Iszákos nyomozóból a skandináv krimik ikonja: Jo Nesbø és Harry Hole legendája
2017. október 11. írta: dome613

Iszákos nyomozóból a skandináv krimik ikonja: Jo Nesbø és Harry Hole legendája

jo-nesbo-1.jpgNesbø - bármennyire is hangzik tőle idegennek-, gyermekként focista szeretett volna lenni, azonban ígéretes karrierjének egy keresztszalag-szakadás véget vetett. Sajnos mivel mindent a focira tett fel, a középiskolát csak évekkel később (hároméves katonai szolgálata alatt), önszorgalomból tudta befejezni, amelyet nyilvánvaló kudarcként élt meg.

Az érettségi után beiratkozott a Bergeni Közgazdaságtudományi Egyetemre, bár elképzelése még nem volt arról milyen pályát is válasszon magának, ám egyik nap megkereste a De Tusem Hjem alapítója, hogy legyen az együttes gitárosa, és örömmel elfogadta az ajánlatot. Az egyetemi évek után (és mert a De Tusem Hjem nem tört világuralomra) megalapította új zenekarát, a Di Derre-t, amivel végül országos szintű elismertségre és népszerűségre tettek szert. Nesbø szövegíróként és gitárosként vette ki részét a zenekari életből. Emellett azonban egy biztos munkát is szeretett volna, így pénzügyi elemzőként kezdett el dolgozni – ahogy pedig várni lehetett, egy év alatt olyan szinten besokallt a sok munkától, hogy Ausztráliába (a lehető legtávolabb Norvégiától), Sydney-be ment feltöltődni.

A Sydney-be tett „nyaralás” során bukkant fel először Harry Hole karaktere, aki azóta számtalan regényen keresztül bizonyította, ő Oslo legjobb bűnügyi nyomozója. Nesbø olyan fonalat kapott el ezen a nyaraláson, amit máig nem tud letenni, és nem csak ő, de az olvasók se tudják (és főleg nem is akarják) elengedni Harry-t. 2017-ig tizenegy regény jelent meg ami a Harry Hole-sorozat tagja, de valószínűleg ez a szám a későbbiekben tovább nem növekedik majd, mert a rossz nyelvek azt beszélik, A The Thirst volt az utolsó.

Jelenleg könyveit 44 nyelvre fordítják le, és Európa és Amerika szerte is elérhetőek, így mondhatjuk, hogy Jo Nesbø világszinten elismert íróvá nőtte ki magát. Karaktereit, helyszíneit a saját életéből meríti, így tud tökéletes képet festeni minden szereplőről és minden városról, így tudta szívünk csücskébe helyezni Harry Hole-t és az ő történeteit is.

Lánya kedvéért 2007-ben megírta a Doktor Proktor Pukipora című gyerekkönyvet, amivel személyének egy teljesen más oldalát is megmutatta. Bár a szerkesztőség életéből ez a könyv már kimaradt, ha hinni lehet a véleményeknek, őrült és (jó értelemben vett) nevetséges könyvet alkotott, amit kicsik és nagyon egyformán tudnak szeretni. Sokoldalúsága ellenére a frissen megjelenő Hóember miatt csak a Harry Hole-sorozattal foglalkozunk.

148269.jpg

Harry-val legelőször Sydney-ben találkozhatunk, amikor egy rejtélyes gyilkossági ügy üti fel a fejét. Az áldozat egy norvég származású nő, akinek brutálisan megcsonkították a testét, így az illetékes norvég hatóságok Harry-t küldik a helyszínre. Bizonyos szempontból ez Harry karrierjében és életében a fordulópont, hiszen a későbbi könyvek által feldolgozott történetek gyakorlatilag ehhez az ügyhöz vezethetők vissza.

Nesbø mindig is próbált és próbál figyelni arra, hogy belemásszon az álarc mögött rejtőzőkbe, és kicsalogassa belőlük valódi énjüket; hogy megmutassa, a társadalom csak felszínesen olyan jó, amilyennek tűnik. Bár ehhez nem pont Ausztrália a legalkalmasabb helyszín, mivel tudjuk, hogy személyes élményeiből táplálkozik, lényegében mégsem túl meglepő választás.

Harry (mint általában) magára van utalva az ügyben, próbál kiigazodni az ismeretlen környezetben és az ismeretlen embereken, és főleg próbálja megfejteni a Denevérember* motivációját, eszközeit és személyét.  A végén persze sikerül nyomra jutni, és elkapni a rosszfiút, Harry pedig ezután szupersztárként térhet vissza Norvégiába – és innen indul el a további könyvekben jól ismert magányos, alkoholista, idegesítő de zseniális nyomozó, Harry Hole igazi élete.

A későbbi könyvekben egyre csak azt látjuk, hogyan csúszik mind lejjebb- és lejjebb Harry, hogy süpped bele a réveteg alkoholizmusba, rúgatja ki magát többször is a munkahelyéről, vagy viselkedik azokkal a nőkkel, akik még látnak benne némi reményt, hogy magához térhet… Aztán persze egy-egy ügy erejéig, pár napra mindig kitisztul a feje és sorra fejti meg Norvégia legnagyobb gyilkossági eseteit, mégsem tud lélekben felkapaszkodni, így újra és újra visszaesik. Nesbø tökéletesen árnyalja karakterét, mert Harry bár elviselhetetlen, mi mégsem tudjuk őt nem szeretni, mégsem tudunk neki nem szurkolni, és mégis olvassuk tovább a könyveket. Van valami magával ragadó az egész karakterben, és bár ahogy említettem, 11 könyvön ível át Harry élete, már az első kötettől kezdve közel kerül az olvasóhoz.

jonesbosnowman.jpgNesbø regényeiben ugyanakkor az a zseniális, hogy tökéletes mértékben vegyíti a klasszikus detektívtörténetek megszokott elemeit, valamint a Harry személyéből-, valamint a helyszínekből adódó társadalomkritikát. Valószínűleg a remek író fejében már viszonylag korán összeálltak bizonyos későbbi események, így szándékosan vezette úgy a történet fonalait, hogy azon később, több információ birtokában az olvasó számára is egy nagy konspiráció részei legyenek.  A Vörösbegyben apja elkezdett, de be nem fejezett könyvét is felhasználja, amelyben valós események játszódnak le a II. Világháború alatt a norvég seregben. Talán úgy érezte, ezzel állíthat apjának legjobban emléket, és a végeredmény tudatában valószínűleg ez helyénvaló megállapítás.

A regényfolyamban egyébként is visszaköszön Harry ördögei között több ízben is az apai szerep, az egyik legjobb könyvének gerincét is ez alkotja (spoiler miatt nem írnánk le, melyikről van szó), láthatóan Nesbø életében fontos szerepet játszott az apa figura és ahol lehetett Harry, valamint sok elkövető életébe is belekódolta ezt a faktort.

Ha másból nem, ebből is látszódna az, hogy társadalmi és lélektani szinten kifejezetten érzékeny íróval van dolgunk. Nesbø ugyanakkor nem csak emiatt zseniális, hanem mert ebben a történetfolyamban olyan éveken átívelő, visszatérő elemekkel dolgozik, amelyek egy hatalmas egésszé fabrikálják Harry történetét, harcát a gyilkosokkal és a történetben található legnagyobb ellenfelét: önmagát.

Azonban, ha minden igaz, Harry története idén végleg lezárul, a regényfolyam 11., The Thirst, azaz Szomjúság című részével. Ez összességében talán szomorú hír is lehetne, viszont sajnos az utóbbi könyvekre kifogyott a szufla a Hole-széria mögül. A sorozat valahogy a Hóember sikere után nem tudott visszatalálni a helyes útra és ugyan a Leopárdban a rengeteg visszautalás miatt még működött a történet, a Police és a Kísértet megmutatta, hogy a kedvelt nyomozóban már nincs annyi lendület, hogy könyveket lehessen a hátára pakolni, a kritikák szerint ez a Szomjúságra is igaz. Ugyanakkor az utóbbi regények keserű szájíze miatt nem szabad elfelejteni, hogy Harry Hole nyomozó története összességében mégis lebilincselő, amely olyan formában képes társadalomkritikai és lélektani mondanivalóval dolgozni, hogy közben szórakoztatni sem felejt el.

* Az ausztrál népi legendában megjelenő gonosz, innen ered a könyv címe.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr8812942461

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása