Magas, szőke férfi felemás cipőben / Le grand blond avec une chaussure noire (1972)
2017. szeptember 04. írta: FilmBaráth

Magas, szőke férfi felemás cipőben / Le grand blond avec une chaussure noire (1972)

Mireille Darc emlékére

mireille_darc.jpg

A most elhunyt Mireille Darc egy jól kiválasztott ruhának köszönhette a világhírét, amely előről teljesen zárt volt, hátul viszont egészen a popsijáig ki volt vágva. Máig a Magas, szőke férfi felemás cipőben a legismertebb filmje, a magánéletéről pedig az köztudott, hogy 15 évig volt Alain Delon barátnője (nem lehetett könnyű az élete a francia szívtipró mellett, hiszen sohasem volt a hűség szobra, ráadásul elég csúnyán szakított vele, de aztán néhány év mosolyszünet után kibékültek és barátok maradtak, idősebb éveikben többször játszottak együtt színpadon). A színésznőt eredetileg Mireille Aigroz-nak hívták, nem meglepő módon modellként kezdte a pályafutását, majd átnyergelt a filmiparba, művésznevét Jeanne D'Arc miatt választotta, akiért rajongott. Első szerepeit a szépségének köszönhette, a Galia című film jelentette számára az áttörést, igazi sztárrá azonban ez az alkotás tette. Többször játszott együtt Delon-nal, ezek közül a Volt egyszer egy zsaru és a Jégkeblek a leghíresebb. A 80-as években egy autóbaleset és a Delon-nal való szakítás miatt lejtőre került a karrierje, a 90-es években tért vissza a tévében, a Megperzselt szívek volt a legismertebb sorozata. A színésznő emlékére újráztam ezt a filmet, amit olyan régen láttam, hogy már csak egy-két jelenetre emlékeztem belőle (lány lévén nyilván nem azok a pillanatok maradtak meg tinikoromból, amelyben Mireille Darc szerepelt, hanem az, amelyben Pierre Richard), ezért rá tudtam csodálkozni arra, hogy milyen jó kis vígjáték ez, nem fogtak rajta túl sokat az évek, még most is remekül szórakoztam rajta. Nem véletlenül aratott kiugró sikert a saját korában ez az alkotás, igazi franciás könnyedséggel meséli el nekünk, hogyan keveredik a titkosszolgálat hatalmi játszmájába a teljesen civil muzsikus, aki addig balfácánkodik, amíg nemcsak túléli a kalandot, hanem élete szerelmével is összefut meglehetősen poénos körülmények között. Nem az a sírva nevetős fajta vígjáték ez, inkább a jókat mosolygós, pikáns szituációkban sem szűkölködő darabok közül való, amelyet egyszer mindenképpen érdemes megnézni, mert a saját műfajában emlékezetes darab.

Toulouse ezredes (Jean Rochefort), a francia titkosszolgálat vezetője tudja, hogy helyettese, Milan (Bernard Blier) a helyére pályázik, ezért csapdát állít neki, amelybe az szépen bele is sétál. A repülőtéren kiválasztanak egy teljesen ismeretlen férfit, akiről elhitetik vele, hogy szuperkém. A gyanútlan muzsikus, Francois (Pierre Richard) nem is tudja, mekkora veszélyben van az élete, nincs nála boldogabb ember, amikor felbukkan a gyönyörű Christine (Mireille Darc), aki eredetileg csak érdekből hazudik neki szerelmet, aztán az ő érzelmei is komolyra fordulnak...

Gallokról lévén szó, természetesen a szerelmen van a hangsúly, dübörögnek az érzelmek, amit tökéletes kontrasztot képvisel az alapszituációval, amelyben szenvtelen titokszolgák esnek egymásnak. Melynek eredményeként a cél érdekében kénytelen végighallgatni majd végignézni az elszánt kémek Francois nem éppen eseménytelen szerelmi életét, amelyben többek között szerepet kap egy ló(!) és egy cipzár is. A szégyenlősség nem jellemző erre a filmre (hát igen, a francia hév), azonban egyáltalán nem az altesti humorra épít, hanem a helyzet és jellemkomikumokra. Mireille Darc legendássá vált ruhája pontosan azon nagyon vékony mezsgyén mozog, ami provokatív, de mégsem közönséges, és ez a film egészére elmondható. Mai szemmel nézve már nyilván kicsit lassúdadan folydogálnak az események, de a szöveg (és a szinkron: Tahi Tóth László, Kálmán György, Káldi Nóra, stb.) zseniális, ahogyan az is, ahogyan Toulouse tőrbe csalja hatalomvágyó helyettesét.

