részük éppen ezért szervezett ellene bosszúhadjáratot. Ugyanakkor most arra kísérelnék meg rávilágítani Rian Johnson munkája révén, hogy a műfaji revíziót nemcsak csinálni vagy nem csinálni lehet, hanem bizony lehet jól és rosszul is csinálni.

Egy film szempontjából ugyanis mindig azt érdemes nézni, hogy minek van funkciója. Egy slasherben például érthetetlen lenne a gyilkost visszahozó duplacsavar, ha arról szól az alkotás, hogy hogyan győzzük le a félelmeinket. Egy olyan slasherben, amely a félelmek legyőzhetetlenségéről szól, már egyáltalán nem. Kitérve Az utolsó Jedik egy másik megosztó aspektusára, Johnson humorát például azért érzem problémásnak, mert egyáltalán nem szolgálja történetmesélői szándékait. A Marvel, például legaktuálisabban Waititi komikuma azért van, hogy megszerettesse velünk a karaktereket: a "Get help"-geg egy újabb lépés volt afelé, hogy a nézők megkedveljenek még egy olyan kétszínű gonosztevőt is, mint Loki, de a Thor nagyképűségét kipécéző viccek is csak esendőbbé tették a karaktert. Ehhez képest itt a pofozógép Hux, a történetből kieső comic relief aranyosságok, Luke karakteridegennek érződő menősködése igazából semmi más célt nem szolgálnak, mint hogy legyen min nevetni két sötétebb pillanat között - vagy éppen alatt. Nincsenek integrálva a történetbe.

(És akkor innentől kezdve Az utolsó Jedik spoilerek következnek.)

Ugyanez a helyzet Az utolsó Jedik nagy revízióival, amelyekről éppen azt érzem, hogy egyrészt távolról sem rombolnak le semmit (semmi fontosat) a Star Wars univerzumában, másrészt az ilyen fordulatok túlnyomó része rettentő öncélú. Azt gondolom, hogy senkinek nem kell magyarázni, hogy a mini-halálcsillag el-nem-pusztításának kifogásába még a legvérmesebb rajongók is beleborzongtak, de ha történetesen nem is, akkor ez csak ahhoz dobta fel a labdát, hogy pontosan oda jussunk el, ahol A Birodalom visszavág is véget ért. Tekintve, hogy egy trilógia második darabjáról van szó, amelynek dramaturgiailag mélyponton kell befejeződnie, az igazi műfaji revízió itt éppen az lett volna, ha az Ellenállás megnyeri a lövészárok-háborút, és csapást mérnek az Első Rendre.tlj2.jpg

De beszéljünk Luke haláláról, ami miatt még petíció is indult a sértett fanok körében! Alapvetően bátornak tűnhet, hogy egy Star Wars-film le mer számolni a Star Wars legfontosabb karakterével - csak hogy Luke már legfeljebb csak a rajongók szemében volt fontos, a történet szempontjából nem. Hiszen Az ébredő Erőt is egészen jól kihúztuk úgy, hogy nem is szerepelt, és tulajdonképpen egészen az utolsó pillanatig Az utolsó Jedik eseményeihez sem volt sok köze. Őt kiírni nem bátor húzás, hanem egy régóta esedékes lépés megtétele volt, amit különösen is jól példáz, hogy Leiával is mennyire nem tudott semmi kezdeni ez a rész.

Persze a leszámolás Luke-kal egy nagyobb motívum, és megjegyzem, a film egyik legkoherensebb motívumának eleme: hogy már nem kell a Jedi-mítosz részének, a Skywalker-család tagjának lenni ahhoz, hogy valaki fontos szereplő legyen ebben az univerzumban - lásd Rey esetét, akinek egyszerű senkik voltak a szülei. Nem tagadom, számomra is ez volt az alkotás egyik legjobb, legérthetőbb gondolata, de ezzel csak a legkisebb baj, hogy bármikor visszacsinálható (bár J.J. Abrams égre-földre megesküdött, hogy nem nyúl hozzá...). Kezdjük rögtön ott, hogy ehhez képest a film fináléja során ironikus módon éppen Luke-nak köszönhetően menekül meg a csapat, méghozzá azért, mert ő annyira hatalmas, hogy a galaxis másik végéről is képes fénykardozni Kylo Rennel. Másrészt hiába egy senki Rey, azért mégiscsak az ő hőstette is hozzájárul ehhez - ergo szemrebbenés nélkül sikerült visszahelyezkedni abba a narratívába, hogy továbbra is egy-két hősön múlik minden, hogy most ők éppen nem Skywalkerek, na bumm! Miközben a Zsivány Egyes legalább ezt koherensen végigvitte, hiszen ott tényleg a kisembereknek, a senkiknek köszönhetően értek el valamit a Lázadók. De hogy még messzebb menjek: Anakin Skywalker is pontosan egy Rey-féle senki volt, azaz a Skywalker-kultusz is pontosan egy olyan húzásnak köszönhető, mint ami most Reyt a Skywalker-kultuszon kívül helyezte. Ez nem változtat semmit a Star Wars-univerzumán, ebből kiindulva könnyen lehet, hogy 9 epizód múlva meg majd Rey gyerekeit fogjuk nézni.18998099_f6e4d90fca2233cc192b8a1a3956d191_wm.jpg

Egyaránt Lucas munkásságából merítkezik Johnson másik legbátrabb húzása, hogy a szintén számos rajongói elméletet szülő Snoke-ot a kérdések megválaszolása nélkül egyszerűen csak lesöpri az asztalról. Illeszkedik a képbe, hogy a film egyik leghatalmasabb karakterét csak úgy eltakarítják az útból? Illeszkedik. Szokatlan, hogy Snoke mögötti misztikum nem kerül kifejtésre? Szokatlan. A probléma azonban egyrészt ugyanaz, mint Luke karakterével: Az utolsó Jedik itt is egy olyan figurával számol le, akinek érezhetően minimális ráhatása volt az eseményekre, hiszen eddig is Kylo és Hux végezte a piszkos munkát, halála után pedig egy kicsit több civódással, de folytatják ugyanúgy ugyanazt. Ebből a szempontból maga a misztériumépítés is öncélú volt, és távolról sem közelíti meg például a Vasember 3. Mandarinos húzásának tökösségét. A legnagyobb probléma itt azonban az, hogy Kylo Ren cselekedetén aligha fogunk meglepődni, hiszen Vader (aki még ráadásul az ő példaképe is) pontosan így fordult Darth Sidious ellen és számolt le vele. Műfaji revízió helyett ez inkább a sorsszerűség beteljesítésének, dramaturgiailag pedig Lucas egy újabb újrahasznosításának tűnik.

Ellenpéldaként nézzük meg csak Denis Villeneuve-öt: Villeneuve a Sicarioban nem azért nem csinál női akcióhőst Kate Mercerből, mert túlságosan elhasználtnak érzi ezt a toposzt, hanem pontosan azért, mert filmje a tehetetlenségről szól, arról, hogy nem lehet naiv zöldfülűként, egyedül megoldani egy olyan komplex, ezernyi hatalmasság érdekeit ütköztető helyzetet, mint a drogháború. Ez a mondanivaló az, ami újdonság a műfajban, és nem az, hogy hősnőnk mennyire passzív és hogy nem ő diadalmaskodik. Ugyanez a helyzet az Érkezéssel, ahol szintén nem azért marad el az összecsapás az idegenekkel, mert unjuk már A függetlenség napját, és így lehet fitogtatni intellektuális felsőbbrendűségünket azokkal szemben, akik azt várják, hogy minden pusztuljon és robbanjon a produkcióban - persze lehet, hogy sokan ennyit láttak csak meg benne, de valójában éppen a fajok (és egymás közötti) kommunikáció keveset érintett témájával, a bizonytalanság, és a fantasztikum felé nyitva a bizonyosság kapcsán érzett aggodalmunkkal szeretne foglalkozni. A Szárnyas fejvadász 2049-et most éppen csak megemlítem, mert arról eleget téptem már a számat, a lényeg, hogy Villeneuve szinte egész pályafutását ez a szemlélet hatja át.

