Mit várhatunk a Hóembertől?
2017. október 10. írta: FroG

Mit várhatunk a Hóembertől?

Lassan már egész nagy magabiztossággal kijelenthető, hogy a hollywoodi filmgyártás egyik legnagyobb részét az adaptációk, feldolgozások, folytatások, remake-k fogják kitenni, már, ha eddig ez a hatalomátvétel nem történt meg. Ezekkel a filmekkel nem feltétlenül van baj, de a különböző átdolgozások két dologról árulkodnak: egyrészt, kezd kifogyni az igazi kreatív szufla a filmgyártásból, másrészt, a hatalmas filmgyártók nem akarnak kockáztatni, könyvek, játékok vagy képregények adaptálásával akarnak biztos bevételre törekedni. A Hóember című Jo Nesbø-könyv adaptációja pedig ennek a tendenciának az állatorvosi lova is lehetne. A Harry Hole regényfolyam 7. része hatalmas sikereket aratott, mindössze 10 év alatt pedig kifejezetten erős kultusz épült köré, a kritikusok és az olvasók is imádták, kisebb csoda, hogy ennyit kellett várnunk a feldolgozásra.jo_nesbo.jpg

Pedig a Hóember egészen erős témákkal dolgozik, Harry Hole pokoljárása egy sorozatgyilkos után kutatva egyszerre mély társadalmi tabló, izgalmas thriller és véres krimi, amely olyan ügyesen bánik a néző idegeivel, hogy a fináléra már a karfát markoljuk a meglepő és meghökkentő fordulatok alatt. Joggal gondolhatjuk tehát, hogy az október 12-ére időzített filmes adaptáció egy olyan alkotás lesz, amely szórakoztat, de a társadalom mélyével is kellő mértékben foglalkozik.

Viszont a könyvet és a regényfolyamot ismerve jó, ha óvakodunk a hatalmas elvárásoktól. A legnagyobb kérdés a filmmel kapcsolatban mindenképpen az, hogy Alfredsonnak, illetve a forgatókönyvet író Hossein Amininek hogyan sikerült adaptálnia a könyv történetét és pontosan mi céljuk volt a sztorival. Harry Hole hetedik kalandja ugyanis önmagában megállva nem túl acélos történet, ha nem ismerjük a karakter jelenlegi állapotát életre hívó körülményeket, akkor a nyomozó is egy egyszerű, sablonos, a múltja démonjaival küszködő szereplőnek tűnhet.

Márpedig a könyvnek és így vélhetően a filmnek is a norvég zsenirendőr alkotja az igazi középpontját, a fejezeteken átívelő gyilkosság is leginkább az ő karakterét figyelve válik zseniálissá; a démonjaival küzdő Harry a hosszú évek alatt felgyülemlett kimerültség és feszültség miatt a Hóemberre egy önmagát kereső, szenvedélyeibe menekülő figura lett, aki a társadalom mélye felé sodródva, az ügybe kapaszkodva próbálja újra a felszínre hozni magát.

A filmváltozathoz kapcsolódva pedig ez óriási problémát jelenthet. Ha Alfredson, Amini és Straughan megpróbálja pontosan követni a könyvet, akkor Harry gyakorlatilag nem tud igazi főszereplőként működni, a karakterének vívódásai a korábbi traumák ismertetése nélkül szimplán csak felszínes és sablonos lesz, nem pedig valóban mély. Azzal is gond lehet, ha Harry karakterét átírják és Hollywood-szagúvá változtatják, mert, mint ahogyan azt már említettem is, a Hóember története igazából a nyomozó szemszöge miatt olyan fontos, az ő harca teszi igazán egyedivé és élvezhetővé.

the-snowman-poster-slice-600x200.jpgEzekből a kételyekből pedig kibukik, hogy előzetesen mi tűnik az adaptáció legnagyobb hibájának: a 11 kötetes Harry Hole regényszéria 7. epizódját úgy adaptálni, hogy megmaradjon az eredeti varázsa, szinte lehetetlen. Nesbø ugyanis az első 6 felvonásban szinte apránként építi meg a norvég színfalakat, a regényfolyam középpontjában álló társadalmi drámákat szinte lehetetlen mindössze 2 órába sűrítve megfesteni, viszont ezek hiányában a Hóember nem több egy klasszikus, ám közepes detektívsztorinál.

Persze jó kérdés, hogy akarnak-e egyáltalán többet ennél, a film előzetesei nem feltétlenül mutatnak erre túl nagy ambíciót. A stáb kiválasztása ugyanakkor annál inkább. Bár eleinte Martin Scorsese nevét rebesgették a projekt mögött, a rendezést végül az a Thomas Alfredson vállalta magára, aki két könyvadaptációját eddig kifejezetten jól megoldotta. A Suszter, szabó, baka, kém egy korszellemhez hű, kellően bonyolult dráma lett, amely egészen jól hozta vissza Le Carré kedvelt történetvezetését, az Engedj be! pedig egy zsigeri horror-dráma volt, amely szintén egészen hűen tudta megrajzolni az eredeti történet csontig hatoló feszültségét.

