Sorozat: The Crown - 2. évad (2017)
2017. december 15. írta: FilmBaráth

Sorozat: The Crown - 2. évad (2017)

Jóval sötétebb lett a tónus, de ettől még érdekesebb lett ez a minőségi történelmi sorozat

the_crown_1.jpg

Fülöp herceg az évek során többször is megköszönte Erzsébet királynőnek az iránta tanúsított türelmét. A második évadból többek között az is megtudhatjuk, hogy volt is rá oka, hiszen nem könnyítette meg az uralkodó életét a viselt dolgaival, akinek a nagypolitika és az egyéb családi problémák amúgy is eléggé szétcincálták az idegrendszerét. Mégsem a bulvárról szól továbbra sem ez a remek  sorozat, hanem emberi drámákról, amelyhez a történelem szolgál háttérként. Peter Morgan elég magasra tette saját magának a mércét a kiváló első évaddal, de sikerült tartani a színvonalat, sőt, a második felvonásban sokkal bátrabban nyúl kényesebb témához, mint korábban. A walesi herceg és Fülöp herceg náci múltja, a királynőt a sajtóban ért komoly kritikák, Margit hercegnő szexis képei és nem éppen konvencionális kapcsolata Tony Amstrong - Jones fényképésszel mind-mind érdekesek, de mindezzel együtt mégis Erzsébet és Fülöp lassan, de biztosan kihűlő kapcsolata állt ennek az évadnak a fókuszában. A családi bonyodalmakon túl az 1956-1962 közötti időszak viharos történelmi eseményei is felelevenítésre kerültek, a szuezi válságtól kezdve a Kennedy gyilkosságig, és a kor kiemelkedő alakjai is feltűnnek a sorozatban, de a királynőt még Jackie Kennedy sem tudta elhomályosítani. A helyzet változatlan, még mindig a kiváló forgatókönyv és a remek színészi alakítások miatt tudta megőrizni a magas színvonalat a sorozat, amelyre továbbra sem sajnálták a pénzt a Netflixnél, a királyi szappanopera látványos külsőségekkel folytatódott. Nem véletlen, hogy ebben az évadban inkább a nemzetközi eseményeken volt a hangsúly, mivel a korszak angol miniszterelnökei nem voltak olyan karizmatikusak, mint az előző évadban Churchill, Margit hercegnő karakterét pedig nem adagolhatták túl az alkotók, mert ő mégiscsak egy mellékszereplő, ez a történet a nővéréről szól, nem róla. Jóval sötétebb lett a tónus, de ettől még érdekesebb lett ez a minőségi történelmi sorozat.

Fülöp herceg (Matt Smith) hónapokra magára hagyja az uralkodót (Claire Foy), hogy őt képviselje az Ausztráliában tartott olimpián, miközben neki nemcsak a szuezi válsággal kell szembenéznie, hanem azzal is, hogy fény derül férje nem éppen ártatlan szórakozásaira. A házaspár kapcsolata komoly válsáságba kerül, amelyet mindketten saját temperamentumuk szerint próbálnak megoldani, miközben az életközepi válság sem kerüli el őket és a monarchia problémáit is kezeli kell...

Az eléggé köztudott a királyi párról, hogy a királynő uralkodik, miközben Fülöpé a döntő szó családi ügyekben, azonban ettől még nagyon megrázó tud lenni, amikor azzal szembesülünk, hogy ez milyen helyzetekhez vezetett. A királnyő minden jóakarata ellenére sem szólhatott bele abba, hogy Charles herceg melyik iskolába jár, így történhetett meg, hogy az érzékeny kisfiú nem Etonban tanult, hanem abban az intézményben, amelyben annak idején az édesapja, aki talán túl fiatal volt még akkoriban, hogy átlássa, mekkora károkat okoz ezzel fia lelkének, mert belőle teljesen hiányzott az ő macsósága, így az ott töltött éveket földi pokolként élte meg. Közben az ő gyerekkoráról és családja náci múltjáról is tudomást szerezhetünk, ahogyan a walesi herceg ezirányú ténykedésével is megismerkedhetünk. Továbbra sem áltatnak bennünket az alkotók azzal az idealizált képpel, hogy milyen boldogan élt a trónról lemondott király szeretett feleségével, ismét tovább árnyalták a karaktert, aki valójában már ezerszer megbánta a döntését, de számára nincs visszaút.

