Mit szeretek a horrorban?
2017. október 26. írta: Werewolfrulez

Mit szeretek a horrorban?

Avagy óda az iszonyathoz

dress_to_kill_3.png

Előzménynek tekinthető cikkek jelen blogbejegyzéshez: Lenézett műfajok: a horror; A horrorrajongók személyiségtípusai

Drága Horrortestvéreim, hozzátok szólok!

Igen, hozzátok, akik Stephen Kinget olvastatok éjszakánként a takaró alatt, és hozzátok, akik azért maradtatok fenn egy-egy este, vagy éppen azért hagytatok ki egy-egy szombati bulit, hogy meg tudjatok nézni egy klasszikus slashert a tévében. Azok az olvasók, akik hozzám hasonlóan vették egykoron a megboldogult magyar Fangoria magazint, agyonmásolt VHS kazettákat gyűjtögettek '80-as évekbeli olasz horrorfilmekkel, vagy egyéb módon szívták magukba e megvetett műfaj iránti rajongást, most tegyék a szívükre a kezüket és valljanak színt: mi az, ami szerethető a horrorban? Mondjuk már el a "normális" embereknek, akik lépten-nyomon szörnyülködve tekintenek ránk, hogy mi is a jó a választott műfajunkban!

A sort én kezdem. Tehát mit is szeretek a horrorban?

A horror engem egy olyan világba visz el, ami fekete és fehér. Egy olyan világba, ahol a rossz tényleg rossz, a gonosz meg tényleg gonosz. Ebben a világban a szörny, a zombi, a vámpír, a farkasember valóban meg akar enni, és tényleg - de úgy istenigazából - rosszat akar nekünk. Nincs félreértés, nincs részvét, nincsenek emberi jogok, nincs empátia, nincsenek árnyalatok, nincsenek finomságok, nincsenek erkölcsi gátak. Ebben az univerzumban ölni kell, ha életben akarunk maradni, túl kell élni, bármi áron, és élet vagy halál a tét mindegyik percben. Nem az a fő gond, hogy holnap mit fog szólni a főnök, ha nem vagyok kész a tervezett melóval, és nem az a probléma, hogy koszos cipővel jöttem be az előszobába, plusz a betegségek sem alattomos módon rágnak szét belülről, hanem egyik napról a másikra zombivá változtatnak. A horror egy huszárvágással átvágja az erkölcsi jellegű gordiuszi csomókat, és egy mozdulattal felborítja az illem asztalát. A horror egyszerűvé teszi a világnézetet. Van a szörny, a gonosz, az életveszély, az átváltozás valami borzalmassá, és vagy te, akinek túl kell élnie, bármi áron. Ha sikerül, nos, onnantól már csak nevetni fogsz az olyasmiken, amiket a főnök mond, vagy amiket a feleséged a fejedhez vág, ha éppen a kanapén hagyod a koszos zoknidat. A horror a tisztítótűz, ami elégeti az élet lényegtelen sallangjait, és csak a legfontosabbakat hagyja meg.

Persze nem csak ennyi az egész. A horrorban van szépség is. Torz szépség, de szépség: a megismételhetetlen, az egyedülálló különleges gyönyörűsége, ami természetellenes, ellentmond minden szabálynak, és pont emiatt lenyűgöző. Ott van a holdfényben üvöltő vérfarkas, hát nem csodálatosan mitikus egy bestia? Vagy beszéljünk a szögekkel kivert fejű Pinheadről: képtelenség levenni a szemünket erről a való életben teljesen elképzelhetetlen figuráról. Aztán ott vannak a csontvégekkel tarkított sebesülések, a véres belsőségek, a kifröccsenő zsigerek, amiktől undorodó grimaszba görbül a szánk, önkéntelenül járni kezd a lábunk, és szinte magunk is érezzük a kibírhatatlan fájdalmat tőlük. Ezek a levedző, vérvörös, húsos szirmú virágok, amelyek zsigeri hatással vannak ránk, megmutatják azt, mi történhet velünk, ha véletlenül rosszul fogjuk meg a láncfűrészt, vagy a sötétben véletlenül ráesünk néhány virágkaróra. A horror veszélyes szépséget kínál, ami megtanít bennünket arra, hogy vigyázzunk magunkra, de nagyon.

njbnfd87mz.jpg

És most Ti jöttök!

Mit szerettek a horrorban?

