Könyvkritika: Benkő László: Vér és kereszt  - Sosemvolt pogányok (2017)
2017. augusztus 24. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Benkő László: Vér és kereszt - Sosemvolt pogányok (2017)

Profin megírt történelmi regény, amelyből megismerhetjük Géza fejedelmet és korát

benko_laszlo.jpg

Bármi áron rá kellett tenni a kereszt súlyát a büszke magyarokra, különben viharsebesen elsodorta volna őket a történelem vihara. István király már úgy nőtt fel, hogy tudta ezt, de az édesapja, Géza (avagy Gyécse) fejedelem ismerte fel az utat, amelyet követnie kell a népének, a túlélés érdekében. Az ő politikai éleslátása, erőskezű kormányzása alapozta meg, hogy a fia minden magyarok királya legyen - rengeteg vér és testvérháború után, mégis kevés szó szokott esni róla. Benkő László legújabb sorozata első kötetéből most jobban megismerhetjük István király apját, Sarolta fejedelemasszony férjét, aki saját korának egyik legjobb uralkodója volt, mert tökéletesen átlátta, hogy a magyarok korábbi portyázó, harcos életmódja nem folytatható tovább. A dicső csaták ideje elmúlt, a magyarok nyilai még mindig veszélyesek voltak, de a kor politikai viszonyai teljesen megváltoztak, ahhoz, hogy a szomszéd országok ne kebelezzék be a magyarokat, fel kellett venni a kereszténységet és egységes állammá kellett szervezni a korszerűtlen, nagyrészt még mindig pusztai nomád alapokon szerveződött országot. Az Öregisten helyett elfogadni Istent nyilván nem lehetett egyetlen nemzedék alatt, maga a fejedelem is csak politikai okokból keresztelkedett meg, az életét a régi hit szerint élte, akárcsak felesége, a szenvedélyes Sarolta asszony. De a fiúkat már kereszténynek nevelték, és annak ellenére kitartották a politikájuk mellett, hogy tudták, a vérontást nem kerülhetik el. A magyar történelem sorsfordító, mégis kevéssé ismert korszakába nyerhetünk bepillantást, a szerzőtől megszokott magas színvonalon, alapos történelmi tudás birtokában meséli el nekünk ezt a történetet, amelyben szokás szerint nem csak a fejedelmi család, hanem a közrendű emberek szempontjából is beleélhetjük magunkat a korszakba, filmszerűen kerülnek bemutatásra az események, amelyek viharsebesen magukkal ragadják az olvasót, és nem eresztik az utolsó oldalig. Igazi időutazást tehetünk egy régen letűnt korba, megismerhetjük őseink mindennapi életét, és azt, hogy mi is történt, mielőtt az István, a király - ból jól ismert események megestek volna. Profin megírt történelmi regény, amelyben áradnak az érzelmek, hatalmas csaták dúlnak nemcsak a harctéren, hanem a szereplők lelkében is, ármány, szerelem, politika, kaland, minden adott egy izgalmas és érdekes könyvhöz.

969-ben egy elvesztett csata árnyékában egy árva fiú, Karád új családra lel, Cseke bő fogadott fia lesz. Az apa idővel Géza fejedelem  egyik legbizalmasabb embere lesz, amivel hatalmas erkölcsi terhet ró rá, hiszen nemcsak fel kell vennie a keresztény hitet, de tűzzel-vassal védelmeznie is kell ura érdekeit, még akkor is, ha saját régi ismerőseivel, barátaival kell szembeszállnia miatta. Az ország lassan, de biztosan lázongani kezd a túl gyors térítés ellen, mert a büszke, harcos magyarok nem látják át, hogy életmódjukon már túlhaladott a történelem..

Benkő Lászlóra a honfoglalásról szóló regényei alapján figyeltem fel, és azt kell mondanom, hogy mostanra érett be teljesen az író. Letisztult a stílusa, igazi olvasmányélményt nyújt ez az alkotás, vérbeli történelmi kalandregény, amelyből tökéletesen megismerhetjük az adott kort, nem unalmasan és nem szájbarágósan meséli el nekünk a szerző, mennyire nehéz döntéseket kellett meghoznia Géza fejedelemnek és Sarolta fejedelemasszonynak a jövő érdekében. Ugyanakkor azt is átérezhetjük, mennyire nehéz szívvel fogadták el a keresztet az emberek, akiknek a szívében még az Öregisten élt, és mennyivel szívesebben élték volna őseik zabolátlan, pogány és hadi dicsőségben gazdag életét. Azonban azok az idők már elmúltak, a pusztai nomád életet már nem lehtett folytani a keresztény Európa szívében, két Istent azonban még politikai okokból sem lehet sokáig szolgálni, ezért Géza tudta, hogy ő ugyan még élheti otthon régi, pogány életét, miközben kifelé a keresztény uralkodót játssza , de a fia már nem. Kemény kézzel fogott bele a térítésbe, mert tudta, hogy nincs idő a békésebb útra, ha nem lép gyorsan, nagyon rövid időn belül hűbéressé teszi az országot valamelyik erősebb szomszéd állam, a magyarok pedig néhány nemzedéken belül beolvadnak egy másik népcsoportba. Ezt persze eddig is tudtuk történelemóráról, de azért teljesen más a szereplők sorsán keresztül szembesülni ezekkel az embert próbáló időkkel, elég gyorsan azon kapjuk magunkat, hogy együtt lélegzünk a szereplőkkel, mi is ott száguldunk Géza fejedelem uruszágában Cseke fia Karáddal a végtelen mezőkön vagy az éppen aktuális csatában, miközben szurkolunk neki, hogy a szív dolgában is jól alakuljanak a dolgai.

ver_es_kereszt.jpgA gyepű egyszerű népe nem sokat ért a nagypolitikához, csak érzi, hogy a régi dicsőség romokban hever, egyre rosszabbul élnek, az ősi életmód nem folytatható tovább, márpedig őket harcra nevelték, nem földtúrásra. Lassan, de biztosan két részre szakad az ország, Géza fejedelem tűzzel-vassal próbálja megteremteni az egységes állam alapjait, miközben unokaöccse, Koppány a régi, pogány, hadi dicsőséget kínálja nekik. Amíg a fejedelem öccse él, nem tör ki a tényleges háború a felek között, amikor azonban Szöréd megtér őseihez, mindenki tudja, hogy a vérontás elkerülhetetlen. A regény főszereplője, Karád még pogánynak született, de már keresztényként nevelkedett, miközben egy táltos a tanítója, a legjobb barátja pedig egy katolikus pap. Apja, Cseke bő mindent megtesz, hogy ebben a felfordult világban a lehető legkevesebb erőszakkal tartsa fenn a rendet a saját és a fejedelem területén, azonban a sorsát nem kerülheti el. A fia idővel tapasztalt harcos és nemzetségfő lesz, a szemünk előtt nő fel, azonban a történelem vihara őt sem kíméli.

Az egyetlen problémám nekem az volt ezzel az amúgy kiváló regénnyel, hogy Géza fejedelmet annak ellenére egy kicsit a háttérbe szorítja Sarolta, hogy az író mindent megtesz annak érdekében, hogy István király apjára irányítsa a figyelmet. Az erős akaratú és szenvedélyes asszony, aki férfiakat megszégyenító módon ülte meg a lovat, szerette a bort, a táncot és mulatságokat, elhomályosítja a férje  alakját, aki sokkal kevésbé volt színes egyéniség, mégis sokkal nagyobb hatást gyakorolt történelmünkre, mint felesége, aki igazi társként támogatta őt céljai elérésében. A történet remélem, minél előbb folytatódik, és annak ellenére várom nagyon kíváncsian a folytatást, hogy olyan nagy meglepetések biztosan nem fognak érni, hiszen a kötet végén Géza már nagyon beteg, Koppány már a harcra készül, Sarolta már tudja, mit kell tennie, hogy férje politikai örökségét tovább vigye, az igazi harc csak most kezdődik. Jó volt elidőzni egy régi korban, amely oly távol van tőlünk, mégis közel hozta hozzánk az író, értékes és érdekes alkotás, szívvel és ésszel meséli el nekünk történelmünk egyik fontos időszakát. Szerethető és izgalmas könyv, érdemes rászánni az időt!

9/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr7012764764

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Inceptio 2017.08.25. 21:09:43

Nagyon érdekes téma, érdekes könyv. Az István-kori magyarság témája ma is megosztja az országot, de még a történészeket is.

Inceptio 2017.08.25. 21:13:15

Ja oké. Meg van.
Még annyit: a megosztottság leginkább ott van, hogy a Szent István idején itt élő magyarok mennyiben voltak keresztények.

Berta Csacsi 2017.08.26. 15:09:43

Majd ha látok forrásmegjelölést. Addig csak fikció.