A sajtóvetítést követően kitöltöttük egy lapot, amin a rendező munkáját, a színészi alakításokat és a filmet is értékelnünk kellett 1-től 10-es skálán, majd 2 mondatban kifejteni a véleményünket. Tőlem a Pókember: Hazatérés 9 pontot kapott, és amit akkor a papírra leírtam, még most is tartom: ez a reboot az eddigi Pókember-filmek legjobbja. Végre nemcsak egy kizárólag az alkotók zsebét megtömő és a közönséget félig-meddig kielégítő fanservice-zel van dolgunk: a Hazatérés új lendületet és frissességet ad a Bosszúállóktól kissé már elfásult Marvel Univerzumnak.
A tinédzser szuperhőst alakító Tom Holland az Amerika Kapitány: Polgárháborúban debütált Tony Stark oldalán; majd a Marvelnek sikerült megszereznie a Pókember filmes jogait a Sonytól, így önálló filmet is kapott. A Hazatérés a reptéri összecsapást követően játszódik; Peter Parker iskolába jár, éli a tinik mindennapjait miközben szuperhős énjét próbálgatva igyekszik bizonyítani, hogy 15 éves kora ellenére helye van a Bosszúállók között. A gimis közeg, a főszereplő életkora miatt már a Marvel védjegyévé vált könnyedség és humor végigkíséri a filmet, amiben a Peter Parkert alakító Tom Holland tökéletes partner.
A 21 éves Holland a legfiatalabb az eddig színészek közül, akik a jelmezbe bújtak, és merem állítani, hogy a legjobb is, ugyanis az új rész mentes az agyonCGI-ozott akciójelenetektől, amikben mindenki mindenki ellen harcol; Peter „gyerek” mivoltán van a hangsúly, emiatt a filmben felmerülő problémák is eltérnek az eddig megszokottaktól. A történet sokkal egyszerűbb, földhözragadtabb, Peterre fókuszál, de ennek ellenére látványból és akcióból sem szenvedünk hiányt, bár kisebb volumenűeket kapunk. A filmet főként az új helyzetek által generált komikus részek vezetik; ahogy Pókember fejlődik, úgy alakul Peter jelleme is, amihez nagyban hozzájárul a főgonosz, Michael Keaton is, aki Keselyűt alakítva végre tényleg Birdmanné válhatott. A megélhetése miatt bűnözővé váló férfi karaktere szintén ellentétes az eddigiekkel; nem egy zsigeri, szélsőségesen gonosz ellenfelet kap Pókember, hanem egy a családját féltő, kényszerből szintén bosszúállóvá válót. Valóban neki köszönhető Peter fejlődéstörténete: a kezdetben néniket útba igazító szuperhős elé egy a Tony Stark féléknek kicsi, az embereknek pedig túl erős gonosztevő kerül. A csalódott 15 éves srác, akit nem vesznek komolyan, lassan túlságosan belebonyolódik az ügybe ahhoz, hogy kiszálljon, és az idáig vezető út teszi őt igazi hőssé és méltóvá a Bosszúállók közé való tartozáshoz.
A szereplők nem feketék vagy fehérek, többeknek megismerjük a rossz és a jó oldalát is: Tony Stark elveszi a megélhetést biztosító munkát Keselyű és munkatársai elől, miközben igyekszik Happy (Jon Favreau) segítségével mentorálni a fiút; de Keselyű kedves, emberi odalát is megmutatja az alkotás. Ami véleményem szerint még külön kiemelendő, emellett hatalmas előrelépésnek és pozitívumnak is tartom: számos, különböző etnikumú színészt láthatunk a vásznon, például a Flasht megtestesítő Tony Revolori (bár az USA-ban született) guatemalai származású; de Mary Jane sem egy szőke vagy vörös hófehér bőrű lány.
A reboot egyik érdeme a sok közül, hogy Pókember karaktere nagyon szerethető, ami Holland színészi játéka nélkül nem valósulhatna meg, ugyanis percenként képes határozott, önfeláldozó hőssé válni szorongó, felelőtlen tiniből, és fordítva. Egy átlagon felüli fiú mindennapjait és fejlődéstörténetét ismerhetjük meg, akit cikiznek az osztálytársai; szerelmes; hibát hibára halmoz- mindezt megspékelve végtelen humorral. A dialógusok frappánsak, a történet pörgős, friss, akárcsak a film hangulata, többek között az új közeg miatt. A Bosszúállók közül Vasember (Robert Downey Jr.) tűnik fel pár ütős poénnal, azonban sajnos csak fikarcnyi játékidővel. Mellette még May (Marisa Tomei ) karaktere is kiemelendő, akit habár szintén keveset látunk, jelenlétével újabb vidám perceket okoz.
A Pókember: Hazatérés tehát egy bájos, végtelenül szórakoztató, szeretnivaló és könnyed film, ami olyannyira méltón és okosan bánik a Marvel univerzum egyik legismertebb és -közkedveltebb figurájával, hogy a legjobbjai közé emeli azt. Emellett üresjáratokról vagy fölösleges karakterektől sem kell tartanunk, átgondolt, aprólékos munkával van dolgunk. Limonádéfilmnek semmiképp' sem nevezném, de pontosan úgy hat az emberre a 40 fokos melegben, mint egy hideg limonádé. Tökéletes kikapcsolódás, humora és földhözragadtsága miatt nemcsak képregényrajongóknak ajánlom, hanem bárkinek, aki szeretne egy jót szórakozni.
9/10
A Pókember: Hazatérés teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán