Annabelle 2: A teremtés / Annabelle: Creation (2017)
Az eleve újrahasznosított gondolatokból építkező, de legalább minőségi profizmussal megcsinált James Wan-horrorsiker (név szerint: Démonok között) középkategóriás spinoffja (jelesül: Annabelle) idén előzményfilmet kapott (jelen kritika tárgya, azaz az Annabelle 2.). Hát, nem mondhatnám, hogy lelkesedésem határtalan volt e film kapcsán, és hogy hurráoptimizmussal futottam neki a produkció megtekintésének. Nos, ez a film a várakozásoknak megfelelően nem fogja megrengetni a horrortörténelmet, viszont teljesen vállalható prequel lett, ami bár nem sok emlékezetes vagy sajátos momentummal rendelkezik (ezúttal nincs tisztelgés Polanski előtt sem...), de alapvetően jól ellátja a feladatát, alkalmas némi borzongásra és ijedezésre, valamint idegesítő blődségektől jórészt mentes. A gyermeküket tragikus módon elvesztő, súlyos titkokat rejtegető nevelőszülő páros és a befogadott árva gyermekek története hangulatosnak nevezhető (már ha valakinek tetszett a hasonló atmoszférát képviselő Ördöggerinc hangulata), produkciós szempontból (színészek, fényképezés, zene, stb.) is rendben van, és bár a karakterívek kissé kapkodósan alakulnak a film vége felé, alapvetően okés alkotásról beszélhetünk. Ha létezik "unalmas vasárnap délutáni" horrorfilm-kategória, akkor ez a film tipikusan ebbe tartozik.
6/10
Annabelle 2: A teremtés teljes adatlapja a MAFAB oldalán
Az ajtón túl / The Other Side of the Door (2016)
Az ajtón túl című film kapcsán a hozzám elért első előjelek egyszerűen borzalmasak voltak: egy indiai-angol koprodukciós szellemhorrorról beszélünk, lehangoló imdb- és rottentomatoes értékelésekkel, minden Walking Dead-rajongó leggyűlöltebb idióta anyafigurájával, "Lorival" (Sarah Wayne Callies), és a Kertvárosba száműzve jóllakott-jófej apukájával (Jeremy Sisto) a főbb szerepekben. Az egyetlen pozitív előjel Johannes Roberts rendező személye, aki idén a 47 méter mélyen cápáival már bizonyította a rátermettségét. Mi sült ki végül ebből a khm... kétesélyes alaphelyzetből? Meglepő módon egy egészen tisztességes horror - ami kisebb részben a nyugati ember ázsiai kultúrsokkjával dolgozik, nagyobb részben pedig az anyai szeretetből fakadó végzetes ragaszkodással (vesd össze a Kedvencek temetőjével, lesznek párhuzamosságok rendesen). Nem mondom, hogy a film túlmutatna a témából fakadó felszínes megoldásokon (pl. az Under the Shadow zsenialitásától nagyon távol van), de az egyszerű-de-hatékony ijesztgetés, az "egzotikus horror" hangulat, és néhány jól sikerült történetbeli csavar egészen fogyaszthatóvá teszi a mozit. Persze csak abban az esetben, ha valakit nem zavar, hogy "Lori" a komolyabb szituációkban itt is ugyanolyan kőbuta, mint Walking Deadben.
7/10
Az ajtón túl teljes adatlapja a MAFAB oldalán
Ui.: Kicsit sok zárójeles megjegyzést használok mostanság, nem? (Asszem ebben még fejlődnöm kell... affene...)
