Ki gondolta volna, hogy egy hardcore vadkeleti körút ilyen szórakoztató tud lenni? Nem volt még szerencsém gonzóhoz (vagyis a valóság nem kicsit történő kiszínezésével megírt történethez), de nagyon megtetszett a műfaj, Szczerek úgy tudta visszaadni a közép-kelet-európaiság hangulatát, mint a Macska-jaj - ban Kusturicza. A lengyeleknek történelmi okok miatt Ukrajna azt jelenti, mint nekünk Erdély, ezért nagyon is értjük, mi az a romantikus érzés, ami mindig visszavitte a szerzőt ebbe az eléggé lepukkant országba, amelyben nagyon nehéz meglátni a szépet. Ne várjunk lírai mélységeket ettől a könyvtől, ez tényleg fekete öves túra, itt patakokban folyik a vodka, fullba tolják a népek trinyót és az Életerő balzsamot (ez egy helyi lélekerősítő, alapvetően egy potencianövelő ital), mert másként nem lehet elviselni hosszú távon azt abszurd világot, ami körülveszi őket. Miközben szeljük az íróval a kilométereket marsrutkán (kisbusz), vonaton, Volgán, és minden olyan közlekedési eszközzel, ami éppen rendelkezésre áll ahhoz, hogy a célponthoz eljussunk, nemcsak a szláv lélekbe merülhetünk bele ütközésig, hanem saját kis közép-kelet-európai identitásunkon is kellőképpen elmerenghetünk. Kelet vagy Európa, hol a határ? Egy időkapszula, amelyen átrohant a történelem, és mekkora mázlisták vagyunk, hogy nem oda tartozunk, hanem a saját országunkba - illik ennek örülni? Ezeket a nagyon komoly kérdéseket csak ilyen vidáman lehet felvetni, ahogyan Szczerek tette, különben túlságosan mélyre rántana bennünket gondolataink örvénye. Nagyon jó könyv!

Szczerek hátizsákos lengyel turistaként járta be Ukrajnát, erről szóló élményeit osztja meg velünk az oldalakon. Emberünk nem antialkoholista, nem veti meg a kalandot, és olyan útitársakat is bevállal, akiket mi valószínűleg messzire elkerülnénk. Nem biztos, hogy ezek a sztorik valóban így történtek meg a valóságban, de az biztos, hogy a hangulatban 100%-os egyezés mutatkozik.

A szerző lengyel író és újságíró, aki jogot és politológiát tanult, tudományos cikkei jelentek az európai szeparatizmusok és regionalizmusok témakörében. Kedvenc témája a kelet-európai térség, nemcsak Ukrajnában fordult meg többször, hanem hazánkban is, kíváncsian várom, hogy mit fog írni rólunk (szerintem be kell majd készíteni valami erőset, mert durva lesz a cucc, az tuti biztos). Már a könyv kezdetén megtudja az olvasó, hogy itt bizony nem lesz laca-facázás, a pofijába fogja kapni a kelet-európai valóságot. Országhatár, útlevélvizsgálat, emberünktől megkérdezi a határőr, hogy miért megy Ukrajnába, a válasz pedig annyi, hogy „az őseim csontját csókolgatni”. Innentől kezdve stílben vagyunk, hátradőlhetünk, és páholyból nézhetjük végig azt a kelet-közép-európai utazást, amely annyira fájóan ismerős, hogy csak sírva lehet rajta vígadni.

Meglepő, hogy még romjaiban is milyen lenyűgöző tud lenni Ukrajna sokfélesége, rá lehet csodálkozni a gazdag történelmi múltra, sopánkodni a törpe jelenen és vérmérséklettől függően el lehet kámpicsorodni a jövő kilátástalanságán. A lelakott lakótelepeken, világítás és út nélküli kertes házakon túl vannak igazi gyöngyszemek is az országban, a kilátás a tengerre varázslatos tud lenni még egy Isten háta mögötti településen is, Kárpátalján pedig természetesen a magyarokba is belebotlott a szerző. Miközben nem kicsit elszállt alakokkal váltja meg a világot Szczerek nem kevés kábítószer hatása alatt, és keveredik vadabbnál vadabb kalandokba (töltötted már egy felújítás alatt álló vendégház tetejének teraszán az éjszakát, miközben egy bazi nagy kutya őrzi az ajtót, amelyen nem mersz kilépni? És ez még egy úri hely, éjszakázott már a szerző ennél sokkal durvább helyeken is, és nem egyszer került veszélybe a testi épsége, gondold meg jól, hogy tényleg ennyire a saját bőrödön akarod-e érezni Ukrajna lassan, de biztosan rothadó mindennapjainak valóságát).

A szláv lélek minden mélységes tragikuma ott zokog a sorokban, miközben betegre nevetjük magunkat a rendkívül szórakoztató leíráson, legszívesebben sírnánk, hogy milyen körülmények között kell élniük embertársainknak, akikért igazából nem tehetünk semmit, és halálosan szégyelljük magunkat, hogy nekünk nem ez a valóságunk, amint átléptünk a határt, mi mehetünk haza, ők viszont ott maradnak a teljesen kilátástalan életükkel.  Azonban ezt a mély drámát olyan jól eltalált könnyed stílussal festi elénk a szerző, hogy betegre nevetjük magunkat a könyvön. Egy abszurd, mégis létező világba nyerhetünk betekintést, amely nyilván rengeteg túlzást tartalmaz az olvasó szórakoztatása érdekében, mégis egy olyan hangulatot áraszt, amelyet csak mi érthetünk meg itt, Kelet-Közép-Európában. Kötelező darab!

10/10

A könyvet a Typotex Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.