Hossein Amini és Peter Straughan szerződtetése viszont egész furának tűnik. Az iráni szerző által írt filmek minősége kifejezetten hullámzónak volt mondható, azonban azok forgatókönyvére mindig is jellemző volt az egyszerűség, ezek az elemek pedig a könyv ismeretében szinte összeegyeztethetetlenek a Hóember sztorijával, bár a Drive hangulata kétségkívül itt is jól működhetne, azonban az ottani atmoszféra szinte biztosan nem Amininek köszönhető. Straughan kiválasztása már jóval izgalmasabb, a brit forgatókönyvíró jóval mélyebb és részletesebb történeteken dolgozott, mint iráni alkotótársa, sőt, ő írta például a Suszter, szabó… szkriptjét is, valamint hozzá köthető például a Frank forgatókönyvének egy része, vagy a Kecskebűvölők című, viszonylag elfelejtett alkotás. Straughan eddigi írásaiban megmutatta, hogy kifejezetten jól ért a társadalom nyelvén, és ha kell, a humorral sem áll feltétlenül hadilábon, ugyanakkor tud a feszültséggel is bánni. Ezek az erények még jól jöhetnek a Hóemberrel kapcsolatban. Az ő munkájukat – nem tudni milyen mértékben – segíti Soren Sveistrup, aki eddig leginkább skandináv sorozatok, így például a The Killing írásában vett részt, szóval valószínűleg az ő feladata volt a könyv autentikus adaptálása.

dirccfvxkaa2oi-.jpgHa a színészekre nézünk, akkor ismét csak bizakodhatunk. A főszerepet Michael Fassbenderre osztották, kétség sem fér hozzá, hogy ő elbánna a könyvben szereplő Harry karakterével is, vélhetően nem lesz problémája a nyomozóval, a hős milyensége biztosan nem rajta fog múlni. Jó választásnak tartom a két női szerepre szerződtetett Charlotte Gainsbourg – Rebecca Ferguson duót, ha a könyv sztorijához hű adaptációt kapunk, akkor utóbbi játékára kifejezetten kíváncsi vagyok. Ahogy J. K. Simmonsra valamint Toby Jonesra is, mindketten hangsúlyos mellékszerepet kaptak, akikre a történet alakulásában kifejezetten fontos szerep hárulhat az eredeti mű ismerete alapján.

Viszont őszintén szólva a kifejezetten jó stáb ellenére sem tudom elképzelni, hogy a Hóember egy méltó adaptáció legyen az eredeti műhöz. Egy ilyen könyvsorozat hetedik részének feldolgozása pont olyan, mintha egy tetszőleges filmsorozat egy részét remakelnék újra, mert bár a történet valóban önállónak tűnik minden részben, a sztorinak akkor van valódi mélysége, ha ismerjük az előzetes dolgokat, ez különösen a Hóember (és a Leopárd) kapcsán igaz, mert Nesbø előszeretettel játszik a régebbi történetekben található karakterek új fénybe helyezésével, valamint a cselekmény középpontját alkotó gyilkosság is több könnyvel nyúlik vissza, az ügy azért lesz igazán fajsúlyos, mert Harry múltjában kell turkálni a megoldásához.

A gyilkos karaktere pedig pont azért tud a nyomozó egyik legkeményebb ellenfele lenni, mert gyakorlatilag az ő jelleme is Harryből táplálkozik, hősünk ugyanis Norvégia egyik kiemelt rendőrtisztje, aki a korábbi könyvekben megismert és megoldott gyilkosságsorozatok miatt újabb és újabb elkövetők céltáblájává válik, ami kifejezetten hozzá ad az ő és a Hóember jelleméhez is, kettejük párharca ettől lesz igazán méltó és egyedi.

Összességében tehát a Hole-regényfolyam komoly rajongójaként kifejezetten féltem az alapművet az adaptációtól, mert egyszerűen varázslat kellene ahhoz, hogy egy ilyen bő történetet úgy tudjanak vászonra vinni, ahogyan az megérdemli. Ennek ellenére viszont az előzetesen megjelent promó-anyagok alapján bízhatunk abban, hogy ha mély filmet nem is feltétlenül kapunk, legalább egy feszült és sodró filmmel lesz dolgunk, ami mondjuk a Tetovált lányhoz hasonlóan az év élvonalában helyezkedik majd el. Bízhatunk ebben, de ne ez legyen az elsődleges elvárásunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr6012942551

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.10.10. 13:37:08

"ha nem ismerjük a karakter jelenlegi állapotát életre hívó körülményeket, akkor a nyomozó is egy egyszerű, sablonos, a múltja démonjaival küszködő szereplőnek tűnhet."
Mondjuk ez nekem totálisan így jött le, mivel nem olvastam egyik korábbi regényt sem. :D De nekem ettől függetlenül is tetszett, szóval ha jól értem, hogy csak az a probléma, hogy az előzményeket nem tudják belesűríteni (mint ahogy tulajdonképpen a könyv sem magyarázott meg semmit, ha ezt olvastad elsőnek), akkor az azért nem tűnik olyan nagy gáznak. De így a trailert elnézve én sokkal jobban aggódom amiatt, hogy ezt a sztorit meg lehet nagyon sablonosan és nagyon egyedi atmoszférával is csinálni, nem vagyok benne biztos, hogy itt most utóbbi fog sikerülni. (Na meg engem a világból ki lehet kergetni Alfredson stílusával.)

FroG · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2017.10.10. 13:43:43

@danialves: igazából nekem ebben a sorozatban a kontinuitás tetszett a leginkább, meg a Hóember sokkal zseniálisabb úgy, ha az ember érti azokat a visszautalásokat, amiket Nesbo használ a karakterek mélyítésére.

SPOILER:

Eleve például Mathiast is már a korábbi könyvben elkezdték építeni, hogy ne mozogjon idegenként a szereplők között, hogy ne szúrjuk ki olyan könnyen a valódi identitását. Meg aztán a Katrine által küldött levelek is Harry múltját "hánytorgatják" fel.
süti beállítások módosítása