Zajlanak az események a politikában és a családban is, nagyon húzós időszak volt ez a házaspár életében, akiknek szembe kellett nézniük azzal, hogy kezdenek elhidegülni egymástól, Fülöp herceg egyre inkább börtönnek érzi a Buckingham palotát. A királynőt egyre jobban idegesíti a viselkedése, mert nagy szüksége lenne rá, hiszen komoly problémákkal kell szembenéznie a korona ügyeivel kapcsolatban, ráadásul az idők változnak, és újra kell gondolniuk a monarchiát is, modernizálni kell az intézményrendszert, amely nem könnyű a hagyománytisztelő uralkodó számára, mégis kénytelen megtenni a szükséges lépéseket, ha nem akarja, hogy a Windsor-ház elveszítse a népszerűségét. Nagyon nem jönnek jól neki sem a húga, sem a férje botrányai, hiszen már nem bánik velük kesztyűs kézzel a sajtó, nem nagyon lehet eltitkolni a családi szennyest, muszáj reagálni az eseményekre, amelyek túl gyorsan változnak a királynő nyugalomra vágyó természetéhez képest. Mindeközben még a tükörben is azt látja, hogy túljutott az első fiatalságán, változik a teste, a lelke is kezd keményedni, és hiába fordul édesanyjához, ő szokásához híven nem nagyon néz szembe a problémákkal, végül ezzel a helyzettel is egyedül kell boldogulnia. A korona súlyát az előző évadban és érezhettük, de most sokkal hangsúlyosabban kerül bemutatásra, milyen nehéz döntéseket kell hoznia az uralkodónak, aki nagyon szeretne a szívére hallgatni, de a családja érdekében sajnos ezt nem teheti meg.

the_crown2_1.jpg

Claire Foy és Matt Smith brilliáns alakítást nyújt ebben az évadban is, pedig ezúttal jóval összetettebb lett a karakterük, mint korábban, Vanessa Kirby Margit hercegnő szerepében nagyon meggyőző, tökéletesen hozza azt a dívás vibrálást, amely annyira jellemezte a királynő húgát (akiből filmsztár lehetett volna, ha nem a királyi családba születik). Mellettük minden más szereplő is belead apait-anyait a játékába, melynek köszönhetően sokszor előfordul a nézővel, hogy elfelejti, fikciót lát, annyira élethűen jelennek meg a sorozatban a résztvevők, akiket a mi generációnk már csak idősebb korában ismert meg, így hiába közismert a Windsor-ház története az elmúlt évtizedekből, a korszak, amelyet az évad felölel, annyira régen volt, hogy ennek ellenére is tud meglepetéseket szerezni a nézőnek.

A sorozatnak talán az a legnagyobb varázsa, hogy úgy hozza emberközelbe a királyi család tagjait, hogy mégis meg tudják őrizni a méltóságukat, nem egydimenziós figurákkal találkozunk, hanem hús-vér emberekkel, akiknek éppen olyan problémákkal kell szembenéznie, mint bárkinek, aki családban él, azonban a korona mégis kiemeli őket az átlagemberek világából, annak ellenére, hogy korántsem festenek róluk idilli képet az alkotók.  Jó néhány évtizeddel ezelőtt valószínűleg nem fordulhatott volna elő, hogy ilyen mélységében megismerjük a királyi család sötét kis titkait, arról nem is beszélve, mennyire morbid, hogy saját magukat nézhetik a tévében a Windsor-ház tagjai. Modern korunk egyik csodája ez, és egy újabb bizonyíték arra, hogy a királynő milyen okosan értelmezte újra a világ változásának megfelelően az uralkodói család imázsát, miközben meg tudta őrizni az alattvalók tiszteletét is. Különleges személyiség, akinek az életét méltó módon dolgozza fel ez a kiváló sorozat.

9/10

A The Crown teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr9213497951

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.