Thelma (Eili Harboe) egy norvég egyetemista lány, aki szörnyen szigorú vallási neveltetésben részesült. Különcsége és félénksége miatt nehezen vegyül el a többi diák között, mígnem egyik nap felfigyelnek rá, mikor egy epilepsziára hasonlító roham lesz rajta úrrá. Megismerkedik egy lánnyal, Anjával (Kaya Wilkins) és azt veszi észre Thelma, hogy beleesett a lányba, aki ezt viszonozza is. A románcot a család értékrendje és az egyre sűrűsödő rohamok mellett Thelma különleges, természetfeletti képessége is beárnyékolja.
A Thelma az a tipikus európai filmfesztiválra született film, ami mintha csak azért készült volna el (azon túl, hogy Norvégiának jó esélye legyen egy Oscar jelölésre), hogy ki lehessen mondani, van egy természetfeletti, vallásos, leszbis film. Mint mikor azon poénkodsz, hogy egymásnak látszólag ellentmondó műfajokat keversz, mint a pszichedelikus-gregorián-minimál vagy a filozofikus-western-sci-fi. Ha egyben rápillantunk erre az elegyre, talán érvényesülhet a pom-pom lány effektus, de egyenként megvizsgálva a komponenseket egyértelműen kibújik a szög a zsákból. A természetfeletti vonal a film közepéig szinte jelen sincs. Utána pedig dominánssá válik ugyan, de a mozi ekkor átcsap egy Before I Wake remake-be. Ez még nem is lenne feltétlen probléma, csak összehasonlítva vele ég és föld a kettő. A háttértörténet annyira vékony hozzá, hogy látszik, hogy csak alibiből van itt. Összevetve a Before I Wake-kel (aminek azért ez az egyik legnagyobb erőssége volt) röhejesen kevésnek tűnik. A párhuzam a két film között azért is helytálló, mert a ugyanattól a hibától szenved mindkettő, nevezetesen senki nem veszi elég komolyan a főhős képességét. De ezt inkább nem ragozom tovább, mert nem akarok spoilerezni.
A vallási bigott szál pedig pont fordítva. Az elején elég nagy jelentősége van, majd hipp-hopp elfelejtődik. Jó, kapunk rá magyarázatot, de nem érintett túl jól, hogy a film ilyen könnyen elhagyja az alapkoncepcióját. Ezen részleg keretei között ismerhetjük meg főhősünk, Thelma szüleit. Közülük is a legérdekesebb karakter az apja, aki egy igazi hamisítatlan seggfej. Ez a figura a film elején tökéletes működött. A dumái miatt iszonyatosan lehetett utálni, mégis a néha megmutatkozó kedvessége miatt el lehetett ebben az utálatban bizonytalanodni. A mű második felében viszont azon járt az agyam, hogy ez a karakter egyáltalán nem illik ide. Mintha kitalálták volna a film első felét, de nem tudták mi legyen a második felével és sikerült megvalósítani azt az ötletet, ami egyáltalán nem illett oda.
Ehhez a szálhoz kapcsolódik egy olyan mondat, amihez hasonló már az I Originsban is kiverte a biztosítékot nálam, de ha lehet ez itt még ostobábban van kivitelezve. Szóval ügyeletes szájhős macskajancsi elkezdi szivatni szentfazék főhősnőnket, mégis hogyan hihet olyasmiben, amit nem tud megmagyarázni. Mire érkezik a frappáns oltás: „Te tudod hogy működik a mobilod? Vagy csak elhiszed, hogy működik?”. Agresszorunk sűrű hebegések közepette megszégyenül, Thelma megdicsőül, én meg kaparom az arcom. Mi van akkor, ha mondjuk találkozik Thelma valaki olyannal, aki esetleg tudja hogyan kell összerakni egy mobilt, mert azért ez nem egyike az élet nagy misztériumainak? Akkor mi van? Nincs Isten? Alapból ez a két dolog, hogy igazolhatja egymást? Ha kíváncsi valaki a mobiltelefon működésére, akkor azt meg tudja tanulni. Nem egy nap lesz nyilván, de meg lehet. Jó, oké, nyilván úgy értette, hogy te se tudsz mindent. Csak akkor ez egy nagyon rossz példa, ugyanis azért nem tudjuk hogyan is működik a telefon, mert nincs szükségünk erre a tudásra. Ha szükségünk lenne rá, akkor el tudnánk sajátítani.
A végére pedig jöjjön a leszbikus történetszál. Innen látszik, hogy ez a film semmi más célt nem szolgál, mint azt, hogy fesztiváldíjas művészfilm lehessen, szimpla paranormális thriller helyett. Ugyanis gond nélkül kicserélhető Anja karaktere férfira, a film teljesen változatlan lenne. Azaz ugyanezek lennének a hibái, csak éppen feleennyire lenne polgárpukkasztó. Thelma és Anja minden előzmény nélkül egymásba szeretnek, ami által képtelenség megérteni vajon mi miatt vonzódnak egymáshoz. Az azt megelőző egyetlen interakciójuk csupán annyi volt, hogy Thelma Anja mellett ülve kapott rohamot. Ez igazán kár, mert szörnyen ritka az olyan leszbikus film, ahol rendesen meg lehetne érteni a két félt. Nyálcsorgatáson túl nem sok reakciót tud kiváltani.
A teljes összkép elég lehangoló. Joachim Trier egy elég tehetséges rendező, de itt csak az olcsó hatásvadászatra futotta. Három kategóriában is indul, de sajnos mind a háromban átlag alatti teljesítményt nyújt. Pedig nem lenne egy reménytelen eset. A rövidke kitekintés Thelma öccsére az igazi skandináv thrillerek hangulatát idézte. Gyönyörűen megkomponált jelenet volt az is mikor Anja először megkörnyékezi Thelmát, illetve hasonlóan szépek azok a képsorok is, mikor Thelma transzba esik. Gyönyörű a fényképezés és hátborzongató a zene. De ez a férc történet csúnyán belerondított a teljes képbe.
6/10
A Thelma teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán.