Tekintettel arra, hogy elsősorban nem a színészi képességeire, hanem a szépségére volt szükség ebben a filmben, Mireille Darc eredetileg nem is akarta elvállalni Christine szerepét, Delon beszélte rá, hogy fenntartásai ellenére mégis írja alá a szerződést, és milyen jól tette, hiszen világszerte ismertté vált a neve. Pierre Richard sem az első választás volt a főszerepre, végül mégis ő jöhetett le a mozgólépcsőn fekete és barna cipőben, és vitte sikerre ezt a filmet, amelyből készült ugyan folytatás, de én nőiesen bevallom, egyetlen jelenetre sem emlékszem belőle, ahogyan az amerikai remake, a Tom Hanks nevével fémjelzett Magas barna férfi felemás cipőben sem hagyott bennem mély nyomokat. Jean Rochefort zseniálisan tekeri a kötelet filmbéli helyettese, Bernard Blier nyaka köré, Jean Carmet nagyon vicces Maurice-ként, akárcsak Colette Castel Paulette-ként.

pierre_richard.jpg

Már a kezdő jelenet is felkelti az érdeklődést (egy ormótlan hazugságvizsgáló géppel vallatnak egy halálra vált kémet), de igazán akkor indulnak be az események, amikor Francois feltűnik a színen a kétszínű cipőjében, és a titkosszolgálat teljes gőzzel rászáll. Emberünknek eddig sem kicsit volt zűrös a magánélete (legjobb barátja feleségével tart fenn intim viszonyt), azonban igazán akkor zavarodik össze teljesen érzelmileg, amikor megjelenik az életében a gyönyörű Christine. A nő eredetileg csak kémi kötelességének tesz eleget, amikor együtt gyűrik a lepedőt, azonban amikor megtudja, hogy a férfi halálra van ítélve, hirtelen rájön, hogy ő is szereti, és szembeszáll érte a "rossz" titkosszolgákkal. Mivel azonban ez egy vígjáték, nem egy dráma, mindezen események olyan viharos nevetőgörcsök közepette zajlanak le, amelyeket nem lehet elfelejteni egyhamar. Minden tiszteletem a forgatókönyvíróé, hogy meg tudta tartani a kényes egyensúlyt a tragédia és a komédia között, ezért hiába ment a főhős életére a nagyon is veszélyes játék, mégis inkább azért szurkolunk, hogy Francois összejöjjön Christine-nel, ne csak egyéjszakás kaland legyen a kettejük kapcsolata.

A csetlő-botló hegedűs valahogy mindig megússza, hogy megöljék, és miközben fogalma sincs, mekkora bajban van, teljes gőzzel próbálja rendbe tenni a magánéletét. A Maurice-Francois-Paulette háromszög egy hangversenyen mérgesedik el teljesen, felejthetetlen pillanatokat szerezve a nézőnek, pedig akkor még nem is látta Christine és Francois erősen formabontó légyottját. Miközben dúl a l'amour, a titkosszolgálat sem pihen, a bűn és az erény között ködbe vész a határ, a végére már nem is tudjuk követni a teljesen összekuszált szálakat, de nem baj, a lényeg az, hogy nagyokat nevetünk, mert ez egy jó vígjáték, amelyen még ma is remekül lehet szórakozni. Aranyos kis semmiség, nem a felejtős kategóriából. Bárcsak ma gyártanának ilyen vicces filmeket...

8/10

A Magas, szőke férfi felemás cipőben teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr9412798448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Buncog 2017.09.04. 23:38:10

Kovács Nóra? Tán Káldi Nóra.

FilmBaráth 2017.09.05. 06:52:56

@Buncog: Igazad van, javítottam az elírást, köszönöm

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2017.09.05. 08:17:20

„Többször játszott együtt Delon-nal, ezek közül a Volt egyszer egy zsaru és a Jégkeblek a leghíresebb.”

A Volt egyszer egy zsarut én nem sorolnám a közös szereplések közé, mert Delon kb. öt másodpercig játszik benne: véletlenül becsenget Darchoz és keres valakit. Neve nincs is feltüntetve a film stáblistáján.

Nem leszünk gyarmat ! 2017.09.05. 13:03:47

Nemcsak a ruhának, hanem sokkal inkább a jó seggének köszönhette :)
süti beállítások módosítása