Fűrész-történelem - első rész
2017. október 16. írta: AldoWinnfield

Fűrész-történelem - első rész

Játszani jó! De még jobb halálos játszmákat nézni a mozivásznon?

a_saw_filmek_1.png

A cikk kisebb spoilereket tartalmaz!

2004-ben egy kis költségvetésű thriller/horrorfilm szolgáltatta az év egyik legkellemesebb meglepetését. A mindössze 1.2 millió dollárból forgatott Fűrész kiadásainak majdnem százszorosát termelte vissza. Kevéssel később már érkezett is a folytatás, hogy aztán 2010-ig meg se álljon a nagyüzemi gyártás. A széria végül a hetedik résszel ért véget (ami annyiban stílusos megoldás, hogy az egyik fő ihletforrás David Fincher Hetedik című klasszikusa volt), legalábbis majd hét (!) esztendőig így állt a dolog. Ez év októberében viszont érkezik egy újabb sequel, ami remek alkalmat szolgáltat arra, hogy ebben a cikkben némi kritikai éllel megspékelve összefoglaljam a sorozat pályafutását.

A falon egy óra, ami hatvan másodpercről számol vissza. A lepusztult, szoba méretű helyiségben a sarokban egy televízió áll. A földön egy ember. Éppen ébredezik. Amikor kitisztul a tudata, jön a pánik. Hol van és hogyan került ide? Aztán a tévé képernyőjén megjelenik egy bábú, s félelmetes hangon beszélni kezd. 'Hello Gareth! I wanna play a game." A fehér pofájú kis alak aztán hibákról kezd magyarázni, olyanokról, amelyek miatt az alany nem becsülte meg addigi életét. Ideje ezen változtatni, egy próbát kell kiállni. Egy olyat, ami lét és halál között dönt. A nem olyan régen még a padlón fekvő férfi most őrjöng, nem tudja hova tenni a szituációt, amibe került. Még csak most tűnik fel neki a szerkezet, amit a fejére erősítettek. Egy perce van, hogy megtalálja a kulcsot, ami nyitja a zárat, mielőtt a fém kütyü működésbe lép és összezúzza a koponyáját. Amikor a számlálón már csak pár másodperc van hátra, Gareth rájön, hogy nincs menekvés. Már parányi esélye sincs kioperálni magából a túlélést jelentő kulcsot. Game Over.

A fenti jelenethez hasonló több tucat játszódik le a széria során. A végletekig leegyszerűsítve a Fűrész filmek történetét tulajdonképpen arról van szó, hogy létezik a Jigsaw nevezetű sorozatgyilkos, aki halálos kimenetelű játékokat eszel ki a szerinte arra érdemes alanyoknak. Ha vesztenek, eléri őket a vég. Ha nyernek, akkor megújult figuraként élhetnek tovább, régi hibáikat feledve. A morális kérdésekből (amikkel sokat nem foglalkoznak érdemben) persze rögtön ezer vetődik fel: Jigsaw szerint ő soha nem ölt meg senkit, hiszen ő megadja a választás lehetőségét. Szerintem meg ha valakinek a kezébe nyomsz egy pisztolyt, hogy húzza meg a ravaszt, vagy lelököd a lányát a szakadékba, azzal gyilkossá válsz. Így gondolkodik a rendőrség is, akik természetesen nagy erőkkel keresik a véres játszmákat kiötlő elkövetőt és csatlósait kerek hét felvonáson keresztül, kevés sikerrel. A Fűrész mozik legnagyobb problémája az, hogy az egyes részek között túl sok különbséget nem lehet felfedezni, legalábbis ami a koncepciót illeti: míg más horrorsorozatok készítői a harmadik-negyedik film után már igyekeztek valami (akármilyen marhaságnak tűnő) újdonságot csempészni a szériába, itt leginkább csak az egyre elfajzottabb csapdák jelentkeztek, mint 'kreatív" ötletek. De haladjunk szépen sorban!

saw-2004-saw-18365309-900-506.jpg

A kezdet

James Wan napjaink egyik elismert mainstream horrorrendezője, akinek olyan sikeres címek kötődnek a nevéhez, mint a két Démonok között vagy éppen a Halálos iramban hetedik feltűnése. A Fűrész volt azonban az az alkotás, amivel letette a névjegyét, egyben minden sutasága és olcsósága ellenére szerintem ez a legjobb filmje is egyben. Hogy miért? Elsősorban azért, mert egy épületesen kidolgozott, erős forgatókönyvből dolgozhatott, és a sovány költségvetésből fakadóan fantáziadúsan kellett alkotnia. Az első részben nekem a kedvencem a hangulat, illetve a feszültségteremtés. Ebben a filmben minden mocskos, elhasznált, a fényképezés pedig sötét, 'szemcsés" és mivel külső helyszínből talán egy sem akad, a klausztrofóbia-érzetet is sikerrel közvetítette felém Wan. Egy nagy csapda ez a mozi, amelybe ha beleveszel, akkor tudatmódosult állapotodból csak a forgatókönyv végső, Hatodik érzék-szintű fordulata tud kirángatni, de az is csak azért, hogy akkor meg az maradjon veled pár napig. A rendező élvezettel játszik el a néző idegeivel, s itt nem csak az erőszak brutalitására, illetve a zavaró, elidegenítő hangokkal megtoldott, felgyorsított, 'pattogósan" vágott pillanatokra gondolok, amelyek védjegyévé váltak a szériának, hanem arra is, hogy milyen döntésekbe kényszeríti karaktereit, s azokat hogyan mutatja meg. Mert ugye az egy dolog, hogy valaki levágja a lábát a vásznon, ez akár még vicces is lehet a megfelelő interpretálásban. Itt viszont fáj minden erőszakos pillanat és kemény, idegőrlő nézni minden küzdelmet a halálos csapdákkal. Van súlya a dolgoknak, és ez olyan erény, amivel a negyedik résztől kezdődően már nem igazán rendelkezik a sorozat: a csontok törnek, a belek lógnak, de a hatás negyedannyira sincs jelen. A Fűrész legnagyobb problémája talán a színészekben keresendő: a Jigsawt játszó Tobin Bellen kívül elvétve található vállalható aktori teljesítmény a filmben. Ettől eltekintve viszont nyugodtan mondható, hogy a bemutató óta eltelt 13 évben ez az alkotás klasszikussá nemesedett.

timothysaw3.png

Csontzenéből három sem sok

A Fűrész elképesztő pénzügyi sikere után egyértelmű volt, hogy folytatásnak készülnie kell, és ha lehet, minél gyorsabban. Egy évvel később meg is érkezett a vetítővásznakra egy újabb darab, s némileg talán meglepő módon remekül sikerült továbbgördíteni az eseményeket. Wan átadta a rendezői teendőket Darren Lynn Bousmannak, ő pedig egy kicsit kommerszebb irányba tolta el a hangsúlyokat: sosem éreztem nála azt a sűrű atmoszférát, amit elődje megteremtett, a Fűrész 2-ben azonban még így is van energia és ötlet. Jó második részhez hűen kissé emelték a téteket, ezúttal nem két ember küzdelme, hanem egy egész csoporté van a fókuszpontban, s miközben látjuk a trükkös házban rekedt alanyokat az életükért küzdeni, Jigsaw is teljes mértékben felfedi az arcát és többet árul abnormális filozófiájából. A nagyobb fenyegetettség és a némileg akciódúsabb irányvonal mellett a szkript sem annyira furmányos, mint az első epizód esetében: a flashback jelenetekkel megdobált szerkezet persze itt is működik, de korántsem építkezik olyan szépen a Fűrész 2, mint elődje, nem annyira rétegelt a folyamat, mint korábban. Ennek ellenére a befejezés kettős csavarja elismerésre méltó és frappáns húzás. Akkora sokkot egyik sem okoz ugyan, mint amit a kezdő rész pofátlan fordulata, de ebben az is szerepet játszik, hogy a sequel esetében már mi nézők is vártuk a sokkolást és nem ért minket felkészületlenül az írói lelemény. A Fűrész 2 hozta azt, amit el lehet várni egy folytatástól és kicsit még többet is.

A harmadik Jigsaw ámokfutás logikus kilépési pont lehetett volna a sorozatból, hiszen itt végrehajtottak egy olyan lépést, ami már a kezdetektől benne volt a levegőben: a végleges kimenetelű betegségben szenvedő (és többek között ebbe is beleőrülő) antagonistát elérte a végzete, meghalt. A film lezárása persze hagy kiskaput (nem is egyet) a lehetséges folytatásoknak, amit később kamatostul kizsákmányoltak, ám a pénzügyi aspektustól eltekintve mégis itt lehetett volna logikusan, okosan lezárni a cselekményt. Már csak azért is, mert a harmadik felvonás az utolsó, amibe még szorult egy kis ötlet, művészi ambíció és írói kraft. Bousman változtatott egy keveset a film stílusán: a Fűrész 3 ráérősebb, mint elődjei, s jóval hosszabb is. A feszültséget elsősorban nem a fojtogató atmoszféra adja meg, hanem az idővel való többszörös játék. Egyfelől ismét van egy áldozat, akit Jigsaw 'meg akar menteni", s neki meghatározott órányi esélye van legyűrni az elé gördített akadályokat. Másfelől nagy harc dúl azért is, hogy a rák ne ragadja el a túlvilágra a polgári nevén John Kramerként ismert csapda mestert. A Fűrész 3 még ebben a brutalitástól nem igazán visszarettenő filmfolyamban is kiemelkedően erőszakos: a naturális, közeliben mutatott műtét jelenetet kemény meló végignézni, ahogyan az egyik áldozat harcát is a végtagjait kicsavaró, csonttörést, izom, szalag és 'minden szakadást" okozó szerkezettel. Ami viszont már a kifulladását jelzi a sorozatnak, az a finálé teljesen kiszámítható 'sokkolása". Mint már említettem, ez az utolsó minőségi része a szériának. Ami ezután jött, az már csak felesleges ráadás, négyszer.

movies4u-saw-6-2009.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr712928355

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása