Könyvkritika: Al Ghaoui Hesna: Félj bátran (2017)
2017. november 23. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Al Ghaoui Hesna: Félj bátran (2017)

Okos, széles látókörű könyv, amelyből alapos ismeretekre tehetünk szert a félelem tárgyköréről

hesna.jpg

Hesna volt a garancia arra, hogy nem egy ezredik érdektelen celebkönyvet fogok kapni, hanem egy érdekes, alapos, értelmes gondolatmenetet lesz szerencsém végigkövetni a félelem tárgyköréről.  Nem is csalatkoztam ezen elvárásaimban, pontosan azt kaptam, amit vártam, egy jól szerkesztett könyvet, amely ugyanolyan, mint az egykori kiváló haditudósító (aki a kislánya megszületése után hagyott fel a háborús övezetek felkeresésével) riportjai. Összeszedett, közérthetően megfogalmazott írásmű, amelyből nem hiányzik az érzelem, de mégis inkább a higgadt értelemre alapozva járja körül a témát, szélsőségektől mentesen, a tényekre fókuszálva adja át nekünk azt a tudásanyagot, amelyet megszerzett. Mindig őszintén csodáltam Hesnát azért, hogy törékeny fiatal nő létére milyen bátran járta éveken keresztül a háborús zónákat, kockáztatta az életét a legdurvább veszélyhelyzetekben, miközben szállította nekünk a minőségi tudósításokat azokról a helyszínekről, amelyekre én biztosan nem tenném be a lábam, pedig nem tartom magam gyávának. Ha valaki, ő aztán tényleg sokszor nézett szembe igazi halálfélelemmel, ezért hiszem el neki, hogy hitelesen tud beszélni erről a témáról, az újságírói rutin pedig nagy segítség lehetett ahhoz, hogy gördülékenyen, az olvasó számára befogadhatóan mutassa be a félelem megannyi arcát.

Nincs semmi laca-faca, mindjárt a könyv elején egy kőkemény jelenetbe csöppenünk, amelynek a végén kiderül, hogy még a legrutinosabb haditudósító is pánikba tud esni a szülőszobában, hiszen egy eddig még sohasem tapasztalt helyzetben kell helyt állnia. Ebből az életre szóló élményből kiindulva kezdi el Hesna átgondolni a félelem témáját…

„A terepen nem filozofálgatunk, hanem tesszük a dolgunkat – a félelmet és a veszélyérzetet ilyenkor tompítja a jótékony adrenalin és a hév. Legalábbis napközben. Este viszont…”. Nem igaz, hogy háborús helyzetben nem fél egy újságíró, „csak” megtanulja kordában tartani az érzelmeit, távolságot tartani azoktól a rémségektől, amelyekkel nap, mint nap szembesül. Természetesen nem múlnak el ezek az évek nyomtalanul, Hesna tiszteltre méltó őszinteséggel beszél arról, hogy neki is voltak mélypontjai, miközben megpróbálta feldolgozni azokat a sokkoló élményeket, amelyekkel a munkája során szembesült. Mert a háború az háború, hiába került nagyon ritkán komolyan veszélybe az élete, ezek a tapasztalatok ölik a lelket rendesen. De egyáltalán nem arról van szó, hogy a szerző sztorizgatna a régi riportjaiból, hanem egy-egy, számára emlékezetes élmény alapján kezd el gondolkodni a félelem adott helyzethez köthető módozatáról.

hesna2.jpgÉrdekesek a témák: a gyűlölet, hogyan reagál a testünk életveszélyes helyzetekben, a poszttraumás stressz (amit nem csak a katonák élnek át, hanem a tudósító is a maga szintjén), hogyan győzzük le a félelmünket, amikor nagy tömeg előtt kell beszédet tartanunk (ezt úgy vezeti fel a szerző, hogy ő mennyit stresszelt anno, amíg adásba került). Milyen nehéz felmérni, hogy valójában mennyire veszélyes az a helyzet, amelyben vagyunk, milyen az igazi halálfélelem egy igazi háború kellős közepén, mennyi erő kell ahhoz, valaki fél évet kibírjon egy magánzárkában, amelybe azért került mert hátrahagyva kényelmes életét, tenni akart azért, hogy egy diktatúrát átadjon a múltnak? Milyen nehéz lehetett egy fiúnak, aki 19 évesen kerekes székbe került, hogy végigmenjen a saját nem könnyű útján, amíg újra teljes életet tudott élni, mennyire nehéz legyőzni a félelmet, és kilépni a komfortzónából. Milyen emberfeletti erő kellett ahhoz, hogy egy palesztin és egy zsidó férfi barátként tudjon egymásra tekinteni, miután elveszítették a gyermekeiket? És a végére a legendás Zimbardo-börtönkísérlet, meg még néhány hasonlóan letaglózó eredménnyel bíró pszichológiai kísérlet, és természetesen a stresszkezelés sem maradhatott ki a sorból.

Kőkemény témák egyáltalán nem habkönnyű tálalásban, azonban nem is küldi teljesen a padlóra az olvasót a szerző, nem sokkolni akar, hanem elgondolkodtatni. A háború minden borzalmából kapunk egy kis ízelítőt, a legfrissebb tudományos kutatásokkal alátámasztva merülhetünk el a félelem különböző aspektusainak tanulmányozásába. Hesna a saját életéből veszi a példákat, amelyekre felfűzi a mondanivalóját, a tapasztalatai, az általa készített interjúk alapján keresi a válaszokat azokra a mindannyiunkat érdeklő kérdésekre, hogy hogyan lehet leküzdeni életünk legkülönbözőbb területein a félelmet, nem megoldási sémákat kínál, hanem kiindulási pontokat, amelyekre alapozva elkezdhetjük feldolgozni a számunkra legfontosabb problémákat. Nem önsegítő könyv, nem is pszichológia, inkább egy életszakasz lezárása, amelyből a szerző kiemel néhány megrázó esetet, és miután ezzel felkeltette az olvasó érdeklődését, ráirányítja a figyelmét az adott témára. Okos, széles látókörű könyv, amelyből alapos ismeretekre tehetünk szert a félelem tárgyköréről, miközben egyáltalán nem száraz adatokat sorol Hesna, hanem az életből vett példákkal támasztja alá a gondolatait.

10/10

A könyvet a Libri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr1513347145

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

☉ ☾ 2017.11.25. 08:01:44

A szerző mint egy NER munkatárs, csak nem kormánypropagandát, hanem "kritikát" ír - egészen undorító ez a sekélyes felszopó cikk.