Gyertek elő a homályból, bújjatok ki a kriptáitokból, és véssétek oda a kommentszekcióhoz a meglátásaitokat arról, hogy mi a szép és az imádnivaló ebben a sötét és véres műfajban. Gondolkodjunk együtt! Nincs rossz válasz! Nincs semmi szégyellni valótok! Itt csak tőlünk félhetnek a többiek...

Végezetül egy kis ösztönzés: a halloweeni "horrorhét" végén az általam teljesen szubjektív módon a legjobbnak ítélt választ adót könyvjutalomban részesítem (természetesen a horror műfajú könyvvel készülök a nyertes számára)!

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4812660113

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

REMY · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2017.10.26. 14:32:01

Pont a napokban néztem meg Uwe Boll-tól a Seed-et, ami arra döbbentett rá, hogy mennyire egyszerű, ám egyben mégis mennyire nehéz műfaj a horror. Amikor egy Boll képes értékelhetőt nyújtani a témában, amikor egy Boll kreatív tud lenni a zsáner adta lehetőségek miatt, akkor döbbenek rá ismét, hogy miért is szeretem a horrort. A kreativitás miatt. Olcsón is lehet nagyszerűt alkotni.

Én kb 6-7 évesen kezdtem bele és szerettem bele a műfajba. Kezdtem Kampókézzel és a Sikollyal, folytattam Freddyvel és Jasonnel. Ott voltam az űrben az Aliennel és imádtam, mikor Pinhead láncai előjöttek a falakból, vagy Bőrpofa láncfűrésze beindult.

A horror számomra a kreativitást jelenti. Az akadályoktól mentes közeget, amikor egy rendezőnek nem kell szabályok szerint levezényelnie a művét. Sokszor pont azon bukik el egy-egy mozi, hogy bátortalanok. Nem mernek elrugaszkodni eléggé a talajtól.

Épp ezért imádom a régi trash-horrorokat is. Pont azért, mert olcsón, CGI mentesen ki lehet hozni egy bátor alkotást. Én személy szerint inkább a vérengzésért vagyok oda, nem pedig a lélektani oldalért. Noha utóbbi is jöhet bármikor, de amikor belefutok egy jó slasherbe, akkor szórakozok a leginkább. Hogy beteg lennék? Meglehet... de imádom :D

Mikor maszkokkal és egyéb kellékekkel fokozzák a látványt és a hangulatot, vagy mikor látom a mű vért spriccelni a ház összes falára, mikor tudom, hogy az áldozat meg fog dögleni, akkor jön a mosoly az arcomra. Óó, azok a jó 70-es 80-as évek.

A horror számomra a biztos talaj. Kevésbé tudok csalódni egy-egy alkotásban itt, mint más műfaj filmjeiben. Tudom, hogy mit várok és várhatok el. Ha A-kategóriás, ha B, ha ZS, legyen bármi. A horror képes az összes minőségi szinten szórakoztató lenni. Épp ezért a kedvencem is!

Werewolfrulez · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2017.10.26. 21:27:54

@REMY: na, pont az ilyen válaszokra gondoltam, köszi :)

Father Merrin 2017.10.27. 07:04:20

Én ennyire sosem gondolkodtam el azon, hogy mi vonz annyira a horrorban, de tekintve, hogy nagyon fiatalon ismerkedtem meg a műfajjal (a Terminátor - bár nem horror, de bizonyos elemei 4 évesen azért ütnek -, a Cápát 5, A legyet meg olyan 6 évesen láttam), szerintem engem a tabu jellege vonzott igazán: olyat láttam, amit gyerekként nem láthattam volna és ez a megközelítés aztán később is megmaradt. A horror számomra a tabuk feszegetésének műfaja, ahol az alkotók kilépnek vagy kiléphetnek az általánosan elfogadottból, megszokottból és valami olyat adnak, adhatnak, amit máshol nem kapsz meg, valami meghökkentőt, valami sokkolót.

Egyrészt fentiek miatt lett végül kedvenc szubzsánerem a szörnyes horror - ebből az alműfajból lényegében bármit meg tudok nézni a gyengébb daraboktól a minőségi filmekig. Piszkosul zavar, hogy ennyire alulkezelt az egész alműfaj és mindig várom, hogy valaki végre visszarántja az őt megillető helyre, hogy zombik meg vámpírok helyett végre a szó legszorosabb értelmében vett szörnyek is újra vadászhassanak a vásznon. Papíron ez az egyik legkönnyebb alműfaj, a megvalósítás tekintetében viszont rengeteg kreativitást és pénzt igényel, amivel mostanság igencsak fukarkovik Hollywood - nem véletlen, hogy szinte nem is erőltetik.

Másrészt ha pszichológiai oldalról vizsgálom, akkor azt mondom, hogy a szörnyeket - akárcsak az embert - alapvető szükségletek hajtják, csak amíg az emberek ezeket a szükségleteket egy társadalmi maszk mögé rejtik, a szörnyek meg sem próbálkoznak ezzel. A szörnyek szembesítik az embert a természeti valójával, azzal, hogy bár az ember szeretne a természet fölé lépni, többnek akar látszani, de ha leveszik ezt a kreált társadalmi maszkot, nem marad más, csak egy ugyanolyan, szükségletei által hajtott lény, mint a szörnyek.

Herschmi · http://www.talesfromtheblog.blog.hu 2017.10.27. 13:41:50

Sokan kérdezték már ezt tőlem és válaszolni nem tudtam rá soha, csak a lehetséges okát elmagyarázni.
Szülőházamban rengeteg orvosi krimi állt a könyvespolcon, én meg hiába nem tudtam még olvasni óvodáskorom elején, előszeretettel nézegettem a kötetek borítóit. Így akadt a kezembe Robin Cooktól a Halálfélelem. Borítón egy férfi arc, egyik fele egészséges, a másik fele szétrohadva. Hetekig rémálmaim voltak tőle. Azt hiszem akkor fogtam fel (és idejekorán), hogy mit is jelent a halál és hogy egyszer én is elrothadva végzem. Tíz éves koromtól már csak horrort olvastam és amikor csak tudtam, horrorfilmeket néztem. Szerintem nálam ez a műfaj segít abban, hogy nem tudjam komolyan venni a halált és ne gondoljak arra, hogy bármikor bekövetkezhet számomra is az elmúlás. Így megmarad az illúziója annak, hogy "örökké" létezni fogok :)

Nazareus 2017.10.27. 13:42:23

Régebben sok horrort néztem, de utóbbi 5-10 évben szinte teljesen leszoktam róla. Egy ismerösöm mondta és teljesen egyetértek vele: "Nem értem mi a jó a horrorban - ott van egy gyönyörü nö, és ahelyett, hogy megdugná inkább feldarabolja..."

KerPa 2017.10.27. 17:54:48

A horror műfajából két olyan filmet tudok mondani, amik valóban kitűnők. Az ördögűző és a Ragyogás. Az összes többi film önmagát majmolja ugyanazokkal a klisés történettel és a már unalmas, kiszámítható eszközökkel.

agarik 2017.10.27. 21:01:13

@Nazareus: És ez a gyönyörű a horrorban. Hogy változatos. hogy nem mindig csak csöcs. Hogy vannak akiknek (éppen akkor) más a fontos. Hogy nem vagyunk egyformák.

Kísérletezés, kreativitás, meglepetés, halál leküzdése, kikapcsolódás ("release" - bocs, néha csak angolul ugrik be a legmegfelelőbb kifejezés) és egyben kerek történet - részemről mind egyvalamire vezethető vissza: közepes költségvetés.

A blockbusterekben túl sok a pénz, így biztosra mennek. Semmi R-rated/18+-os tartalom, és a látvánnyal elrejteni hogy nem mertek történetet írni, mondanivalót kreálni.
A "művészfilmekben" meg túl kevés a pénz.. A rendezőn senki nem fogja számonkérni azt a 10-20-100ezer $-t. Így legtöbbször "önmegvalósít", ami legtöbbször "kiömlött a festék a vászonra, de a marketinges haverom azt mondta lehet belőle pénzt csinálni".

Közepes pénzzel (és a horror garantáltan az) viszont azok dolgoznak, akik azért akarják elmesélni a történetüket, mert szerintük jó ötlet, mert nekik tetszett, és a gyerekeiknek is továbbadnák.
Lehet hogy nincs igazuk, és elismerem hogy a horror nem maga a világmegváltás, de a horror olyan mint a Stranger Things végén a srácok játéka:
"De ennek semmi értelme! Mi van az Elveszett Lovaggal, a Büszke Hercegnővel és a Különös Virágokkal a Kertben?"
A válasz pedig: nem kell tudnunk. A hibák jelentik azokat az űröket, amik mozgásban tartják a fantáziát a történet után is, amin amúgy jól szórakoztunk. Netán tanultunk is belőle.
Piroska és a Farkas? Honnan tudott a Farkas beszélni? Hogyan öltözött be Nagymamának? Nagymamát hogyan csalta csapdába? - A történet szempontjából lényegtelen. Ezeket a kérdéseket értelmetlen feltenni. De fel LEHET tenni, és ezért találunk ki majd mi, a következő generáció egy újabb történetet.

Jerico 2017.10.27. 21:36:16

Miért jó a horror?
Mert próbára tesz. Megrág és kiköp. Lecsekkol. Mérlegre tesz.
Elgondolkodom alatta: én mit tennék az adott helyzetben?
Agyalok, hogy miként úsznám meg.
Olyan helyzetekbe rak, melyek soha nem állnak elő egyébként.
Felfokozzak idegállapotodat.
Adrenalint pumpál az ereidbe.
Önismeretre késztet
Benned marad.

krono_gabor 2017.10.28. 15:07:22

Gondoltam hogy a kérdésre majd én egyszerű választ adok és kiegyenesítem a gondolataim szövevényes szállait ezzel kapcsolatban, de sajnos nem így lett, és ettől a hideg fut végig a hátamon, ettől a fagyasztó bizonytalanságtól.

Régóta szeretem a horror műfaját, emlekszem mikor gyerek ként csak azért nem mentem iskolába mert nem tudtam felkelni egy egész estés horror maraton miatt. Nah nem mintha éjszakába nyúlòan tartott volna a film a Tv-ben csak hát nem mertem elaludni vagy csak kimenni a szobámból, még az ajtómat sem mertem kinyitni.

Aztán felcseperedtem és a horror is velem együtt nőtt fel. A sikeres és imádott gyermekévei után ahol még nem kellett semmi trükk ahozz hogy szeressék picit megváltozott.

Láthattam azt az időszakot mikor ha elmondtam hogy horrorral töltöm a hétvégémet úgy néztek rám az emberek mintha tiniként a suli legcsúnyább csajával lennék és a filmszakma ugyan úgy kiutálta a műfajt mint az iskolában a legcsúnyább lányt a többiek.

Majd megérkezett a felnőtt és teljesen beérett horror és itt tálaltunk mi újra egymásra igazán.
Ha egy filmnél az első pillanatától úgy kell guvadnom a monitorra vagy a vászonra hogy egy kepkockát se hagyjak ki, mert szorongat az érzés hogy mi lehet az ami fontos és mi lehet az ami csak sallang. Odaszögez mikor egy kamera 2-3 percig siklik egy lakásban és valami nyom bele a székbe. Mikor nem kell együttéreznem a szereplővel mert az atmoszféra és az adrenalin a testemben azt mondja ezzel együtt élek. Mikor felkapcsolva a szobában a villanyt ugyan azt erzem mint gyerek ként.
Az eredendő rettegést és azt hogy megint nem a komfort zónámban punnyadok.
Szeretem úgy érezni magam egy velőtrázó horro után ami teljesen beszippantott és nem tudom hogy az ágyam alatt van-e a szörny vagy a szekrényben hogy én majd erre a rejtelyre egyszerű választ adok és kiegyenesítem a gondolataim szövevényes szállait ezzel kapcsolatban, de sajnos nem így lett, és ettől a hideg fut végig a hátamon, ettől a fagyasztó bizonytalanságtól.

Morpheus. 2017.10.28. 18:48:06

A legjobb horrorfilmek - mint az Alien sorozat, a Fűrész filmek, az Ideglelés, vagy a Haloween (1978) - olyan borzongást keltenek, melyre igenis szükségünk van, mert a nagy átlag élete nyugalmasan unalmas. Az emberiség történetében korábban nem ez volt a helyzet. A körülmények javultak, az izgalom iránti igény megmaradt. Ma így tudjuk kiélni.

Vödör1 2017.10.31. 09:58:56

Hogy legyen másik vélemény is. Én rühellem a horrort, nem is vagyok hajlandó megnézni egyet sem már vagy tíz éve, és ezt tartani is szándékozom. Egyszerűen nem fér bele az életembe, hogy kellemetlen élményekkel töltsem.

Werewolfrulez · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2017.11.02. 20:11:40

Örömmel jelentem, hogy megvan a nyertes. Nem volt egyszerű dolgom, mert nagyszerű dolgokat írtatok. Köszönöm a színvonalas hozzászólásaitokat az egész blog nevében!

A nyertes Jerico, aki kis túlzással szabadversnek is beillő kommentjével Ezekiel Boone Kirajzás, és S.L. Grey Az apartman című köteteit nyerte meg. Privátban írok Jerichonak, hogy hova postázhatom a könyveket. Gratulálok, és akik nem nyertek, ne csüggedjenek! Lesz még hasonló játék ;)
süti beállítások módosítása