Ehhez képest mi Az utolsó Jedik konklúziója? A "remény". Lehet, hogy kicsit más megfogalmazásban, más megközelítésben, de ugyanaz. Az első rész buzzwordje, a Zsivány Egyes csattanója, semmi olyan, amit a Star Warsban ne láttunk volna. Ehhez képest még George Lucas is tökös volt, hogy az előzménytrilógiát nem a "reménnyel", hanem a valódi rombolással, a széria ikonikus gonoszának megteremtésével zárta - még ha a pont a IV.-V.-VI. résznek hála ez a konklúzió nem landolt akkora súllyal, mintha az előzmények készülnek el előbb. Érdekes módon Lucast mégsem dicsérte senki, hogy mennyire bevállalós, hogy csak a változást elfogadni képtelen rajongók utálják munkáit - ha így nézzük, Az utolsó Jedik legnagyobb újítása azt, hogy J.J. Abramsnél is sikeresebben hitette el a nézőkkel, hogy valami újat látnak, hogy felháborító, merész, botrányos, miközben ugyanolyan biztonsági játék maradt.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr713514293

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Étteremkritikus · http://legjobbetterem.blog.hu 2017.12.20. 21:32:56

Leiával tényleg nem tudott semmit se kezdeni ez a rész, talán elegánsabb lett volna a film második feléből kivágni, mert a visszatérése így is elég nevetségesre sikeredett.

Roger Ebert 2017.12.21. 11:36:12

Összefoglalva: a műfaji revízio - mikor egy film koncepcionálisan szembe megy saját műfaja jellemzőivel - jó dolog, de az utolsó Jedikben nincs VALÓDI revizio csak "állrevizio". Pedig igenis felrug pár klisét Johnson és mer újítani.

Mellesleg az Anakin - Rey párhuzam sántít, mert nem igaz, hogy mindketten senkikből lettek valakik, hisz Anakint az erő nemzette. Elhangzik a Baljós árnyakban Shmi Skywalker szájából, hogy a gyerekének nincs apja és nem tudja hogyan esett teherbe.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.12.21. 11:55:02

@Roger Ebert: Egyrészt nem, pontosan erről téptem a számat, hogy a műfaji revízió nem jó vagy rossz dolog, hanem a műfaji revízió is olyan, mint bármi más, hogy akkor tud jó lenni, ha van funkciója. De a lényeg, hogy nincs igazam, mert nincs igazam, értem. :D

Ennyi erővel Reyt is nemzhette az Erő (bár ahogy emlékszem, ez Anakinnál sem volt így tételesen kijelentve, csak Obi-Wanék találgattak), a lényeg itt az, hogy Anakin egy rabszolga volt, nem a leghíresebb Jedi-család sarja, mint pl. Luke vagy Kylo Ren, akikben kódolva volt, hogy a galaxis leghatalmasabb figurái lesznek.

szemforgató farizeus 2017.12.21. 12:27:55

Nagyon-nagyon szomorú számomra ez a film. Óriási csalódás, s nem csak maga a film, hanem azok a kritikusok akiket olvasni szoktam. Mert nem értem, hogy tudják ezt dicsőíteni, mikor nem sok különbség van egy BvS, vagy egy Justice League meg e között. Amúgy a film nem szolgálja ki a fanokat, sőt sok esetben tökönrúg mindenkit és mindent ami SW. Arról nem beszélnék, hogy tulajdonképp szintén copy paste a birodalom visszavágból, de hogy még ezt sem tudták rendesen megcsinálni az egy szégyen.
Semmi koherencia, és következetesség nincs benne. Nem alapoz meg semmit, nem használ fel semmit, rossz a történetvezetése. A legnagyobb bajom, hogy teljesen ledegradálta a galaxist az elmúlt két film, pedig a Lucasos hat részben mindig ez adta az alapot. Ahol az egymással szemben álló erőket mindenki el tudta helyezni a nagy sakktáblán. Most meg csak nézek ki a fejemből, és nem tudom hova tenni a dolgokat. Ezt még megtolja rendese a random bedobált történetszálak. Olyan mintha a family guy-os lamantinok írták volna forgatókönyvet. Főleg, ha a gagyi poénokat is ideveszem. Jézusisten.

A műfaji revízióra a legjobb példa a Rogue One. Ez egy szar lett. Az ébredő erő ehhez képest mestermű, pedigaztán...
Az előzménytrilógia is fényévekkel jobb, mint ez a két nemistudom mi.
Ha nem Star Wars lenne, vagy egy SW sorozat egy epizódja, akkor adnék rá egy 8-ast. SW címke alatt, önálló filmként max 3-as. Egy SW filmnek nem ezt kell kiszolgálnia.
Sokan mondták, hogy Űrgolyhók második része. Egyet kell értenem.

Voltak benne jó szálak, a Luke-os rész, pont amin a hiszti megy szerintem az volt a legstarwarsosabb az egészben. Mikor Holdo belevágja a cirkálót Snoke hajójába az pedig egy szép megvalósítás volt, kicsit elrugaszkodott a hagyományos villan egy tűzgömb, s szétszórodnak a törmelékek módszertől. Szóval jó ötletek is voltak benne, kár hogy kevés.

urga 2017.12.21. 13:20:25

"Az utolsó Jedik legnagyobb újítása azt, hogy J.J. Abramsnél is sikeresebben hitette el a nézőkkel, hogy valami újat látnak, hogy felháborító, merész, botrányos, miközben ugyanolyan biztonsági játék maradt."

Az OT lényege a története volt (meg nyilván az a fantasztikus világ, amit George Lucas kitalált hozzá, de ha a történet csapnivaló, csak ez nem vitte volna sikerre az egészet). A történet nem bonyolult, de zsenális, a három rész együtt kerek egészet ad.

Ami annál inkább meglepő, mert a folytatásokat utólag írták meg - csakhogy Lucas annyit agyalt már előtte a történeten, hogy a zseniális csavarok a következő részekben szinte "adták magukat".

Úgy érzem, hogy a Disney-nél elhatározták előre: új, eredeti történetről szó nem lehet, az OT-t kell újra feldolgozni, mert az már
bevált recept. Tehát az OT elemeivel, cselekményeivel kell operálni (birodalom kontra maroknyi lázadó, "kiválasztott" hős kontra fekete sisakos, stb, stb), és ezeket variálni valamennyire. Számomra innentől vált komolytalanná az egész, amikor világossá vált, hogy itt nem lesz folytatás, csak az OT-t forgatja ki módszeresen a Disney.

osborne 2017.12.21. 18:45:42

@urga: Ilyesmi. Állítólag Lucasnak megvolt a sztoriterve a folytatásokra de a Disney azt kidobta mert tinikről, gyerekekről szólt volna. Féltek az előzménytrilógia elleni kritikáktól. Persze ez van beadva, ki tudja mi igaz.

www.polygon.com/2015/5/9/8577579/lucas-star-wars-teenagers

Ezután döntött úgy a Disney és JJ Abrams, hogy a sztori inkább maradjon az OT-hez hasonló, mert azzal vagyis a nosztalgiával nem lehet befürödni.

www.theatlantic.com/entertainment/archive/2015/05/star-wars-vanity-fair-the-force-awakens/392669/

A többi már történelem.

urga 2017.12.21. 20:00:34

@osborne: én csak azt nem értem, hogyan lehetnek tömegek vevők erre? Senkit nem zavar, hogy ezeknek az "új" epizódoknak nincs története, csak az eredeti részek cselekményeit csavargatják ide-oda folytatás címszó alatt? Miért kell ezt a Disney-féle harmatgyenge SW utánzatot néznünk, amikor lehetett volna alkotni egy normális új trilógiát?

Roger Ebert 2017.12.22. 07:39:31

@danialves: nekem úgy tűnk posztodból hogy pozitívnak tartod a műfaji reviziót. Sőt ez egyértelmű a cikkedben. De biztos nincs igazam, mert nincs igazam

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.12.22. 09:56:52

@Roger Ebert: Értem, hogy nagyon vicces vagy, de azért ennyire ne legyél büszke arra, hogy benyögsz egy mondatot, amit amúgy semmivel nem tudsz alátámasztani... Azért akármennyire is hihetetlen, bátorkodom jobban tudni, hogy miről szól a saját cikkem, azért azok után, hogy az előzőnél az sem volt meg, melyik filmről van szó, ez nem tudom, miért olyan döbbenetes számodra...

Igen, szeretem a műfaji revíziót, ahogy szeretem a fordulatos vagy a vicces filmeket, de ahogy ez nem jelenti azt, hogy a fordulat vagy a humor önmagában pozitív dolog (ez utóbbit ld. konkrétan a posztban kifejtve), úgy nem gondolom, hogy a műfaji revízió is az lenne, és hogy mondjuk ettől értékesebb lenne egy film azoknál, amelyekben nincs.

Az Anakinos dolog pedig szerintem tökre nem más, egyrészt semmi nem támasztja alá, hogy őt tényleg az Erő nemzette (ahogyan Rey múltjába is ezt pont bele lehet majd magyarázni), másrészt itt az a lényeg, hogy Anakin nem Yoda vagy Qui-Gonn gyereke volt, hanem a semmiből ásták elő. Ehhez semmi köze annak, hogy ki fedezte fel, a lényeg az, hogy Anakinnak nem volt "királyi", Jedi származása ellentétben a további szereplőkkel Luke-tól Kylo Renig.

adamskij · http://ekonomikrefugeeinwien.blogspot.com 2017.12.22. 11:27:10

@danialves: ugyan nincs egyértelmű bizonyíték és senki sem jelenti ki biztosan, de igen erős a gyanú, hogy Sidious mestere, Plagueis "teremtette" Anakint. Palpatine kb így mondja az SW3 absztrakt űropera jeleneténél: "he was so strong in the force, that he could create life". szegény Anakin fejlődését az is erősen nehezíti, hogy Qui-Gon már úgy mutatja be a Jedi tanácsnak, hogy ő lehet a jósolt lovag, aki egyensúlyt teremt majd az erőben. ez a prófétikus szerep végigkíséri Anakint és mind a Jedik (pl Obi-wan is ezt a vágja a fejéhez a mustafari küzdelmük után, mielőtt ott hagyja a forró lávában fetrengeni), mind Palpatine (különösképp tudatosan) erősíti és ismétli ezt. Vaderré válásában ez igen fontos elem, kár, hogy Lucas a prequel idején a cgi látványorgiára koncentrált bárminemű színészi játék és lelki ábrázolás helyett.

Rey ezzel szemben még akkor is noone, ha történetesen a kilencedik részben JJ úgy dönt, mégis korábban ismert szereplőhöz köti őt. Rey eddigi életének jó része nem lógott ki a galaxisban lakók jelentős részéhez képest és nem is volt rajta nyomás egészen Luke-kal találkozásáig, amit ő választott önként.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.12.22. 11:57:51

@adamskij: Igen, ezt a különbséget én is érzékelem, én csak azt akarom hangsúlyozni, hogy önmagában szerintem nem újítás az, hogy Rey senki fia-borja és nem "királyi" sarj. Az valóban lehet újítás, hogy nincs ez az általad is említett profétikus szerep és mindenki tesz rá magasról, de azért itt a film végén is kapott egy kődobálást, hogy az ő hatalmas ereje kelljen a happy endhez, illetve ha még ki is tartunk amellett, hogy Rey karakterét ettől függetlenül is sikeresen értékeli újra a TLJ, ez akkor sem koncepciózus, mert ugyanúgy egy másik megváltó, ez esetben Luke húzza ki őket a csávából. Akkor majd tényleg emelem a kalapom, ha a IX. nem egy nagy Rey-Kylo párbajjal fog végződni, hanem Finn hátulról leszúrja Kylot, miközben Rey visszamegy a Jakkura alkoholistának, mert összeroppantotta a nyomás. Na ezt pl. bátor húzásnak nevezném. :D

adamskij · http://ekonomikrefugeeinwien.blogspot.com 2017.12.22. 12:15:25

@danialves: nana, ez már szinte roncsfilm :D

még egy észrevétel:
ugyan Kylo is mestere ellen fordul, mint példaképe, Vader, viszont a motivációjuk teljesen más. Vader meg akarja menteni Luke-ot, ez a katartikus fordulata karakterének.
Kylo viszont Snoke helyét akarja elfoglalni és elégtételt vesz az addigi sérelmeiért, pl a megelőző jelenetben kapott alázásáért is. tisztára dühös kisgyerekként reagál, mint ahogy később Luke-kal szemben is.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.12.22. 12:36:03

@adamskij: Nyilván túlzok, de úgy mondom, hogy nálam az lenne a merészség, ha egyszer Neville Longbottom ölné meg Voldemortot és nem Harry Potter.

A másikban is tökre igazad van, ott elsősorban Snoke-ra fókuszálva írtam azt, hogy azért az nem olyan döbbenetes, hogy a nagy sötét urat megöli a tanítványa, Kylo tényleg más, de ennek a húzásnak végképp nem érzem úgy, hogy lenne funkciója. Oké, máshogy történt, de mire volt igazán jó? Vader fordulata azért volt katartikus, mert három (sőt, hat, szerintem sokkal erősebb, ha egybe nézed a történetfolyamot) részen keresztül érett, Kylo meg meg van sértődve, mert megalázták. Nem látom, hogy ettől bármi változott volna az ő karakterében, az erőviszonyokban, bármi beteljesült volna, számomra csak egy kifogás, hogy Johnson eltakaríthasson egy karaktert Snoke személyében, akivel sem ő, sem Abrams nem tudott semmit kezdeni.
Sokkal jobban végig lehetett volna vinni azt is, ahogyan Rey próbálja visszahúzni Kylot, sokkal jobban motiválni azt, hogy le akar számolni Snoke-kal, de egyáltalán azt, hogy ő miért van a sötét oldalon.
Így ez nekem csak oda lett csapva, hogy "látjátok, milyen menő, kinyírtuk a főgonoszt a trilógia felénél?"

adamskij · http://ekonomikrefugeeinwien.blogspot.com 2017.12.22. 13:47:17

@danialves: egyetértek, én sem szeretnék még egy bajvívást, csak attól tartok, JJ-t ismerve szinte borítékolható, hogy egy ennyire sablonos végkifejletet választ.
pedig jobb lenne egy Finn-Kylo párbaj, vagy ha valamilyen módon Kylo belátja eddigi szörnyűségeit és feláldozza magát egy közös veszéllyel (pl az amúgy eléggé sw-idegen yuuzhan vonghgal) szemben.

Snoke egy roppant érdekes karakter és mindenképp érdemelne egy önálló sztorit. az eredete Reynél érdekesebb és fontosabb, valamint a Luke-kal való küzdelme még ennél is lényegesebb. szóval ebből a szempontból sajnálom, hogy ebből a trilógiából már nem tudunk meg többet Snoke-ról.
ugyanakkor ebben a trilógiában, a jelen eseményekben Snoke-nak nincs sok szerepe már, ami meg fontos volt - Kylot a sötét oldalra húzni és ott tartani - azt már megtette. a First Order tőle függetlenül is működik, sőt talán még jobban is, mert mint ahogy ebben a filmben is kiderült, sokkal nehezebb egy kiemelt hajót védeni, mint több kisebbel elbánni (mondjuk logikát meg nem szabad ebben a SW univerzumban keresni, ahol szupernagyik repkednek az űrben).

viszont egy fordulatot hiányoltam kicsit: Snoke helyében megpróbáltam volna Reyt is a sötét oldalra húzni és provokálni egy összecsapást Kyloval. ha Kylo nyer, csak megerősödött volna a sötét oldalon; ha Rey nyer, egy erősebb tanítványra tett volna szert.
süti beállítások módosítása