Könyvkritika: Richard Kadrey: A végítélet kis doboza (2017)
2017. június 14. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Richard Kadrey: A végítélet kis doboza (2017)

Posztapokaliptikus fantasy, amelynek olvasása során mindvégig tömény nevetőgörcs esete forog fenn

richard_kadrey.jpeg

Még a Mennyben is tévedhetnek. Talán nem az irodaszerek angyalára kellett volna bízni a Föld elpusztítását, mert az Úr nem éppen kompetens földi helytartója elhagyott egy nagyon fontos kis dobozt, és ezért ugrott az Apokalipszis néhány ezer évre. De ami késik, nem múlik, napjainkban ismét angyalközelbe került az a fránya doboz, és miközben te a reggeli kávédat kortyolgatod, a lehető legválogatottabb pereputty küzd azért, hogy a világvége elkerülésre kerüljön. Szerencsére csak néhányan tudják, pontosan mi is forog kockán, mert mindenki mást gondol arról, hogy mit tartalmaz a doboz, de ez elég ahhoz, hogy az események odáig fajuljnak, hogy egy börtöntöltelék betörőzsenin múljon mindannyiunk jövője. Higgadtság, béke és nyugalom, ez nem egy halálkomoly dráma, hanem egy meglepően jó kis iromány, amelynek elég nehéz behatárolni a műfaját, leginkább posztapokaliptikus fantasy-nek lehetne titulálni, amelynek olvasása során mindvégig tömény nevetőgörcs esete forog fenn, kár, hogy pont a legvégére fogy ki az amúgy nagyon jól vezetett, csavaros és rendkívül szórakoztató történetből a szufla, de remekül fel tud dobni egy átlagos hétköznapot, és egy időre elfelejted minden gondodat, mert viharsebesen belefeledkezel a jól megírt regénybe, amelyből hiányzik Christopher Moore és Douglas Adams klasszisa, de a saját műfajában kiemelkedő színvonalat képvisel, kár lenne kihagyni az életedből!

Coop-nak nincs jó napja. Egy szabadúszó poltergeist-tal a fejében minden szakmai trükkjét és tapasztalatát bevetve végrehajtja a jól fizető melót (ami jelen esetben betörést takar), és a végén lekapcsolják a zsaruk. Irány a börtön, ahonnan gyanúsan gyorsan szabadul, amelynek természetesen ára van, el kell lopnia egy dobozt egy rendkívül jól őrzött helyről, de az igazi gondok akkor kezdődnek, amikor sikerül a feladat, mert gyakorlatilag mindenkinek a rendkívül veszélyes tárgy kell, emberünk pedig egy óriási kalamajka kellős közepén találja magát, amelynek tétje az Apokalipszis...

Lövésem nem volt, ki az Richard Kadrey, igazából a könyv címe tetszett meg, és amikor kézbe vettem, kíváncsiságból belelapoztam, aztán azon vettem észre magam, hogy elment a nap, annyira belevesztem ebbe a rendkívül szórakoztató történetbe, amelyen nemes egyszerűséggel betegre nevettem magam. Hihetetlen jó humora van az írónak, és olyan szövege, hogy folyamatosan dobtam elfelé tőle az agyam. Már a kezdet olyan ütős, hogy azonnal kíváncsi lesz az olvasó a folytatásra, és az érdeklődést mindvégig sikerül fenntartani, kár, hogy a vége gyengusabbra sikeredett, mint a könyv több része, de ennél több hibát nem nagyon tudok felróni ennek az alkotásnak. Egy teljesen egyéni univerzumot épít fel az író, amelyben együtt él a mágia és a hétköznapi világ, agyamenten szellemes karakterekkel tölti meg a nem éppen hétköznapi történetet, amelynek olyan darkos hangulata van, mint a Nolan-féle Batman-filmeknek. Olyan jól csűri-csavarja az események leírását a szerző, hogy egy idő után komolyan elkezdünk aggódni kis világunkért, és az emberiségért (meg persze a Földet benépesítő egyéb élő és halott lényekért), ámulunk és bámulunk ezen a hihetetlen fantázián, amelyhez profi írói tudás társul, melynek eredményeként a coolságfaktor az Olümposzig ér ebben a remek könyvben.

richard_kadrey2.jpgA főszereplő nem semmi figura, egy életunt tolvaj, aki kiválóan végzi a szakmáját, köszönhetően annak a rendkívüli képességének, hogy nem hat rá semmilyen bűbáj. Azonban igazi lúzernek érzi magát, nincs túl sok pénze, a nő, akit szeretett, elhagyta, a saját tolvaj társa jutatta börtönbe, elege van mindenből és mindenkiből, és akkor jön ez a rumli a dobozzal, amely miatt egyre nagyobb slamasztikába kerül. Aztán persze a végletes helyzet a legjobbat hozza ki belőle, a szerelmi élete is rendbe jön, igazi jellemfejlődést láthatunk, már amikor éppen ráérünk ilyesmivel foglalkozni, mert az idő nagy részében azzal vagyunk elfoglalva, hogy teljes gőzzel kövessük az izgalmas történéseket. Igencsak sokféle népség gyűlt össze Coop körül, az én kedvencem az eléggé lehangolt angyal volt, aki már évezredek óta szenved mennyei nyomorban itt a Földön, csak azért, mert egykor elhagyott egy dobozt. A pusztítás jár a nyomában, egy egyre jobban fakuló térkép segítségével keresi a saját megváltását (ami a mi pusztulásunkat jelenti), és ő lepődik meg a legjobban, amikor rájön, hogy igazából szereti ezt a helyet, és nagyon hiányozna neki, ha megsemmisítené.

Felhőtlen kikapcsolódást tud nyújtani ez a remek iromány, ideális strandkönyv, a minőségibb, bulvármentes fajtából. Elvisz egy olyan világba, amely csak az író igencsak élénk fantáziájában létezik, de olyan filmszerű élményt nyújt az olvasónak, hogy teljesen bele tudjuk élni magunkat Coop nem mindig evilági kalandjaiba. Kellemes meglepetés ez a dögös kis regény, nemcsak a belbecs tetszetős, a könyv külseje is tökéletesen visszaadja a történet hangulatát, jól eltalálta a borítót a kiadó. Szerethető és nagyon vicces alkotás, mindenkinek csak ajánlani tudom.

8/10

A könyvet az Agave Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr2812585863

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása